1968ev.hu polhist.hu napvilagkiado.hu multunk.hu egyenlito.eu
Főoldal
1968-ról bevezető  
Rendezvények  
Nyári szabadegyetem  
Kronológia  
Hír tükör  
Budapest 1968  
Idézetek  
Fotók  
Filmek  
Zene  
Dokumentumok  
Vetélkedő  
Linkek  

Hír tükör



Hírek száma összesen: 316 db  
[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] 32[33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52]
 <<< Előző hét  1968 év 32. hete    Következő hét >>>
HONOLULU UTÁN

„Bárkit válasszanak novemberben elnökké Amerikában, bármi legyen is a mottója, a platformja, főfeladata az lesz, hogy véget szakítson a vietnami kalandnak – bármilyen árat kelljen is fizetni érte akkor. Ez a bizonyosság készteti Saigont, hogy elébe vágva ennek, Washingtonnal éreztesse obstrukciós képességeit. A háború „vietnamizálása”, amit újra egyszer proklamáltak Honoluluban, nem azt jelzi, hogy Amerika könnyebben tud a háborúból visszavonulni, hanem éppen ellenkezőleg azt, hogy a hatalmon levő dél-vietnamiak minden eszközzel meg akarják akadályozni, hogy szövetségesük elhagyja őket.”
(Le Monde)
ELNYOMÁS SAIGONBAN

„Az ötéves börtönbüntetés, amit a tavalyi dél-vietnami elnökválasztáson másodiknak befutott Dzura mértek, durván figyelmen kívül hagyja mindazokat a politikai értékeket, melyeken a saigoni kormánynak nyújtott amerikai segítség alapul … Az a politikai magatartás, mely Dzut nyilvánvalóan koholt vádak alapján elítélte, minden bizonnyal zavarja az amerikaiakat, akik most éppen azzal próbálkoznak, hogy a dél-vietnami béke útjait megtalálják. Hogyan alakulhatna ki egy nem kommunista demokratikus erő akkor, mikor egyetlen tisztes reputációjú ember sem mer véleményt nyilvánítani? Az a mód, ahogyan Dzuval bántak, el fogja hallgattatni még a politikailag legöntudatosabb és legbátrabb férfiakat is, akik esetleg szerepet játszhatnának a rendezésben – vagy pedig arra fogja késztetni őket, hogy végül a máris a felszabadítási frontban levő nem kommunistákhoz, vagy a kommunisták támogatta arcvonalhoz csatlakozzanak.”
(The Times)
ŐEXCELLENCIÁJA NEM KÍVÁNATOS

Nguyen Duy Anh, a dél-vietnami bábkormány bonni nagykövete sértve érzi magát. Tulajdonképpen neki kellene a saigoni juntát Svédországban is képviselnie. De hogyan, hogy nem, két év óta hiába erőlködik, hogy nagyköveti megbízólevelét átadhassa a svéd királynak. Legutóbb akkor akarta elérni stockholmi elismertetését, amikor Nilsson svéd külügyminiszter hosszabb megbeszélésen fogadta a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetét. A dél-vietnami diplomata újabb megkeresését a svéd külügyminisztérium azzal hárította el, hogy az ország nyilvánossága aligha helyeselné, ha őexcellenciája meglátogatná az országot. Közérthetőbb nyelven: kívül tágasabb.
(A Novoja Vremja alapján)
„A VILÁG LEGERŐSEBB SZÖVETSÉGE”

„A NATO, a világ legerősebb szövetsége és változatlanul az Egyesült Államok külpolitikájának sarokköve, fokról fokra nagyobb méretű válságba kerül. Olyan tény ez, amit a világ minden részében feszült figyelemmel, itt pedig szorongással kísérnek. A NATO helyzete, mely a Közel-Keleten nagyon fontos, egy olyan masszív épülethez hasonlít, melynek alapjai elsüllyednek a sárba. Még egyetlen mérnök sem akadt, aki kieszelte volna a módját, hogyan lehetne rendbehozni az épület szerkezetét.”
(C. L. Sulzberger jeruzsálemi keltezésű riportjából, az International Herald Tribune-ban)
VÁLASZTÁSOK – RÖVID MEGSZAKÍTÁSOKKAL

„A demokrácia teoretikusai szerint egy jó társadalom életében a stabil kormányzást időnként a vezetők megválasztása szakítja meg. Az amerikai gyakorlatban pontosan fordítva van. A politikai élet túlnyomórészt egy folyamatos választási kampányból áll, melyet csak rövid időre szakítanak meg kormányzási mozzanatok. Nincs általánosan elfogadott nézet arról, mikortól is kell számítani a mostani választási kampányt. De biztos, hogy legalább két éve folyik már, attól kezdve, hogy egyes szenátorok és kormányzók kiinduló pozíciókért kezdtek csatázni, más valószínű jelöltek pedig csiszolni kezdték elnöki modorukat.”
(Andrew Kopkind, a New Statesman-ben)
KI LÁTTA A CSOKOLÁDÉT?

A bonni külügyminisztérium kulturális osztályvezetője, bizonyos Luitpold Werz miniszteri igazgató, kénytelen-kelletlen felcsapott bűnügyi nyomozónak. Lázasan kutatja, hova lett az a 100 000 tábla csokoládé, melyet az izraeli–arab háború után „az NSZK ajándéka” felírással Izraelbe és Jordániába küldött fele-fele arányban. Csakhogy, az izraeliek udvariasan elzárkóztak az ajándék átvételétől. Ők megnyerték a háborút és nincs szükségük a csokoládéra. A jordániaiaknak pedig azért nem kellett a csokoládé, mert a csomagolásán az arab betűk mellett héber betűk is voltak. Azóta még egyszer látták a csokoládét; a libanoni főváros, Beirut kikötőjében fetrengett a porban. Újabb hír nincs róla. Aggasztó állapot. Aki látta, adja át.
(A Quick alapján)


  Támogatóink:
Magyar Narancs
Egyenlitő Blog
Filmklub
Szabad Sajtó Alapítvány
Politikatörténeti Intézet
Politikatörténeti Alapítvány
Egyenlitő 2008/2. szám
Múltunk 2007/4. szám
 Oldaltérkép  Kapcsolat  Hírlevél   Látogatóink száma: Politikatörténeti Intézet
   


 Oldaltérkép  Kapcsolat Politikatörténeti Intézet