MIRE FIGYEL A HÍRSZERZŐ?

„Vitathatatlanul a katonai potenciál, a védelmi képesség az, ami a legjobban érdekli a külföldi hírszerzőt. Az imperialista hatalmak felállították a NATO különleges geodéziai szervezetét a világ katonai szempontból való pontos feltérképezése céljából. Az amerikai katonai szakértők szerint a koordináták pontosságának húsz százalékkal való javítása olyan jelentőséggel bír, mintha a tűzerőt növelnék húsz százalékkal.”
(Rabotnyicseszkó Delo)

A KÖZVÉLEMÉNY SAIGONRÓL

„Sok amerikai tudatában van annak, hogy Vietnamban még nem következett be a legrosszabb. A legrosszabb az lesz, amikor föl kell áldozniuk a saigoni rezsimet. Huong dél-vietnami kormányfő az olasz II Resto del Carlino című napilapnak adott interjújában határozatlansággal vádolta Johnson elnököt és nehezményezte, hogy „egyes amerikaiak megegyezésre gondolnak a kommunistákkal”, McCarthy szenátor azonban nyilvánosan kimondta, hogy az Egyesült Államokban a közvélemény már ma is hajlandó elfogadni az amerikai csapatok egyoldalú visszavonulását Vietnamból. Senki nem merte szemébe mondani, hogy téved.”
(L’Express)

PETER WEISS TANÚSÁGTÉTELE

Peter Weiss, a Stockholmban élő, világhírű német író Vietnamból hazatérve, egy párizsi gyűlésen beszélt: „Ez a falusi háború miden parasztból katonát csinált. Asszonyok, lányok fegyveresen végzik a mezei munkát. Még a sorozatos bombázások idején is palántáznak vagy aratnak. A termelési terv teljesítése katonai kötelességeik közé tartozik. Guang Binhben egy lánybrigád mérőfonallal ülteti a rizst. Az egyik lány azt mondja nekünk: „Ha az amerikaiak azt látják, hogy cikk-cakkban ültetjük a rizst, azt hiszik, félelemtől reszket a kezünk.” Az „arcvonal” tartományaiban a lakosság elvesztette hajlékát és javait és a föld alatt él. Ott étkezik, ott alszik; ott folyik a gyerekek iskolázása; ott, a föld védelme alatt rendezték be a kórházakat, a kötözőhelyeket, a műhelyeket, sőt a gépeket is. Ha azt mondjuk, hogy a bombázások ezeket az embereket visszavetették a kőkorszakba, ez csak annyiban érvényes, hogy a bombázott övezetek parasztjai és munkásai a föld alatt élnek; de a föld alatti rendszerben folytatódik a politikai és a szakmai nevelés, a kulturális élet; színdarabokat adnak elő, verseket szavalnak, dalokat énekelnek. Ha megnézzük az elpusztított vidékeket, az újabb és újabb hullámban támadó B–52-es armadákat, nem is értjük, hogy lehet ott még termelni, s mégis látjuk, hogy az emberek folytatják munkájukat.”
(L’Humanité)

AGYLOPÁS

„A szakemberek a latin-amerikai országokból tömegesen áramlanak az Egyesült Államokba. Ez az úgynevezett „agylopás” (brains drain), vagy ahogy néha nevezetik, „a tehetségek elszippantása az észak-amerikai monopóliumok által”. Az 1962–64-es években az Egyesült Államokba vándorolt összes tudósok és mérnökök 11 százaléka Latin-Amerikából származott. Az utóbbi öt évben Latin-Amerikából körülbelül 20 000 diplomás ember vándorolt az Egyesült Államokba. A latin-amerikai országokból történő „agylopás” kétféle módon megy végbe; vagy úgy, hogy a latin-amerikai szakemberek kivándorolnak az Egyesült Államokba, vagy úgy, hogy az ott végző latin-amerikai diákok nem térnek vissza hazájukba. Hallatlanul sok nagy képzettségű szakember vándorol az Egyesült Államokba Chiléből. Az Egyesült Államokban 1954 és 1963 közt letelepedett 8550 chilei közel 2300-an diplomás mérnökök, közgazdászok, építészek és orvosok voltak. Az Egyesült Államok ily módon kész szakemberekhez jut, akiknek a kiképzésére egyetlen centet sem költ. Ugyanakkor Chilében 3000 orvosra és 5000–6000 építészre lenne szükség. A Desfile hetilap adatai szerint minden 36 órában egy chilei szakember hagyja el hazáját.”
(Mezsdunarodnaja Zsizny)

ILLEGÁLIS MUNKAVÁLLALÓK

„Sok külföldi teljesen irreális kereseti elképzelésekkel érkezik Ausztriába. Tavaly 65 ezerben, idén 79 ezerben állapították meg a vendégmunkások számát, de a valóságban még többen áramlanak Ausztriába illegálisan dolgozni. Ezeket a személyeket bécsi „üzletemberek” jó pénzért, hamis munkavállalási engedéllyel látják el és illegális munkahelyet közvetítenek nekik. A helyzet javítására a munkaügyi minisztérium irodát állított fel a bécsi Déli Pályaudvaron. Ezt egy negyedév alatt 7800-an vették igénybe. Ha az érkezőknek nem volt munkavállalási engedélyük, rábeszélték őket a visszautazásra, vállalva részben az útiköltséget is.”
(Bécsi újságok nyomán)