A PUEBLO-INCIDENSRŐL

„Nem vitás, hogy az amerikai imperializmus Pueblo nevű fegyveres kémhajójának provokatív cselekedete ismét durván megsérti a koreai fegyverszüneti egyezményt, nyílt agresszió a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen, az amerikai imperializmus előre kitervelt mesterkedéseinek újabb láncszeme, új koreai háború kirobbantására irányuló cselekedet és újabb súlyos fenyegetés a Távol-Kelet és a világ többi részének békéje ellen.”
(A Koreai Munkapárt lapjából, a Rodong Szimmun-ból)

„Még nyitott kérdés, milyen szerv szolgálatában állt a Pueblo. Lehet, hogy a szupertitkos National Security Agencynek gyűjtött anyagot, mely a desifrírozással és hasonló teendőkkel foglalkozik. Lehet azonban az is, hogy a flotta szolgálatában állott, tehát szorosabban meghatározott feladatköre volt. A hajó technikai felszerelése inkább az utóbbi feltételezés mellett szól. Az amerikaiak a Pueblóéhoz hasonló elektronikai berendezéseket évek óta nemcsak hajókon, hanem az atlanti partokon, Guam szigetén és műholdakon is alkalmaznak. Ennek a játéknak legfontosabb szabálya azonban változatlanul ez: ne hagyd magad elcsípni.”
(Neue Zürcher Zeitung)

„A kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy az ország közvéleménye torkig van a megmagyarázatlan és megmagyarázhatatlan dolgokkal… Azt a közvéleményt, melynek hazudtak az U–2-ről és szerényen szólva, zavarosan informáltak a Tonkini-öbölben történtekről, és enyhén kifejezve, félrevezettek a múlt évben az izraeliek által megtámadott másik felderítő hajóról, nem lehet többé kielégíteni vagy megnyugtatni ugyanazokkal a régifajta mesékkel.”
(International Herald Tribune)

„A kongresszusnak és a közvéleménynek biztosaknak kell lenniük a tényekben, mielőtt ítéletet formálnának. Valakinek mindenképpen meg kell magyaráznia az amerikai népnek: miként történt, hogy egy könnyű fegyverzetű, feltehetően érzékeny felderítő berendezésekkel zsúfolt hajó fedezet nélkül cirkálhatott nyilvánvalóan ellenséges vizeken, s különösen, hogy miért engedték, hogy az ép állapotban kerüljön ellenséges kezekbe?”
(New York Times)

„Terjed a benyomás, hogy Amerika – melynek az az irányzata, hogy mások ügyeibe beavatkozzék – túlzásba viszi a kémkedési ügyeket. Még mindig terítéken van a Tonkini-öböl ügye, melyről mostanában is vitatkoznak Washingtonban, bizonyítékul, hogy Vietnam esetében rendkívül fontos döntéseket hoztak olyan adatok alapján, amelyeket Washingtonban mindenki autentikusnak hitt, ma már azonban be kell ismerni, hogy azok hamisak voltak.”
(Le Monde)

„A LEHETETLEN ATOMTILALMI SZERZŐDÉS”

A genfi leszerelési konferencián beterjesztett közös szovjet–amerikai javaslat az atombomba elterjedésének megakadályozására változatlanul módfelett idegesíti a bonni köröket. Persze – hisz olyan önzetlenek! – elsősorban Amerika jövője miatt aggódva. „Az atombomba elterjedésének tilalmazására irányuló szerződés – olvasható a Franz Josef Strauss kiadásában megjelenő Bayern-Kurierban –, teljesen kiéretlen és átgondolatlan szándékra mutat; ez a szerződés nem válhat be, s ha aláírását kikényszerítenék, csaknem minden állam, köztük a Szövetségi Köztársaság is megsínylené. Amerika szemszögéből nézve hozzá kell tennünk: az atomtilalmi szerződés esztelen ötletével az Egyesült Államok saját húsába vág.”

KETTŐ HELYETT NÉGY

A vietnami felszabadító hadsereg légvédelme nem szűkölködik ötletekben. Egy Ha-Tinh tartomány légterében állomásozó egység a közelmúlt napok egyikén lelőtt két amerikai vadászbombázót. A két pilóta ejtőernyővel földet ért. A vietnami harcosok nem fogták el rögtön a két pilótát, hanem időt engedtek nekik arra, hogy rádión segítséget kérjenek. A számítás bevált. Kisvártatva két újabb amerikai gép jelent meg és keresni kezdte a segélykérőket. A légvédelem ezt a kettőt is lelőtte. A pilóták hasonlóképpen ejtőernyővel menekültek. Így azután kettő helyett néggyel szaporodott az elfogott terrorpilóták szaknévsora.
(A Pravda alapján)

A NATO REPEDEZŐ PILLÉRE

Norvégiában erőteljesen bontakozik ki a követelés, hogy az ország lépjen ki a NATO-ból. A szociáldemokrata Norvég Munkáspárt oslói ifjúsági szervezete kezdeményezte a nagyarányú kampányt, melyhez a Norvég Távirati Iroda jelentése szerint tekintélyes társadalmi személyiségek csatlakoztak. A nagy oslói lap, a Dagbladet vezércikkében megállapította: „A NATO sok tekintetben a hidegháború gyümölcse, ezért szükséges, hogy e testülethez fűződő kapcsolatainkat alapos revízió alá vegyük. Fölöttébb veszélyes és sajnálatos volna, ha annyira elvakulnánk, hogy továbbra is NATO-tagok maradnánk”.
(A Novoje Vremja szemléjéből)