· KÖZTÁRSASÁG · REPUBLIKÁNUS KÖR




Untitled Document

Hovanyecz László

Eszme és kör: Respublika

Ez év tavaszán tudósok és közéleti személyiségek részvételével megalakult a Respublika Kör. A köztársaság és a köztársasági eszme védelmét céljának tartó társaság a hét végén rendezte újabb összejövetelét a Kossuth Klubban. A rendezvény résztvevői egy közvéleménykutatás alapján készült anyagot kaptak kézhez Vitányi Ivántól, amely a Respublika Kör céljait és feladatait foglalta össze tömören. Az anyag számos olyan kérdést fogalmaz meg, amellyel a körnek a továbbiakban foglalkoznia kell. Íme ezek közül néhány. Mit ad hozzá a köztársaság eszméje a demokrácia hagyományos fogalmához? Összeférhet-e a köztársaság ideálja a nemzettel és a vallással, vagy ez utóbbiak nálunk örökre a rendies-koronás nacionalizmust szolgálják? Melyek a mai magyar társadalom valóban stratégiai kérdései? A társadalom kettészakadása mennyiben következik múltunkból, mennyiben szükségszerű a jelenlegen, vissza lehet-e vonni, egységesebb társadalmat lehet-e teremteni a jövőben? Mi a baloldal mostanában? És természetesen: mi a jobboldal? Megmarad-e a modern államok hagyományos politikai szerkezete (konzervatívizmus- liberalizmus- szociáldemokrácia +a "bal-" és "jobboldali"’ szélsőségek), vagy átalakul? Milyen az ifjúság szerepe a mai poszt- vagy neomodern világban? Van-e még egyáltalán ifjúság (mely valami egészet alkot), vagy csak felnövekvő nemzedékek egymással ellentétes halmaza? Van-e még nép egyáltalában, vagy már csak a mesében (nosztalgiánkban)? Mit jelent a nemzet szó a neomodern világban? Büszkén kell-e viselnünk vagy adottságként, vagy feladatként? Mivel jár az Európai Unióhoz való csatlakozás?

A rendezvény felolvasásokkal folytatódott. Kende Péter A köztársaság eszméje és a demokrácia című előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy magától értetődik: a köztársaság modern fogalma sok tekintetben szinonimája (az ugyancsak modern értelemben vett) demokráciának. ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a demokrácia modern fogalmának társadalmi jelentése is van: az emberek közötti egyenlőtlenségek lebontását célozza meg. Ha viszont a respublika lényegét akarjuk megragadni, akkor - Kende véleménye szerint - a leghelyesebb a politikai közösség tényéből és fogalmából kiindulni. A politikai közösség az emberi csoportképződés kitüntetett, egyszersmind legátfogóbb kerete. társadalomnak az egyéneket összefogó kötelékek szövetét nevezzük, ezen belül a politikai összetartozás kötelékei azok, amelyek egy adott embercsoport (népesség, né) tulajdonképpeni hovatartozását, identitástudatát meghatározzák. A politikai keret az, amelyben az együttélés szokásai és szabályai kialakulnak és nyelvileg lerögzített kötelékké válnak, amelyben a társult egyedek arról döntenek, hogy miként kormányozzák magukat.

A respublika tehát első megközelítésben nem egyéb, mint az az együttélési politikai forma, amelyben a közösség tagjai aktívan részt vesznek a közös dolgok intézésében csakúgy, mint az erre vonatkozó törvények és más konvenciók kimunkálásában. A republikánus szemlélet mintegy félúton helyezkedik el a liberalizmus és a szocializmus között. A liberalizmustól abban különbözik, hogy az egyén jogait és szabadságát a közösség érdekeinek a nevében is korlátozhatónak tartja. A szocializmustól pedig abban, hogy noha a jó élet bizonyos feltételeinek megteremtését (például véleménynyilvánítási jog) közösségi feladatnak tartja, más feltételekét (például lakáshoz vagy munkához való jog) nem okvetlenül.

Hajdú Tibor azt a kérdést tette föl, mit jelent Magyarországon a republikanizmus. Megállapította, hogy itt ezer esztendőn át királyság volt, ez az időszak azonban két sajátságos fél évezredre oszlott. A másodikban a szent Koronát a Habsburgok viselték. A Habsburgok elleni küzdelem pedig már a köztársaság megszületése előtt összekötődött egy nemzeti szabadságharccal. Sajátos előzménye a republikának az az erdélyi fejedelemség, amely a nemesi köztársaságnak volt egy válfaja. Külön jellemzője volt az erdélyi fejedelemségnek a vallásszabadság, míg a magyar királyságban államvallásnak minősült a katilicizmus. A progresszív erdélyi fejedelmi hagyománynak II. Rárkóczi Ferenc volt az utolsó képviselője. A francia forradalmat követően megjelentek az első republikánusok Magyarországon is, és lényegében 1945-ig folyamatos itt a köztársasági eszme létezése. Ugyanakkor még a szociáldemokraták programjának középpontjában sem szerepelt a respublika követése. 1945-ben is egy évet kellett várni a köztársaság kikiáltására. 1990-ben ismét felélednek az 1920-as reflexek. A Népköztársaságból Köztársaság lesz, és az idő múlásával egyre nagyobb szerephez jut a Szent Korona, a hozzá kapcsolódó tannal együtt. A nemzet ereklyét a Parlamentben helyezik el, és ezzel mintegy a népfelség szimbólumává teszik. Hajdú Tibor véleménye szerint a koronának a reformkor és a Széchenyiek öröksége, szelleme jegyében a Nemzeti Múzeumban van a helye. Az sokkal méltóbb az ereklye számára, mint a parlament, amelyben az utóbbi száz esztendőben egyedülállóan sokat hazudtak.

Dessewffy Tibor szociológus Köztársaság Rt. címmel tartott előadást. Felidézte, hogy a volt miniszterelnök szerint a Medgyessy-kormány beiktatásával a Köztársaság részvénytársasággá vált. Bárcsak így lenne, mondta a szociológus, aki arra is figyelmeztetett, hogy a geget először Tony Blair használta egy 1996-os beszédében. Ha ugyanis egy ország úgy működik, mint egy részvénytársaság, annak nagyon sok előnye van - fejtegette a szociológus. Arról van szó ebben az esetben, hogy magunk is érdekeltek, kistulajdonosok vagyunk a közösség, a köz-társaság egészén belül. Hogy felelősséggel tartozunk az események menetéért, de egyben haszonélvezői is vagyunk annak, ha köztársaságunk jól szerepel a többi nemzeti (köz)társasággal és nagy nemzetközi társasággal folytatott versenyben. Hogy értelemszerűen mindannyian részesei, részvényesei vagyunk ennek a közös vállalkozásnak, amelyből senkit nem akarunk kizárni, hiszen minden társtulajdonos a nemzethez tartozik. Továbbá mindenkinek, legyen szó akár egyénekről, akár üzleti vállalkozásokról, mivel a köz-társaság részese és részvényese, képességei szerint osztoznia kell a terhekből, feladatokból és felelősségből. ennek érdekében a partnerség, az együttműködés új formáit kell kidolgoznunk, a társadalmi szolidaritás fogalmát új tartalommal kell megtöltenünk, újra működővé kell tennünk. És bár vannak a hazai helyzetnek röghöz kötött szittya sajátosságai, alapvetően mégis a nagyvilágban zajló folyamatok határozzák meg a mi életünket is. Ez pedig a globalizálódó, hálózati logikát követő újkapitalizmus világa. Ebben a világban pedig nemcsak idehaza, hanem Európában mindenütt a hagyományos közösségek és a nemzetállamok általában kénytelenek újra és újra önmeghatározásukat elvégezni. Ez azt jelenti, hogy újra meg újra ki kell találni önmagukat, újra meg kell válaszolniuk azt a kérdést, hogy miért is tartoznak ők ugyanazon közösséghez, mi az, amitől közük van egymáshoz és közük kell, hogy legyen.

Mink András előadásában az alkotmányvédelem nehézségeiről beszélt. Megállapította: széles körben elterjedt az a félreértés, amely szerint az alkotmány, ha egyszer "beindították", valamiféle önjáró, önmagától működő dolog. Ezt az illúziót az alkotmánnyal kapcsolatban a rendszerváltás idején majdnem mindenki osztotta, vagy ha nem, akkor hallgatott róla. Közmegegyezés volt arra nézve, hogy a rendszerváltásnak békés úton kell végbemennie, a bukott rendszer elitjét nem távolítják el a hatalomból. Emellett működött egy másik felfogás, amely szerint az alkotmányos rendszer majd elvégzi a szükséges szelekciós munkát. Az alkotmány láthatatlan keze azonban erre nem volt képes. Ennek számos egyéb mellett az is oka, hogy a népszuverenitás tekintetében a liberális alkotmányosság sajátos paradoxonnal küzd. Nemcsak megjeleníti a népakaratot, hanem egyben korlátok közé is szorítja. Korlátok közé szorítja az egyéni jogok és a kisebbségi jogok védelmének érdekében, a túlhatalom kialakulásának megakadályozására, és nem utolsósorban a szükséges politikai stabilitás megteremtése érdekében. Ezek ugyancsak alapvető alkotmányos alapelvek. Mindez és sok egyéb közrejátszott abban, hogy a magyar társadalom mára egy sajátságosan frusztrált állapotba jutott. Nem igazán látja az alkotmányosság értelmét: részvétele saját ügyei alakításában nem megfogható, érzületeinek, politikai reakcióinak és törekvéseinek nincs kézzelfogható következménye. Az intézményrendszer igen sok hibával működik, az alkotmányosság formálisnak látszik, a benne foglalt erkölcsi követelmények alig, vagy alig láthatóan érvényesülnek. Bomlasztó hatása van annak, hogy jól láthatóan jogszerűtlen ügyleteket jogszerűnek állítanak be. A liberális minimum máig illúzió. Annál inkább, mivel az utóbbi négy esztendő politikája az alkotmányos egyezség felrúgására törekedett, mondván: az a múlt erőinek kedvez. Az alkotmányos rendet meg kell erősíteni, állapította meg Mink András, és hozzátette: ehhez új alkotmányt kell elfogadni.

 

Forrás: Népszabadság 2002. július 2.