· KÖZTÁRSASÁG · A KÖZTÁRSASÁGI ESZME TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON




Untitled Document

Pölöskei Ferenc

Előszó

Köztársasági államformában élünk. Természetesnek tekintjük, életünk elidegeníthetetlen részeként tartjuk nyilván. S miután államformánkat semmiféle más eszmeiség vagy politikai mozgalom nem kérdőjelezi meg, gyakran megfeledkezhetünk a hozzá vezető út fontos állomásairól. Pedig évtizedek politikai, diplomáciai csatáival fonódott egybe, számos szellemi irányzat és politikai mozgalom egyengette az útját: a XVIII. század végi jakobinusok, 1848-49 radikálisai, az 1910-es évek köztársasági szervezkedései, 1918 októberének demokratikus politikusai, vagy a II. világháború befejező szakaszában a pártok döntő többsége. Ismérveik szerint korunkban az államforma két típusa tekinthető általánosnak, az alkotmányos monarchia és a demokratikus köztársaság. Hazánkban 1848-ban az alkotmányos monarchia győzedelmeskedett, a hatalmi ágak szétválasztása és egyensúlya, valamint a politikai, emberi és személyes szabadságjogok biztosítása révén. Ez az államhatalmi konstrukció 1867-ben jelentős csorbulásokat szenvedett ugyan, az alkotmányos monarchia azonban alapelveiben megmaradt. Igaz, magában rejtette elsorvasztásának lehetőségeit, elsősorban a közös ügyek és a vele számos ponton összekapcsolódó széles királyi felségjogok révén. A köztársasági eszmeiség ezért már az Osztrák-Magyar Monarchia életének végső szakaszában indokolttá vált, s ezt az új, Horthy nevéhez fűződő korszak sem kérdőjelezte meg. Útja azonban túlságosan is tekervényesnek bizonyult, hiszen az 1946. évi 1. törvénycikk deklarálta ugyan, később azonban megkezdődött funkcióinak felszámolása. Ez a folyamat végül az egypárti diktatúrához vezetett, s vele együtt átmenetileg porba hullt a demokratikus köztársaság eszméje is.

Az új korszakot aztán az 1989. esztendőhöz kapcsolódó rendszerváltoztató folyamat kezdete jelentette, amikor a Magyar Köztársaságot ismét törvénybe iktatták.