1968ev.hu polhist.hu napvilagkiado.hu multunk.hu egyenlito.eu
Főoldal
1968-ról bevezető  
Rendezvények  
Nyári szabadegyetem  
Kronológia  
Hír tükör  
Budapest 1968  
Idézetek  
Fotók  
Filmek  
Zene  
Dokumentumok  
Vetélkedő  
Linkek  

Hír tükör



Hírek száma összesen: 316 db  
[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] 34[35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52]
 <<< Előző hét  1968 év 34. hete    Következő hét >>>
MÉLYPONTON

Az Egyesült Államok tekintélye mélypontra jutott – állapította meg az amerikai kongresszus külügyi albizottságának készített tanulmányában három vezető közvéleménykutató, egyikük a híres George Gallup. Az USA népszerűsége külföldön rekordot ért el közvetlen Kennedy elnök meggyilkolása előtt – hangoztatta az albizottság előtt Gallup –, azóta viszont egyfolytában csökken. Lloyd A. Free, a hármas másik tagja szerint „egyre kevesebb ember tartja, hogy velük közösek az érdekeink, és egyre kevesebben hisznek országunk vezetési képességeiben”. E népszerűtlenedési tendencia okát is meghatározták a közvéleménykutatók az albizottságnak, amelynek feladata a kiút megjelölése, vagyis a presztízs visszaszerzésére kell tanácsot adnia. Az okok: a vietnámi háború, a politikai gyilkosságok és a faji kérdés. Aggódunk, hogy az albizottság gondban lesz a tanácsadással.
A HIVATAL ÁRA

Győzelemhez egyre több pénz kell – állapítják meg Amerikában, egyre növekvő elégedetlenséggel. Az 1964-es választásokra kerek kétszáz milliót költöttek, az ideire, várhatóan 230 millió kell. Ha valaki elnök akar lenni, ahhoz minimum 5 millió szükséges, vagy a zsebben, vagy tudni kell „megtalálni” … A harmadik párti Wallace „fenntartása” naponta 50–60 ezer dollárba kerül. A fő pénznyelő a tv, „az az ostoba láda”, amelynek a küzdelem kimenetelében egyre döntőbb a szerepe (Nixon máig is azt tartja, hogy 1960-ban azért vesztett Kennedy ellenében, mert a tv-vitákban rosszul volt – megborotválva). Egy szenátusi hely megpályázásához kb. egymillió szükségeltetik. „Sok tehetséges ember van, de egyszerűen nincs elég pénzük a politikára” – mondta egy vezető republikánus, persze névtelenül. A nagy jelöltek a pénzemberektől kapnak 10–20–100 ezer dolláros támogatást; természetesen a lekötelezettségtől a „nagyok”, a milliomosok szabadulhatnak könnyebben, a túlontúl is gazdag Rockefellernek ez volt a hátránya, hogy ti. nehezen lekötelezhető … Sokan követelik e választási inflálódás megfékezését. Némelyek pénzügyi „plafont” szabnának. E javaslatok kilátásáról csak annyit, hogy az elsőt még Theodore Roosevelt korában nyújtották be, 1907-ben.
(A US News and World Report alapján)
RÉSZESEDÉS

De Gaulle „harmadik megoldásnak” nevezte az általa előterjesztett vállalati munkásrészesedést, tehát a kapitalizmus és a kommunizmus közötti valaminek. Annyi biztos, hogy Couve de Murville kormánynyilatkozatának egyik legnehezebb feladata volt meghatározni e fogalom közelebbi tartalmát. S ez nem csoda, mert a francia gazdaság tényei a munkásrészesedés valamennyi elképzelésétől igen messze esnek.
(Economist)
ENCIKLIKA

A születésszabályozásról szóló pápai enciklika tagadhatatlanul nagy vihart kavart, főleg a legkínosabban érintett „harmadik világban”, és az angolszász országokban. A washingtoni papok szövetségének fele nyíltan vitába szállt az enciklikával; Oboyke bíboros nevükben kijelentette, hogy az enciklika „nem enged teret a lelkiismeret szerinti döntés jogának, amelyet a vatikáni zsinat dokumentumai oly világosan leszögeznek”. Robert Johann jezsuita teológus New Yorkban ezt mondta: „Ígéretes jel csupán az, hogy a műveltebb katolikusok semmiféle jelentőséget nem fognak tulajdonítani a pápai nyilatkozatnak”. És idézzünk még néhány lapvéleményt:
Commonwealth, katolikus amerikai hetilap: „Laikus katolikus számára a születésszabályozás kérdése már régebben felvetődött, imáik tárgyát képezte és megoldódott, de nem a pápai enciklika szellemében.”
A londoni Times: „A reform lehetőségének elutasítása –, hogy a múltbeli tévedést ne kelljen beismerni – a pápai tekintély megszilárdítását hivatott szolgálni, de éppen az ellenkező célt éri el … A pápa annak a veszélynek teszi ki magát, hogy nem tudja meggyőzni és engedelmességre bírni egyházának jelentős szektorait, a papság körében éppúgy, mint a hívek sorában. Komoly akadályt gördített a nyomor enyhítésének útjába is, amelyben az emberiség nagy része él, mivel a nyomor megszüntetésének lényeges eleme a hatékony születésszabályozás.”
O Gléobo, Rio de Janeiro-i lap: „A gyengén fejlett világban az asztal nyomorúságos, az ágy termékeny. A Humanai Vitae nem ignorálja a problémát, de vonakodik ennek a világnak a nyelvén beszélni róla. VI. Pál láthatóan megpróbál emlékeztetni minket, hogy nem e földön van a mi királyságunk.”
EMLÉKIRAT

Johnson elnök állítólag nagy munkatempót diktál a Fehér Házban, ahol – hacsak nem történik „valami” – utolsó félévét kezdte meg. Az elnök tanácsadói szerint LBJ szeretné ha „tiszta asztalt” hagyhatna az utódára, és a lehető legtöbb problémát sebtiben megoldva végül is nagy elnökként vonulna be az amerikai történelembe. Mindenesetre Johnson arra is felkészült, ha mégsem sikerülne fél év alatt rendbehozni, amit sikerült elrontani négy és fél év alatt: egy New York-i ügyvéd, bizonyos Arthur B. Krim máris házal az elnök tervezett emlékiratával. A Los Angeles Times szerint az LBJ-memoárért kereken egymilliót kérnek a vállalkozó kiadóktól. Truman csak 600 ezret kapott, pedig neki is volt egy elrontott háborúja; ennyivel volna „nagyobb” Johnson, avagy a kudarc a nagyobb, netán az infláció a felelős? A lap szerint Johnsont azért nem annyira a pénz érdekli, lévén milliomos, mint az emlékiratok publikálása. Nyilvánvaló: ha semmiben, az emlékiratban feltétlenül sikerül elérni a sietős program célját.


  Támogatóink:
Magyar Narancs
Egyenlitő Blog
Filmklub
Szabad Sajtó Alapítvány
Politikatörténeti Intézet
Politikatörténeti Alapítvány
Egyenlitő 2008/2. szám
Múltunk 2007/4. szám
 Oldaltérkép  Kapcsolat  Hírlevél   Látogatóink száma: Politikatörténeti Intézet
   


 Oldaltérkép  Kapcsolat Politikatörténeti Intézet