A PÁRIZSI TÁRGYALÁSOKRÓL

„Azoknak a férfiaknak, asszonyoknak és gyerekeknek az érdekében, akik különben életüket vesztenék, a vietnami béketárgyalások első feladata a tűzszünet elrendelése kell hogy legyen. A borzalom és a hasztalan fecsérlés semmihez sem hasonlítható levegője veszi körül azokat a halottakat, akik talán már a befejezéséhez közeledő háború áldozatai. A párizsi tárgyalások a legjobb esetben is lassú menetűek lesznek. Tűrhetetlen csúfondárosság ellen, ha az öldöklés az egész idő alatt nem csökkenő hevességgel tovább folynék.”
(The Sun, London)

„A tárgyalások minden bizonnyal nagyon hosszúak és bonyolultak lesznek, de egy pozitív jóslatot azért meg lehet kockáztatni. Mindenekelőtt azért, mert az az alapvető ok, amely Washingtont és Hanoit a tárgyalások ösvényére vezette, még mindig fennáll: annak felismerése, hogy a katonai megoldás lehetetlen s így a háború akár a végtelenségig húzódhatnék. A fő akadály változatlanul az ellentét az alapvető problémában, a dél-vietnami rendezés kérdésében. De megfelelő időben erre is sor fog kerülni. Minden nehézség ellenére remélhető, hogy a párizsi tárgyalások a vietnami tragédia befejezésének kezdetét jelentik.”
(La Stampa, Torino)

„MIT LEHET TENNI? – SEMMIT!”

„Johnson elnök a hírek szerint annyira megelégelte a róla keringő, és nyomtatásban is megjelenő híreket, melyeknek szerinte nincsen semmi alapjuk, hogy megkérdezte Abe Fortas-t, a Legfelsőbb Bíróság bíráját, mit lehetne tenni a híresztelések ellen az érvényben levő rágalmazási törvények alapján. Fortas főbíró véleménye: semmit.”
(U. S. News and World Report)

A FAVORIT: ROBERT KENNEDY

Angliában, a totó őshazájában a politikai totó is népszerű üzletág. A legnagyobb politikai fogadócég, a londoni Ladbroke irodáiban a múlt hét óta az amerikai választások esélyeire is lehet fogadni. Az első hét fogadásairól kiadott jelentés szerint az elhelyezett képek alapján pillanatnyilag Robert Kennedy a favorit 11:8 eséllyel, utána a republikánus Nixon és Humphrey demokrata párti alelnök jön (7:4), majd Nelson Rockefeller, New York állam republikánus kormányzója, (7:2). Eugene McCarthy pillanatnyilag szélső outsider (20:1). Ha ezzel az eséllyel mégis ő jön be, Ladbroke-ék csődöt kérhetnek maguk ellen.
(A Newsweek alapján)

HITLER-MISE MADRIDBAN

Hitler halálának 23. évfordulóján a madridi San Martin templomban ünnepélyes emlékmisét celebráltak „a Führer és mindazok lelkéért, akik az ő oldalán elestek a keresztény civilizációért”. A résztvevők között a fasiszta Falange sok tagját és a Szovjetunió ellen harcolt Kék Divízió egykori katonáit lehetett látni. A mise után a hívők a templom előtt gyűltek egybe, és karjukat Hitler-köszöntésre emelve, fasiszta csatadalokat énekeltek. A szomszédos utcákon ugyanebben az időben rohamrendőrök estek neki a baloldali munkások és diákok tüntetésének. A fasiszta hívők ellen nem láttak okot a beavatkozásra.
(A Zeit alapján)

KÉT VILÁG FRANCIAORSZÁGBAN

„A kormányzók és a kormányzottak külön életet éltek a maguk különböző világaiban. A diákoknak sérelmeik voltak, melyekről a hatóságok mit sem tudtak s ezért mérlegelni sem tudták azokat. Most a szakszervezeteken a sor. A francia kormány ma a legelemibb kormányhatalom fenntartásáért harcol, szemben a forradalmi erejű nemzeti erőkkel. Tizennégy nappal ezelőtt a kormány még csak nem is gyanította, hogy ilyen erők léteznek.”
(The Guardian)

OLASZORSZÁG BALRA TART

„A tanulság, melyet a választások kimeneteléből le kell vonnunk, az, hogy a választók baloldali tendenciát mutatnak, ami azonban nem a fennálló rend felforgatását célozza, hanem annak a sok ígéretnek a beváltását, melyeket a kormányok oly bőkezűen tettek s csak nagy ritkán álltak értük helyt. Azok a szavazatok, melyeket a baloldali ellenzék, elsősorban az olasz kommunista párt kapott, nagyobb részükben bizonyára nem forradalmi szavazatok, Rövidre fogva azt lehetne mondani, hogy Olaszországban az ellenzék pontosan arra törekszik, amit a kormány ígéreteiben hangoztat.”
(La Stampa)

„Mialatt Franciaország egy forradalmi átalakulás küszöbén tántorog, a római politikusoknak nyugtalanul kell tudomásul venniük, hogy ugyanez náluk is bekövetkezheti. A legközelebbi jövőben minden valószínűség szerint nem kerül sor egy Marcia su Roma-ra, vagy egy puccsra, de az olaszok elégedetlensége azzal a móddal, ahogyan országukat kormányozzák, sokkal általánosabb és komolyabb, mint amilyen az a három hét előtti Franciaországban volt.”
(The Times)