’60-as évek: Demokrácia, kultúra, társadalom

Demokrácia, kultúra és társadalom az 1960-as években
Kutatásvezető: Balázs Eszter, Konok Péter

A projekt bemutatása

Az 1960-as években a világ szinte minden részén fontos változásokra került sor. Ezeket a szakirodalom és a közvélekedés általában és egységesen az 1968-as év köré rendezi. A legfontosabb kérdés mindazonáltal nem a kezdő- és végpont kronológiai finombeállítása, hanem annak a vizsgálata, hogy miért és hogyan mentek végbe azok a változások a vizsgált időszakban, amelyek alaposan átformálták a demokráciáról, a tömegek szerepéről, az önrendelkezésről, az állam és a civil szféra viszonyáról, a kultúráról szóló közgondolkodást, jóllehet az alapvető struktúrákat tulajdonképpen végül változatlanul hagyták.
A 68-jelenség szakirodalma nem mutat rá kellőképpen a tömeg és demokrácia viszonyrendszerének strukturális változásaira, mint ahogy arra sem, hogy milyen új szerep és funkció jellemezte az értelmiséget ezen új körülmények közt. A franciaországi értelmiség-történet, amely a modern, “kritikai értelmiség” változásait kutatja, 68-at fontos mérföldkőnek (mentális cezúrának) tekinti az értelmiség és a politika, valamint az értelmiség és a társadalom viszonyában. Az értelmiségi tömegtermelés, melynek az egyetemek a kohói, és az elitek globális megkérdőjelezése közötti összefüggések kutatása máig ható fontosságú és korántsem korlátozható Franciaországra. 68 a nyugati világban (beleértve az USA-t), de még a keleti blokkon belül is az értelmiségi etosz és magatartás újraértelmezéséhez vezetett. Itt találjuk a mai trendek gyökereit is, elég, ha csak a bolognai folyamatra vagy a tudásalapú piacgazdaság kiépülésére gondolunk. Ráadásul a 68-jelenségről hazánkban nem férhető hozzá semmilyen jelentős magyar nyelvű feldolgozás sem.  Külön figyelmet érdemel “68” mint a modern baloldal tradícióinak része: ennek elemzése, a baloldal politikai-ideológiai útkereséseinek hangsúlyos eszközeként szintén alapos elemzés tárgyát kell, hogy képezze.
A kutatás legáltalánosabb szinten a társadalomtudományi – mindenekelőtt a történettudományi –  gondolkodáshoz, illetve a felsőbb szintű oktatáshoz kíván újabb támpontokat nyújtani.
Alapkutatás jelleggel kívánunk foglalkozni azzal a kölcsönhatással, amely a vizsgált időszakban gyökeresen és egyben máig ható érvénnyel átalakította a “tömeg” és az “elit”, illetve a társadalmi alanyok és a demokrácia addig örökkévalónak tekintett viszonyrendszerét.
A központi kérdésfelvetések között szerepel a társadalom strukturális válsága: a “hatvanas évek” sorozatos társadalmi robbanásai – habár soha nem álltak össze egységes mozgalommá – globális reakciót képeztek azzal a kapitalizmussal szemben, amely a második világháború befejezése óta minőségileg új szakaszba lépett. Míg a korábbi forradalmi hullámok egybeestek a kapitalizmus gazdasági jellegű hullámvölgyeivel, addig 1968 környékén ilyet nem találunk, sőt az újabb válságperiódus éppen az események után következett be. A központi kérdés e társadalom ugrásszerű strukturális változásainak megragadása. (Idetartozik az értelmiség új keletű “tömegtermelése” a nyugati országokban.)
Másik lényegi motívum a “gondolkodás átalakulása”: “1968” példátlan méretű váltást hozott a tágan értelmezett közgondolkodás szinte minden területén a művészetektől a politikán keresztül a társadalom- sőt, a természettudományokig. Hasonló változás jellemezte a mindennapi élet struktúráit: a hagyományos értékrendek kiüresedtek, a viszonyulások átalakultak.
A kialakuló “ellenkultúra” elképesztő sebességgel alakította ki saját struktúráit, hogy azután éppen ilyen meghökkentő gyorsasággal váljék a kultúrává, lefokozva és zárójelbe téve a korábbi kulturális nyelvezeteket, egyúttal azonban feladva “ellen”-jellegét. A kultúra működéséről, szerepéről, milyenségéről vallott mai elképzeléseink sokszor e folyamat örökségei.
Ugyanez az átalakulás jellemezte a szűkebben vett “politikai” szférát: a politizálás addigi hagyományait szinte teljesen felforgatta az új típusú “tömegdemokrácia” kialakulása. Ez különösen igaz a baloldali politikára.
Érdekes probléma a kontesztációs hullámok földrajzi (regionális) különbsége: ez Nyugat-Európán belül is érzékelhető, de különösen szembetűnő, amennyiben az USA-t és Európát vetjük egybe. Míg pl. Franciaországban “1968” társadalmi-kulturális problémái is politikai köntösbe bújtak, addig egy rövid összehasonlítás az Egyesült Államokban fennálló struktúrákkal jól illusztrálja, hogy a francia felállást nem lehet abszolutizálni. – Éppen ennyire fontos a nyugati “felfordulás” kelet-európai, illetve magyarországi percepcióinak vizsgálata, már csak azért is, mivel “1968” tekinthető talán az első “globális” jelenségnek”, amennyiben sem az “első”, se a “második”, sem pedig a “harmadik világ” nem vonhatta ki magát hatásai alól.
A mai tömegkultúra és értelmiségi szerepkörök világszerte jelentős mértékben gyökereznek az 1968-jelenségben; a gesztus kultúrájának örököse a mai mediatizált kulturális élet. 68 kutatása, mely hazánkban jobbára még hiányzik, hozzásegíthet minket a jelenlegi trendek alaposabb megértéséhez.

A készülő tanulmányok jegyzéke

Matheika Zoltán: Gazdasági problémák az újbaloldal teoretikusainál
Vázsonyi Dániel: A marxista “reneszánsz”
Tanyi Attila: A frankfurti iskola
Erdős Attila: 1968 és az újpacifizmus
Csoma Lajos: 1968 és az anarchizmus
Papp Réka Kinga: A kultúra mediatizációja 1968 után
Ignácz Ádám: Ellen- és szubkulturális tendenciák Nyugaton és Magyarországon
Bartha Eszter: 1968 és a kelet-európai munkásság
Kende Tamás: 1968 utáni lengyel és csehszlovákiai marxizmus
Balázs Eszter: Az értelmiségi szerepek és magatartások megváltozása ’68 után
Konok Péter: Szociáldemokrácia és ’68

A kutatócsoport tagjai

Balázs Eszter
Bartha Eszter
Csoma Lajos
Erdős Attila
Ignácz Ádám
Kende Tamás
Konok Péter
Matheika Zoltán
Papp Réka Kinga
Tanyi Attila
Vázsonyi Dániel

A projekt keretében megjelent

A moderntől a posztmodernig: 1968. Tanulmányok

Szerk.: Balázs Eszter – Földes György – Konok Péter

Napvilág Kiadó, Budapest, 2009.

264 p.