1968ev.hu polhist.hu napvilagkiado.hu multunk.hu egyenlito.eu
Főoldal
1968-ról bevezető  
Rendezvények  
Nyári szabadegyetem  
Kronológia  
Hír tükör  
Budapest 1968  
Idézetek  
Fotók  
Filmek  
Zene  
Dokumentumok  
Vetélkedő  
Linkek  

Hír tükör



Hírek száma összesen: 316 db  
[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] 30[31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52]
 <<< Előző hét  1968 év 30. hete    Következő hét >>>
KHE SAH ÉS VERDUN

„Khe Sanh-nak az amerikai szívósság jelképévé kellett volna lennie. Még mielőbb vége lett a csatának, az amerikai hadtörténészek máris kijelölték a helyét a texasi Alamo, a japán-tengeri Iwo Jima és a franciaországi Bastogne mellett. Johnson elnök írásos ígéretet is vett ki a tábornokoktól, hogy Khe Sanh-t minden körülmények között tartani fogják. Az ígéret beváltására szerencsére nem került sor. A tengerészgyalogság a közelmúlt hetekben a legnagyobb gyorsasággal kiürítette a Dél-Vietnam északnyugati sarkában levő megerősített tábort … Stratégiailag mi sem változott volna, ha az amerikaiak korábban rendelik el a kiürítést. Háromszáz amerikai esett el Khe Sanh-ban és tízezer annyi sebesült meg – negyven ember naponta. Feláldozták őket, mert egy pár tábornok Verdun óta semmit sem tanult.”
(Die Zeit)
DRÁGA SZÖVETSÉGESEK

Bonnban jajonganak. A szövetségi köztársaságnak újra mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hogy az ott állomásozó amerikai csapatok eltartási költségeit kifizessék. Évente visszatérő alkudozás folyik, mennyit kell fizetnie Bonnak a cechért. Ebben az évben különösen heves volt az alku: az USA-nak nagy anyagi nehézségei vannak, a dollár értéke alábbszállt, Washington megmakacsolt magát. Végre, mégiscsak eldőlt a vita. A feltételek azonban olyan kedvezőtlenek Nyugat-Németországra, hogy közzé sem merték tenni azokat és a sajtó csak nagy nehezen tudott kifürkészni néhány tájékoztató adatot: az elmúlt évi kétmilliárd márka helyett ez idén 3 milliárd 140 millió márkát kell leolvasni. A nyugatnémet sajtó számításai szerint 1961 óta a nyugat-németországi amerikai csapatok 18 milliárd 240 millió márkába kerültek az adófizetőknek. És még csak az sem biztos, hogy megéri.
(A Novoje Vremja alapján)
A LESZERELÉSI KONFERENCIA IDEJÉN

A Perzsa-öböl sejkségei között, azután, hogy Anglia bejelentette, hogy 1971-ben visszavonja ottani helyőrségeit, miniatűr fegyverkezési verseny tört ki. A 25 000 lakosú Abu Dhabi, mely a világ legnagyobb fejenkénti átlagjövedelmével – évi 7000 dollár – büszkélkedhetik, ezer emberből álló, angol tisztek által kiképzett hadsereget állít fel és tankokat, meg rohamnaszádokat szerez be. Bahrein torpedónaszádokat keres. Kuwait, mely már megszűnt brit protektorátus lenni, lökhajtásos repülőgépekre kér ajánlatot. Készülődnek a békére, semmi kétség.
Az Egyesült Államok kormányhivatalnokai tartanak tőle, hogy Latin-Amerikában fegyverkezési verseny kezdődik majd, ha Brazília valóban megköti Angliával a tervezett 350 millió dolláros hosszú lejáratú kölcsönszerződést, melynek összegét arra szándékszik fordítani, hogy modern angol hajóegységekkel és fegyverekkel reorganizálja hajóhadát. A hivatalnokok szerint ez a szerződés arra fogja bátorítani Latin-Amerika többi országát, hogy hasonlóképpen idegen országokkal kössön fegyverkezési megállapodásokat. Mindjárt kisebb volna az amerikai aggodalom, ha nem „idegen” országoktól vennék a fegyvereket a latin-amerikaiak, hanem – mondjuk Amerikától.
(A Newsweek nyomán)
KIESINGER NEM EMLÉKSZIK

Kiesinger a bonni kormánykörök nagy megrökönyödésére, tanúként jelentkezett abban a háborús bűnperben, melyben a fővádlott Gerhard von Hahnt, a náci külügyminisztérium zsidóügyi osztályának volt tisztviselőjét azért vonják felelősségre, mert a vád szerint 1942–43-ban része volt 30 ezer bolgár és görög zsidó megsemmisítésében. Kiesinger, aki akkoriban ugyane minisztérium sajtó- és propagandaosztályán dolgozott, kijelentette, hogy sohasem látott olyan külföldi jelentést, amiben szó lett volna arról, hogyan bánnak a nácik a zsidókkal. Hallani azért hallott egyet s mást. „Természetesen, sok forrásból hallottam a háború alatt, mi történik a zsidókkal. Kezdetben hihetetlennek tartottam ezeket a jelentéseket, de fokról fokra megértettem, hogy valami nincs rendben abban, ami a zsidókkal történik.” Egyébként ugyanarról a Kiesingerről van szó, aki ma Nyugat-Németország miniszterelnöke.
(Az International Herald Tribune nyomán)
MÉG SZÁZHÚSZEZER NÁCI

Rajna-Westfália igazságügy-minisztere, Josef Neuberger közölte, hogy százhúszezer német nácinak kell felelnie a Hitler-rezsim alatt elkövetett bűntetteiért. 1967. január 1-ig 6179 náci háborús bűnöst ítéltek el, köztük tizenkettőt halálra, 85-öt életfogytiglani fegyházra, a többit hosszabb-rövidebb időre szóló börtönbüntetésre. 47 ezer vádlottat viszont felmentettek, elhalálozás, vagy bűncselekmény hiánya miatt. Az igazságügy-miniszter elismerte, hogy a nyugatnémet bíróságok egyes esetekben elnéző ítéleteket hoztak, melyek „jelentős sérelmei jogérzetünknek”. Mármint az ő jogérzetüknek …
(A Monde alapján)
MENEDZSERBŐL TULAJDONOS

„A Trudeau-mánia, mely néhány hónappal ezelőtt hatalmába kerítette Kanadát, világosan megmutatta erejét a választási számadatokban. Trudeau most hozzáfoghat két fontos feladatának megoldásához. Az első és a legfontosabb, hogy megbékítse egymással az angolul és a franciául beszélő kanadaiakat. A másik az, hogy kigyógyítsa Kanadát az amerikai befolyás túladagolásától, ami ebben a mondásban nyer kifejezést: „mi kanadaiak nem vagyunk a saját országunk tulajdonosai, mi csak a menedzserek vagyunk itt.”
(De Volkskrant. Amsterdam)
TÚRÓ PARADICSOMMAL

Az elmúlt hetek leglényegesebb amerikai politikai megnyilvánulása kétségtelenül a republikánus párt jelöltjének, Richard Nixonnak a válasza volt egy riporter ama kérdésére, milyen módszerrel sikerül megőriznie arányos termetét. Nixon, aki mindig a legnagyobb készséggel válaszol a lényeget érintő kérdésekre, így felelt: „annyi túrót eszem, hogy a végén már a fülemig ér. Paradicsommártást teszek rá. Ha az ember paradicsomot tesz a túróra, egyáltalán nem érzi a túró ízét.” Nixon tehát azért eszik túrót, hogy ne érezze az ízét. Most már értjük, miért ő a republikánus párt első számú elnökjelöltje.
(A New York Post alapján)


  Támogatóink:
Magyar Narancs
Egyenlitő Blog
Filmklub
Szabad Sajtó Alapítvány
Politikatörténeti Intézet
Politikatörténeti Alapítvány
Egyenlitő 2008/2. szám
Múltunk 2007/4. szám
 Oldaltérkép  Kapcsolat  Hírlevél   Látogatóink száma: Politikatörténeti Intézet
   


 Oldaltérkép  Kapcsolat Politikatörténeti Intézet