· KÖZTÁRSASÁG · Az I. II. III. MAGYAR KÖZTÁRSASÁG DOKUMENTUMOK




I. Magyar Köztársaság - 1918

Untitled Document

Magyar Törvények

1918. évi

törvénycikkek

az összes élő törvények tárgymutatójával

Jegyzetekkel ellátta

Grecsák Károly és Lányi Márton

Codex-kiadás

 

Budapest

Révai Testvérek Irodalmi Intézet

Részvénytársaság kiadása

1919

1918. évi I. néphatározat

 

Magyarország Nemzeti Tanácsa a nép akaratából a következő

 

Néphatározatot

hozta:

(Kiadatott az Országos Törvénytárban 1918. évi november hó 22-én):

 

I. cikk.

Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság.[1]

 

II. cikk.

A népköztársasági alkotmányt új választójog alapján sürgősen egybehívandó alkotmányozó nemzetgyűlés állapítja meg.

A magyar országgyűlés képviselőháza és főrendiháza feloszlik és megszűnik.[2]

 

III. cikk.

Addig, míg az alkotmányozó nemzetgyűlés másként nem határoz, az állami főhatalmat a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló népkormány gyakorolja a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságának támogatásával.[3]

 

IV. cikk.

A népkormány alkosson sürgősen néptörvényeket:

1.         az általános, titkos, egyenlő, közvetlen és a nőkre is kiterjedő nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról,

2.         a sajtószabadságról,

3.         a nép esküdtbíráskodásáról,

4.         az egyesülés és gyülekezés szabadságáról,

5.         a földmíves népnek földhöz juttatásáról.

Ezeket a törvényeket léptesse a népkormány sürgősen életbe és hajtsa végre.[4]

 

V. cikk.

Az ezzel ellenkező törvényes rendelkezések hatálya megszűnik, minden egyéb törvényes rendelkezés hatályban marad.[5]

 

 

I. néptörvény

 

A nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról.

 

(Kiadatott az Országos Törvénytárban 1918. évi november hó 23-án.)

 

1.§.      Nemzetgyűlési választójoga van minden férfinak, aki életének huszonegyedik évét betöltötte, legalább hat év óta magyar állampolgár és bármely hazai élőnyelven írni-olvasni tud.

Nemzetgyűlési választójoga van minden nőnek, aki életének huszonnegyedik évét betöltötte, legalább hat év óta magyar állampolgár és bármely hazai élőnyelven írni-olvasni tud.

2.§.      A nemzetgyűlés tagjává választható az, akinek a választás időpontjában választójoga van, ha életének huszonnegyedik évét betöltötte.

3.§.      A választójogból ki van zárva:

1.         aki politikai jogának gyakorlásától fel van függesztve;

2.         aki közsegélyből él;

3.         aki gondnokság vagy csőd alatt áll, vagy akinek kiskorúsága meg van hosszabbítva;

4.         aki üzleténél vagy foglalkozásánál fogva erkölcsrendészeti ellenőrzés alatt áll.

4.§.      Nem választható a nemzetgyűlés tagjává, aki a választójogból ki van zárva.

5.§.      Választójogot csak az gyakorolhat, aki a választók névjegyzékébe fel van véve.

6.§.      A választás községenkint (szavazókörönkint) közvetlen, titkos szavazással történik.

7.§.      Törvényhatósági és községi választójoga van minden férfinak, aki életének huszonegyedik évét betöltötte, legalább hat év óta magyar állampolgár és legalább féléve ugyanazon községben lakik, vagy ott lakása van.

Törvényhatósági és községi választójoga van minden nőnek, aki életének huszonnegyedik évét betöltötte, legalább hat év óta magyar állampolgár, bármely hazai élőnyelven írni-olvasni tud és legalább félév óta ugyanabban a községben lakik, vagy ott lakása van.

A 2-6. és 8.§-ban foglalt rendelkezések kiterjednek a törvényhatósági és községi választójogra is.

8.§.      A népkormány köteles a jelen törvény végrehajtása végett szükséges mindennemű szabályt (választói névjegyzékek elkészítése, választási eljárás, választás módja stb.) sürgősen megállapítani.

Ez a szabályozás, amely rendelettel is történhetik, nem érintheti a jelen törvényben foglalt rendelkezéseket.

 

II. néptörvény

 

A sajtó szabadságáról.

 

(Kiadatott az Országos Törvénytárban 1918. évi december hó 7-én.)

 

1.§.      Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti.[6]

2.§.      Előző vizsgálatnak nincs helye.

Sajtóterméket csupán bírói ítélet alapján lehet lefoglalni.

Sajtótermék utcai terjesztéséhez - ideértve a falragasz kifüggesztését is - hatósági engedély nem kell.

A lapbiztosíték eltöröltetik.

3.§.      Sajtó útján elkövetett bűncselekmény esetében a felelősség fokozatosan terheli a szerzőt, a kiadót, időszaki lapban sajtó útján elkövetett bűncselekmény esetében pedig a szerzőt, a felelős szerkesztőt, a kiadót.

Ha a sajtótermék a nemzetgyűlésnek, hatóságnak vagy törvény által alkotott egyéb testületeknek nyilvános iratait vagy nyilvános tárgyalásait hív szellemben és igazán közli, bűnvádi eljárásnak nincs helye.

4.§.      E néptörvénynek azok a rendelkezései, amelyeknek végrehajtásához további intézkedés nem kell, azonnal életbe lépnek.

A többi rendelkezés végrehajtása végett szükséges szabályokat, valamint a sajtójog egyéb szabályait a népkormány sürgősen megállapítani köteles. Ez a szabályozás, amely rendelettel is történhetik, nem érintheti a jelen törvényben foglalt alapelveket.

 

III. néptörvény

 

A nép esküdtbíráskodásáról.

 

(Kiadatott az Országos Törvénytárban 1918. évi december hó 8-án.)

 

1.§.      A büntetőbíráskodást fontosabb ügyekben esküdtbíróság gyakorolja.

Sajtó útján elkövetett, valamint politikai bűncselekmények felett minden eseten esküdtbíróság ítél.

Hazaárulás vádja esetében a perbefogás kérdésében is esküdtek határoznak.

Esküdtbíró lehet mindenki, akit községi választójog illet.

2.§.      E néptörvénynek azok a rendelkezései, amelyeknek végrehajtásához további intézkedés nem kell, azonnal életbe lépnek.

A többi rendelkezés végrehajtása végett szükséges szabályokat a népkormány sürgősen megállapítani köteles. Ez a szabályozás, amely rendelettel is történhetik, nem érintheti a jelen törvényben foglalt alapelveket.

IV. néptörvény

 

A munkaügyi és népjóléti igazgatásról.

 

(Kiadatott az Országos Törvénytárban 1918. évi december hó 8-án.)

 

1.§.      A Magyar Népköztársaság munkaügyi és népjóléti igazgatása élén a munkaügyi és népjóléti miniszter áll, aki a népkormány tagja.

2.§.      A munkaügyi és népjóléti miniszter hatáskörébe tartozik a munkaügy egész terjedelmében az összes termelési és foglalkozási ágakra nézve, továbbá a munkásbiztosítás és általában a kisebb jövedelmű néposztályok biztosításának ügye, a közegészségügy, a gyermekvédelem, a lakásügy, a zálogházi ügy, a közsegélyezés ügye, a hadigondozás, nevezetesen a hadirokkantak; a hadiárvák és a hadiözvegyek gondozásának ügye, a munkaügyi és népjóléti statisztika. Ezt a hatáskört a kormány rendelettel kiegészítheti.

A munkaügyi és népjóléti minisztérium szervezetét a kormány rendelettel állapítja meg. Ugyanez a kormányrendelet állapítja meg azt is, hogy más miniszterek hatásköréből minő ügycsoportok, minő igazgatási ágak, hivatalok és intézetek mennek át a munkaügyi és népjóléti miniszter hatáskörébe, illetőleg felügyelete alá.

V. néptörvény

 

Az önálló magyar külügyi igazgatásról.

 

(Kiadatott az Országos Törvénytárban 1918. évi december hó 15-én.)

 

1.§.      A Magyar Népköztársaság minden külügyét önállóan intézi.[7]

2.§.      A magyar külügyi igazgatás élén a magyar külügyminiszter áll, aki a népkormán tagja.

3.§.      A magyar külügyi igazgatás szervei a magyar külügyminiszter vezetése alatt áll:

1.         a magyar külügyminisztérium,

2.         a magyar diplomáciai képviseletek,

3.         a magyar konzuli hivatalok.

4.§.      A magyar külügyminiszter hatáskörét és ezzel kapcsolatban a magyar külügyminisztérium szervezetét a kormány rendelettel állapítja meg. Ugyanez a kormányrendelet állapítja meg azt is, hogy más miniszterek hatásköréből minő ügykör megy át a külügyminiszter hatáskörébe.

5.§.      A magyar diplomáciai képviseletek vezetői annál a külföldi álamnál, amelyhez megbízó levelük szól, a Magyar Népköztársaságot minden külügyi vonatkozásban, a magyar külügyminisztertől nyert utasítások szerint teljhatalommal képviselik.

A magyar diplomáciai képviseletek, állandó vezetőik hivatali állásához képest vagy követségek, vagy diplomáciai ügyvivőségek. Szervezetüket kormányrendelet határozza meg.

6.§.      A magyar konzuli hivatalok külföldi kerületükben főleg a hazai közgazdaság érdekeit szolgálják és ezen, valamint egyéb teendőiket azon utasítások szerint látják el, amelyeket a magyar külügyminiszter vagy a felettes magyar diplomáciai képviselet útján nyernek.

A magyar konzuli hivatalok vagy valóságosak, vagy tiszteletbeliek.

Valóságos konzuli hivatal az, amelynek vezetője hivatásos konzuli tisztviselő.

Tiszteletbeli konzuli hivatal az, amelynek vezetésére tiszteletbeli konzuli közeg nyert megbízatást.

A konzuli hivatalok szervezetére vonatkozó szabályokat kormányrendelet tartalmazza.

7.§.      Olyan országokban, amelyekben a Magyar Népköztársaságnak diplomáciai képviselete vagy konzuli hivatala nincs, az ottani magyar állampolgárok védelme valamely barátságos állam külügyi hatóságára bízható.

8.§.      A konzuli illetékek szabályozásáról szóló 1901:XXVI. Törvénycikknek, az ahhoz mellékelt általános konzuli illetéktarifának és az említett törvénycikk alapján kibocsátott rendeleteknek rendelkezéseit ezentúl a magyar konzuli hivatalokra kell megfelelően alkalmazni.

Az 1901:XXVI. Törvénycikk 9.§-a hatályát veszti.

Az első bekezdésben említett jogszabályok rendelettel módosíthatók, kiegészíthetők vagy megszüntethetők.

9.§.      A volt cs. És kir. közös külügyminisztériumnak s az alája rendelt hivataloknak és intézeteknek, továbbá a volt cs. És kir. közös diplomáciai képviseleteknek és konzuli hivataloknak oly tisztviselőit, altisztjeit és szolgáit, akik magyar állampolgárok, kívánságukra - amennyiben a Magyar Népköztársaságnak a hűségesküt leteszik - a magyar külügyi igazgatás vagy más magyar közigazgatási ág körében, eddigi hivatali állásuknak és fizetésüknek megfelelően alkalmazni kell, vagy őket végellátásban kell részesíteni.

10.§.    E törvényt, amennyiben másként nem rendelkezik, a külügyminiszter hajtja végre, még pedig a 4., 8. és 9.§-ok rendelkezései tekintetében egyetértésben azokkal a miniszterekkel, akiknek ügykörét a kérdéses rendelkezés szintén érinti.

A törvény végrehajtásához szükséges fedezetről addig, amíg erre nézve állami költségvetési törvény nem rendelkezik, a pénzügyminiszter gondoskodik, aki a külügyminiszterrel egyetértve, költségelőirányzatot állapít meg.

11.§.    E törvény kihirdetésének napján lép életbe.

Kelt Budapesten, 1918. évi december hó 13. napján.

 

Az 1919. évi

 

törvények

 

gyűjteménye

 

Kiadja: a M. Kir. Belügyministerium

 

 

 

Főbizományos: TISZA TESTVÉREK könyvkereskedőczég.

(Budapest, II. ker., Fő-utcza 12.sz.)

Budapest, 1919.

Nyomatott a Pesti Könyvnyomda Részvénytársaságnál

1919

 

III. néptörvény

 

Az egyesülés és gyülekezés szabadságáról.

 

(Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1919. évi január hó 5-én.)

 

1.§.

Az egyesülés gyülekezés joga mindenkit megillet.

 

2.§.

Egyesület alakításához vagy gyülekezéshez sem hatósági engedély, sem pedig bejelentés nem kell. Azt sem kell bejelenteni, hogy az egyesület megalakult vagy hogy a gyülekezést megtartották.

 

3.§.

Az egyesület saját neve alatt csak úgy szerezhet jogokat vagy vállalhat kötelezettségeket (jogképes egyesület), ha alapszabályokat alkot, vezetőséget választ, és a bíróság az egyesületet, kérelmére, az egyesületek jegyzékébe bejegyzi.

A bíróság az egyesületet, ha alapszabályszerű célja büntetőtörvénybe nem ütközik, az egyesületek jegyzékébe bejegyezni köteles.

 

4.§.

E néptörvénynek azok a rendelkezései, amelyeknek végrehajtásához további intézkedés nem kell, azonnal életbe lépnek.

A többi rendelkezés végrehajtása végett szükséges szabályokat a népkormány sürgősen megállapítani köteles. Ez a szabályozás, amely rendelettel is történhetik, nem érintheti a jelen törvényben foglalt alapelveket.

 

Kelt Budapesten, 1919. évi január hó 2-ik napján.

 

A Magyar Népköztársaság kormánya:

       Károlyi Mihály s. k.

       Berinkey Dénes dr. s. k.

       Búza Barna dr. s. k.

       Festetits Sándor s. k.

       Garami Ernő s. k.

       Jászi Oszkár dr. s. k.

       Kunfi Zsigmond dr. s. k.

       Nagy Ferenc dr. s. k.

       Nagy Vince dr. s. k.

       Szabó Oreszt dr. s. k.

       Szende Pál dr. s. k.

 


VI. néptörvény

 

A magyarországi német nép önrendelkezési jogának gyakorlásáról.

 

(Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1919. évi január hó 29-én.)

 

1.§.

A Magyarországon lakó németajkú magyar állampolgárok egységes nemzetet alkotnak, amely önrendelkezési jogát az e törvényben körülírt önkormányzat útján gyakorolja.

 

2.§.

A németlakta vidékeken, amennyiben összefüggő területek, az ottlakó másajkú nemzetekkel egyetértőleg, autonóm jogterületek (kormányozások) alakíttatnak.

 

3.§.

A német népet jelen törvény keretei közt úgy törvényhozási, mint kormányzati tekintetben teljes önkormányzati jog illeti meg ezeknek az autonóm jogterületeknek beligazgatása, igazságszolgáltatása, közoktatása, közművelődése, egyházügye körében.

 

4.§.

Az autonóm ügyek saját, a magyar népköztársasággal közös ügyek pedig közös szervek által intéztetnek.

Ily közös ügyek: a külügy, hadügy, pénzügy, állampolgárság, magánjogi és büntetőjogi törvényhozás, közgazdaság, népjólét és szociálpolitika, valamint a közlekedési ügy.

Az autonóm jogterületeken a németajkú magyar állampolgárok részére biztosíttatik, hogy belük szemben az érintkezési nyelv a közös ügyekben is a német lesz.

 

5.§.

A német nemzet törvényhozó szervei:

1.         Autonóm ügyekben a német nemzetgyűlés.

2.         A magyar népköztársasággal közös ügyekben a magyarországi közös országgyűlés. Ezen országgyűlésen a német nemzetnek népessége számarányához képest kell képviselve lennie.

 

6.§.

A német nemzetgyűlés az 1918. évi I. néptörvénnyel egyezően általános, titkos, egyenlő és közvetlen szavazással választandó.

 

7.§.

A német nemzet kormányzati szervei: A német minisztérium és a kormányzóságok.

A német minisztérium székhelye Budapest. Élén a német nemzetgyűlésnek és a magyarországi közös országgyűlésnek egyaránt felelős német miniszter áll, aki közös ügyekben a magyarországi népkormány egyenjogú tagja.

A kormányzóság székhelyét maga választja és járásokra oszlik. Élén megfelelő szakelőadókkal alakított kormányzói tanács áll, melynek elnöke a kormányzó.

A kormányzóság egyetemét a jelen törvény 6.§-a szerint választandó kormányzóági közgyűlés képviseli, amely önkormányzatát a törvény keretein belül, önállóan szabályozza.

A kormányzóság felett a felügyeletet és ellenőrzést a német miniszter gyakorolja. Későbbi törvény fogja megállapítani, hogy egyebekben a német miniszter hatásköre mire terjed ki.

A német miniszter helyettese az államtitkár.

 

8.§.

A német kormányzóságok területén lakó nem németnyelvű népesség, úgyszintén az ezeken kívül lakó német kisebbségek részére a kulturális autonómia, tovább a helyhatósági önkormányzat, illetőleg az abban való arányos részvétel joga, végül a saját nemzetgyűlésen való képviseltetés joga biztosíttatik.

 

9.§.

E törvényt a német miniszterrel egyetértve a magyarországi népkormány hajtja végre.

A törvény végrehajtásával kapcsolatos pénzügyi fedezetről addig is, míg erre nézve állami és autonóm költségvetési törvény nem rendelkezik, a pénzügyminiszter gondoskodik, aki a német miniszterrel egyetértve költségelőirányzatot állapít meg.

 

10.§.

Az átmeneti intézkedéseket a német miniszterrel egyetértőleg a magyarországi népkormány teszi meg.

Az első német nemzetgyűlés megalakulásáig átmenetileg az Országos Német Kormánytanács alakíttatik, amely a Magyarországi Német Nemzeti Tanács és a Hazai Németek Néptanácsának 4-4, valamint a németlakta vidékek 2-2 kiküldöttjéből áll.

Ez a kormánytanács ellenőrzi a német minisztert, s a német autonómia körébe vágó javaslatait a német miniszterrel közli.

 

11.§.

E törvény kihirdetésének napján lép életbe.

 

Kelt Budapesten, 1919. évi január hó 28-ik napján.

 

A Magyar Népköztársaság

Kormánya:

A Magyar Népköztársaság

Elnöke:

Berinkey Dénes dr. s. k.

Baloghy Ernő dr. s. k.

Böhm Vilmos s. k.

Buza Barna dr. s. k.

Garami Ernő s. k.

Juhász-Nagy Sándor dr. s. k.

Kunfi Zsigmond dr. s. k.

Nagy Vince dr. s. k.

Peidl Gyula s. k.

Szabó István s. k.

Szabó Oreszt dr. s. k.

Szende Pál dr. s. k.

Vass János dr. s. k.

Károlyi Mihály s. k.


VII. néptörvény

 

Budapest főváros közigazgatási szervezetének ideiglenes módosításáról.

 

(Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1919. évi január hó 29-én.)

 

1.§.

Addig, amíg Budapest főváros közigazgatásának a kor kívánalmait kielégítő újjászervezése megtörténik a főváros eddigi törvényhatósági bizottságának, illetőleg a kebeléből alakult összes bizottságoknak s az eddigi törvényhatósági bizottsági tagok mindennemű kiküldetésének egyidejű megszüntetése mellett - a törvényhatósági bizottságnak jogkörét a 2.§. értelmében alakítandó fővárosi néptanács veszi át, amely ezt a jogkört teljes felelősség mellett tölti be.

 

2.§.

A fővárosi néptanács áll: a fővárosi tanácsnak 20 tisztviselő tagjából s abból a 24 tagból, akiket a belügyminiszter az 1918:I. néptörvény szerint fővárosi törvényhatósági választói joggal felruházott lakosok közül kiküld.

Nem lehet azonban a néptanács tagja, aki az 1872:XXXVI. tc. 23.§. harmadik bekezdése szerint törvényhatósági bizottsági tag nem lehet.

 

3.§.

A fővárosi néptanács elnöke a polgármester, akadályoztatása esetében törvényes helyettese.

A néptanács ülésein - a 2.§-ban említett tagokon kívül - tanácskozási joggal részt vehetnek az eddigi közgyűlési tagsági joggal bírt főtisztviselők és a kerületi elöljárók, akiket azonban szavazati jog nem illet meg.

 

4.§.

A néptanács maga állapítja meg ügyrendjét. Megállapítja továbbá, hogy az ügyek közül melyek tartoznak a néptanács, és melyek a fővárosi tanács hatáskörébe. A fővárosi tanács eddigi választási jogköre azonban érintetlen marad.

A néptanács a szükséghez képest intézkedik a szak- és házibizottságok kiküldéséről és szervezéséről.

E bizottságoknak tagja lehet az, akinek az 1898:I. néptörvény szerint fővárosi törvényhatósági választói joga van, akár tagja a fővárosi néptanácsnak, akár nem.

A néptanács ülései nyilvánosak.

 

5.§.

A néptanács választja meg mindazokat a tisztviselőket, akiket eddi a törvényhatósági bizottság közgyűlése választott, kivéve a fővárosi tanács tagjait, a közgyűlésen eddig szavazati joggal felruházott főtisztviselőket s a kerületi elöljárókat.

Ha a néptanács választása alól kivett állások valamelyik megüresedik s ennek ideiglenes betöltése a közszolgálat érdekében szükséges, ez a fővárosi közigazgatás újjászervezéséig csak helyettesítés útján történhetik. A helyettesítés jogát - a néptanács meghallgatásával - a belügyminiszter gyakorolja.

Amennyiben a helyettesítés során fokozatosan olyan állásra történő további helyettesítés is szükséges, amelyre nézve a néptanácsnak, illetőleg a fővárosi tanácsnak választási joga van, a helyettesítéseket a néptanács, illetőleg a fővárosi tanács teljesíti.

 

6.§.

A fővárosi tanács ülésein a tanács eddigi 20 tisztviselőtagján kívül részt vesz - azonban szavazati jog nélkül - a néptanácsnak az a 6 tagja, akiket a néptanács - nemtisztviselő tagjai közül - az ügyek intézésének irányítására és ellenőrzésére a fővárosi tanácsba kiküld. Továbbá jelen lehet az üléseken a tiszti főügyész is tanácskozási joggal, de szavazati jog nélkül.

Ha a jelenlevő nemtisztviselő tagok többsége kívánja, a fővárosi tanács hatáskörébe tartozó bármely ügyet a néptanács döntése alá kell bocsátani, kivéve a tanács hatáskörébe utalt választásokat.

 

7.§.

A főpolgármesteri állás megszűnik. A jogszabályok szerint a főpolgármesterre ruházott jogokat a polgármester gyakorolja, az alábbi eltérésekkel:

A felfüggesztett tanácstagokat, közgyűlésben eddig szavazati joggal felruházott főtisztviselőket és kerületi elöljárókat a belügyminiszter, a többi felfüggesztett tisztviselőket a néptanács, illetőleg a fővárosi tanács helyettesíti. (1872:XXXVI. tc. 69.§. d.)

A kórházi orvosi állásokat a főváros tanácsa tölti be.

A főpolgármester felfüggesztésének joga a belügyminisztert illeti. (1872:XXXVI. tc. 69.§. c.)

Az iránt, hogy elkerülhetetlen szükség esetében az 1872:XXXVI. tc. 70. és 71.§-aiban megállapított kivételes hatalmat ki gyakorolja, a népkormány intézkedik.

 

8.§.

Addig, amíg a fővárosi közigazgatási bizottságról újabb törvény nem rendelkezik, e bizottság elnöke a polgármester, akadályoztatása esetében törvényes helyettese; tagjai pedig az 1876:VI. törvénycikkben s az 1882:XX. törvénycikkben megjelölt tisztviselőtagokon kívül az a 10 tag, akiket a néptanács akár saját nemtisztviselő tagjai közül, akár a fővárosnak az 1918:I. néptörvény szerint törvényhatósági választójoggal felruházott egyéb lakosai közül a bizottságba kiküld.

 

9.§.

A fővárosi közmunkák tanácsa megszűnik. Hatásköre a fővárosi közigazgatás újjászervezéséig a következőképpen oszlik meg: a) fellebbviteli hatáskörét a belügyminiszter; b) közigazgatási bizottsági hatáskörét a 8.§. szerint alakuló közigazgatási bizottság; c) egyéb hatáskörét a néptanács tölti be.

A fővárosi pénzalap összes vagyona - beleértve a Margitszigetet is (1908:XLVIII. Tc. 6.§.) - továbbá a fővárosi pénzalap jövedelmei és terhei, valamint jogai és kötelezettségei a főváros közönségére szállnak át.

Arról, hogy az 1870:X. tc-ben említett sorsolási kölcsön évi járadékainak fedezésére kijelölt jövedelmek a kölcsön törlesztése után miként használtassanak fel, külön törvény fog rendelkezni.

A fővárosi közmunkák tanácsának személyzetéről a népkormány rendelettel intézkedik.

 

10.§.

Ez a néptörvény kihirdetésének napján lép életbe.

A 9.§-t a népkormány, a többi rendelkezéseket a belügyminiszter hajtja vége.

 

Kelt Budapesten, 1919. évi január hó 27-ik napján.

 

A Magyar Népköztársaság

Kormánya:

A Magyar Népköztársaság

Elnöke:

Berinkey Dénes dr. s. k.

Baloghy Ernő dr. s. k.

Böhm Vilmos s. k.

Buza Barna dr. s. k.

Garami Ernő s. k.

Juhász-Nagy Sándor dr. s. k.

Kunfi Zsigmond dr. s. k.

Nagy Vince dr. s. k.

Peidl Gyula s. k.

Szabó István s. k.

Szabó Oreszt dr. s. k.

Szende Pál dr. s. k.

Vass János dr. s. k.

Károlyi Mihály s. k.

 

 

VIII. néptörvény

 

A városok közigazgatási szervezetének ideiglenes módosításáról.

 

(Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1919. évi január hó 29-én.)

 

1.§.

Addig, amíg a törvényhatósági és a községi közigazgatás újjászervezése megtörténik - a törvényhatósági joggal felruházott városok törvényhatósági bizottságainak és a r. t. városok képviselőtestületeinek, továbbá az ezek kebeléből alakult összes bizottságoknak s az eddigi törvényhatósági bizottsági és képviselőtestületi tagok mindennemű kiküldetésének megszüntetése mellett - azok jogkörét a 2.§. értelmében alakítandó városi néptanács veszi át, amely ezt a jogkört teljes felelősség mellett tölti be.

 

2.§.

A városi néptanács áll a városi tanácsnak tisztviselő tagjaiból és azokból a tagokból, akiket a főispáni tennivalók ellátására jogosított kormánybiztos az illető városnak az 1918:I. néptörvény szerint városi törvényhatósági, illetőleg községi választói joggal felruházott lakosai közül kiküld. Ezeknek a kiküldött tagoknak száma legalább kettővel legyen, és legfeljebb néggyel lehet nagyobb a tisztviselőtagok számánál.

A városi tanácsnak nem lehet tagja, aki az 1886:XXI. tc. 23.§-a, illetőleg az 1886:XXII. tc. 40.§-a szerint törvényhatsági bizottsági, illetőleg képviselőtestületi tag nem lehet.

 

3.§.

A városi néptanács ülésein - a 2.§-ban említett tagokon kívül - tanácskozási joggal részt vehetnek az 1886:XXI. tc. 51.§-a, illetőleg az 1886:XXII. tc. 58.§-a szerint közgyűlési tagsági joggal felruházott városi tisztviselők, akiket azonban szavazati jog nem illet meg.

 

4.§.

A városi néptanács hatáskörébe tartoznak mindazok az ügyek, amelyeket előző törvények a törvényhatósági közgyűlés, illetőleg a képviselőtestületi gyűlés hatáskörébe utalnak. A városi tanács eddigi jogköre, így választási jogköre is érintetlen marad.

A városi néptanács a szükséghez képest intézkedik a szak- és házi bizottságok kiküldéséről és szervezéséről. E bizottságoknak tagja lehet az, akinek az 1918:I. néptörvény szerint törvényhatósági, illetőleg községi választójoga van, akár tagja a városi néptanácsnak, akár nem.

A városi néptanács ülései nyilvánosak.

 

5.§.

A városi néptanács választja mindazokat a tisztviselőket, akiket a törvényhatósági bizottság, illetőleg a képviselőtestület közgyűlése választott, kivéve a városi tanács tagjait és a közgyűlésen eddig szavazati joggal felruházott tisztviselőket.

Ha a néptanács választása alól kivett állások valamelyike megüresedik, és ennek ideiglenes betöltése a közszolgálat érdekében szükséges, ez a városi közigazgatás újjászervezéséig csak helyettesítés útján történhetik. A helyettesítés jogát - a városi néptanács meghallgatásával - a főispáni tennivalók ellátására jogosított kormánybiztos gyakorolja.

Ha a helyettesítés során fokozatosan olyan további állásra válik a helyettesítés szükségessé, amelyre nézve a néptanácsnak, illetőleg a városi tanácsnak választási joga van, a helyettesítést a városi néptanács, illetőleg a városi tanács teljesíti.

 

6.§.

A törvényhatósági joggal felruházott városokban a városi tanács ülésein az eddigi tisztviselőtagokon kívül részt vesznek - azonban szavazati jog nélkül - a néptanácsnak azok a tagjai, akiket a néptanács - nemtisztviselő tagjai közül - az ügyek intézésének irányítására és ellenőrzésére a városi tanácsba kiküld. Ezeknek a kiküldött tagoknak a száma azonban nem haladhatja meg a tisztviselőtanácstagok számának a felét.

Ha a jelenlevő nemtisztviselő tagok többsége kívánja, a városi tanács hatáskörébe tartozó bármely ügyet a néptanács döntése alá kell bocsátani, kivéve a városi tanács hatáskörébe utalt választásokat.

 

7.§.

Amíg a törvényhatósági városi közigazgatási bizottságról újabb törvény nem rendelkezik, e bizottság elnöke a törvényhatósági joggal felruházott városokban a kormánybiztos, helyettese a polgármester, tagjai pedig az 1876:VI. tc. 1.§. és az 1912:XXIII. tc. 6.§-ában megnevezett tisztviselőtagokon kívül az a 10 tag, akiket a városi néptanács akár saját nemtisztviselő tagjai, akár az illető városnak az 1918:I. néptörvény szerint törvényhatósági választói joggal felruházott egyéb lakosai közül a bizottságba kiküld.

 

8.§.

Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és azt a belügyminiszter hajtja végre.

 

Kelt Budapest, 1919. évi január hó 27. napján.

 

A Magyar Népköztársaság

Kormánya:

A Magyar Népköztársaság

Elnöke:

Berinkey Dénes dr. s. k.

Baloghy Ernő dr. s. k.

Böhm Vilmos s. k.

Buza Barna dr. s. k.

Garami Ernő s. k.

Juhász-Nagy Sándor dr. s. k.

Kunfi Zsigmond dr. s. k.

Nagy Vince dr. s. k.

Peidl Gyula s. k.

Szabó István s. k.

Szabó Oreszt dr. s. k.

Szende Pál dr. s. k.

Vass János dr. s. k.

Károlyi Mihály s. k.

 

 

XI. néptörvény

 

A népköztársasági államforma védelméről.

 

(Jóváhagyta a Magyar Népköztársaság Elnöke 1919. évi február hó 10-én. Kihirdettetett az Országos törvénytárban 1919. évi február hó 11-én.)

 

1.§.

Az, akinek cselekménye közvetlenül arra van irányozva, hogy Magyarország népköztársasági államformája erőszakkal megváltoztattassék, bűntett miatt tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.

Az ezen bűntett elkövetésére létrejött szövetség, ha ahhoz a bűntett véghezvitelére célzó előkészületi cselekmény nem járul, öt évig terjedhető fegyházzal, ha pedig előkészületi cselekmény is követtetett el, tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő.

A szövetség létrejött, ha két vagy több személy a bűntett elkövetését közös egyetértéssel elhatározta.

Aki a nélkül, hogy eziránt mással szövetkezett volna, az első bekezdésben meghatározott bűntett elkövetésére előkészületeket tesz, öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.

 

2.§.

Abban az esetben, ha az 1.§. első bekezdésében meghatározott bűntett lázadással párosul, a felbujtók és vezetők életfogytig tartó fegyházzal büntetendők.

 

3.§.

Aki nyilvánosan szóval, vagy aki irat, sajtótermék vagy képes ábrázolat terjesztése, vagy közszemlére kiállítása útján, az 1.§-ban meghatározott bűntett elkövetésére egyenes felhívást intéz, úgyszintén az, aki ugyanily módon a népköztársasági államforma ellen lázít, vagy azt politikai célzattal megtámadja, végül az is, aki a népköztársasági államforma megszüntetésére irányuló mozgalmat kezdeményez, szervez, vagy vezet, vagy ily mozgalomban más módon tevékeny részt vesz, bűntett miatt öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.

 

4.§.

Nem büntethető a jelen néptörvény 1-3.§-aiban meghatározott bűntettek miatt az, aki - önként és mielőtt a hatóság a cselekményt felfedezte volna - az előkészítést vagy megkezdett véghezvitelt abbahagyja és a cselekmény minden káros következményét elhárítja, vagy pedig a hatóságnál kellő időben feljelentést tesz és ennek folytán a cselekménynek minden káros következményét elhárította.

Abban az esetben, ha a szövetkezésen felül egyéb nem követtetett el, a szövetség miatt nem büntethető az, aki - önként és mielőtt a hatóság a szövetséget felfedezte volna - a szövetségtől eláll és elállását nemcsak tudomására juttatja társainak, de őket reábeszélni törekszik, hogy a célbavett bűntettet abbahagyják; vagy pedig a szövetséget a hatóságnál feljelenti.

 

5.§.

Az, aki oly időben vesz hitelt érdemlő tudomást arról, hogy a jelen néptörvény 1-3.§-aiban meghatározott valamely bűntett elkövetése vétetett célba, amikor annak megakadályozása még lehetséges, és erről a hatóságot kellő időben nem értesíti, vétség miatt öt évig terjedhető fogházzal büntetendő, kivéve ha a célbavett bűntett abbahagyatott.

A tettes vagy részes hozzátartozója (1878:V. tc. 78.§.) a feljelentés elmulasztása miatt nem büntethető.

 

6.§.

Az e néptörvényben meghatározott bűntettek esetében meg kell állapítani a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is.

 

7.§.

Az e néptörvényben meghatározott bűncselekmények elbírálása egyedül és kizárólag a budapesti büntetőtörvényszék, mint esküdtbíróság hatáskörébe és illetékességéhez tartozik.

 

8.§.

Aki az e néptörvény 1-3.§-aiban meghatározott valamely bűntettet követ el, a cselekményéből keletkezhető kársérelem és egyéb hátrány megtérítéséért - tekintet nélkül a hátrány nagyságára és arra, hogy a hátrány tényleg bekövetkezett-e - Magyarországon található összes ingó és ingatlan vagyonával akképp felel, hogy az a bűncselekmény elkövetésével - a házastárs házassági vagyonjogi igényeinek és általában harmadik személyek szerzett jogainak sérelme nélkül - törvénynél fogva az államra száll.

A bűnvádi eljárás az államnak az első bekezdésben meghatározott igényére is kiterjed. Ha azonban az igény tisztába hozása a bűnvádi eljárás befejezését jelentékenyen késleltetné, az államnak ezen igényét polgári bíróság dönti el. Polgári bíróság dönt az államnak ezen igénye felől abban az esetben is, ha a bűnvádi eljárást a terhelt távolléte, vagy halála miatt, vagy egyéb okból megindítani vagy folytatni nem lehet. A polgári per egyedül és kizárólag a budapesti polgári törvényszéknek hatáskörébe és illetékességéhe tartozik.

Akit a nyomatékos gyanú terhel, hogy a jelen §. Első bekezdésében említett valamely bűntettet követett el, annak Magyarországon található összes ingó és ingatlan vagyonára az állam igényeinek biztosítása végett - az államügyészség indítványára - a veszély igazolása nélkül is, a végrehajtási törvénynek megfelelő zárlatot kell elrendelni. Az ily zárlatot az igazságügyminiszter részéről külön kijelölendő vizsgálóbíró rendeli el. A zárlat az igény kérdésének jogerős elintézéséig mindenesetre hatályban marad. A zárlat elrendelésének, foganatosításának és feloldásának részletes szabályait - tekintettel a terhelt házastársának a házassági vagyonjogból folyó törvényes igényeire és a terhelttel szemben a törvénynél fogva eltartásra jogosultak tartására is - addig is, míg ebben az irányban néptörvény nem rendelkezik, az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.

 

9.§.

E néptörvény rendelkezéseit alkalmazni kell mind magyar honosokra, mind külföldiekre, és pedig tekintet nélkül arra, hogy a cselekmény Magyarországon vagy külföldön követtetett-e el.

Az 1878:V. törvénycikknek mindazok a rendelkezései, amelyek a királyság intézményének, a trónöröklés rendjének, továbbá a királynak és a királyi ház tagjainak büntetőjogi védelmére vonatkoznak, úgyszintén az 1913:XXXIV. törvénycikk hatályukat vesztik.

 

10.§.

Ez a néptörvény kihirdetésének napján azonnal életbe lép.

Végrehajtásával az igazságügyminiszter bízatik meg.

 

Kelt Budapesten, 1919. évi február hó 10-ik napján.

 

A Magyar Népköztársaság

Kormánya:

A Magyar Népköztársaság

Elnöke:

Berinkey Dénes dr. s. k.

Baloghy Ernő dr. s. k.

Böhm Vilmos s. k.

Buza Barna dr. s. k.

Garami Ernő s. k.

Juhász-Nagy Sándor dr. s. k.

Junker János s. k.

Kunfi Zsigmond dr. s. k.

Nagy Vince dr. s. k.

Peidl Gyula s. k.

Szabó István s. k.

Szabó Oreszt dr. s. k.

Szende Pál dr. s. k.

Vass János dr. s. k.

Károlyi Mihály s. k.

 

 

XVI. néptörvény

 

A törvényhatósági néptanácsról.

 

(Jóváhagyta a Magyar Népköztársaság elnöke 1919. évi február hó 12-én. - Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1919. évi február hó 15-én.)

 

1.§.

Addig, amíg a törvényhatósági közigazgatásnak újjászervezése és részletes szabályozása megtörténik, a törvényhatósági bizottság hatásköre a törvényhatósági néptanácsra száll át.

 

2.§.

A törvényhatósági néptanács elnökből, választott tagokból és azokból a tisztviselőkből áll, akiket a ma hatályban álló jogszabályok szerint a törvényhatósági bizottság közgyűlésein ülési és szavazati jog illetett meg, és akiket ez a jog ezután is megillet.

A törvényhatósági néptanácsnak legtöbb adót fizető tagja nincs.

 

3.§.

A törvényhatósági néptanács elnöke a főispán, illetőleg a főispáni tennivalók ellátásával megbízott kormánybiztos, Budapesten, ha kormánybiztos nincs, a polgármester; akadályoztatásuk esetén az, akit a hatályban álló jogszabályok az elnök helyetteséül kijelölnek.

 

4.§.

A törvényhatósági néptanács rendes tagjainak száma ugyanannyi marad, mint amennyi a törvényhatósági bizottságok tagjainak az 1886:XXI. tc. 24.§-a alapján, illetőleg az 1872:XXXVI. tc. 23.§-ában megállapított száma volt.

A rendes tagokon felül helyet foglalhat még a törvényhatósági néptanácsban a kisebbségnek választókerületenkint 1-1 képviselője. (7.§.)

A törvényhatósági néptanácsnak rendes és a kisebbséget képviselő tagja egyenlő jogokat gyakorolnak, és - amennyiben e néptörvény másképp nem rendelkezik - minden szempontból azonos tekintet alá esnek.

 

5.§.

A törvényhatósági néptanács rendes tagjait a törvényhatósági választók kétévenkint négy évre viszonylagos szótöbbséggel választják.

A rendes tagok megbízatásának tartama - valamennyi törvényhatóságban egyöntetűen - az általános választást követő január hó 1-étől számított negyedik év december havának végéig terjed.

A kisebbséget képviselő tagoknak, valamint valamennyi póttagnak megbízása ugyancsak az általános választást követő január hó 1-étől számított két évre terjed, és mindezeknek választása, illetőleg kijelölése a rendes tagok fele részének választása alkalmával történik. (7.§.)

 

6.§.

A törvényhatósági néptanácsnak azok a rendes tagjai, akiknek megbízása lejárt, kétévenkint kilépnek.

Az e törvény alapján első alkalommal megválasztott rendes tagok megbízása a választás évének január hava elsejétől számított négy évre terjed; az első két év leteltével azonban a rendes tagoknak sorshúzás útján kijelölt fele része kilép.

A sorshúzást a törvényhatósági néptanács közgyűlésén az elnök végzi, és azt az egyes kerületekben megválasztott tagokra nézve külön-külön kell teljesítenie.

A kilépett tagok ismét megválaszthatók.

 

7.§.

A törvényhatósági néptanács tagjainak választása kerületenkint történik.

A rendes tagokat kerületenkint páros számban (8.§.) kell választani.

A rendes tagok választásával egyidejűleg a kerületre eső rendes tagok negyedrészének megfelelő számú póttagokat is kell választani, akiket az időközben megüresedő rendes tagsági helyekre a reájuk esett szavazatok számának sorrendjében kell behívni. Ha a negyedrész törtszámot ad, azt felfelé ki kell kerekíteni.

Ha a kerületre eső valamennyi rendes tag megválasztása után van egy vagy több olyan egyén, akire a rendes tagokra leadott szavazatoknak legalább egynegyedrésze esett, az, és ha többen vannak ilyenek közöttük a legtöbb szavazatot kapott egyén a kerület kisebbségi képviselőjeként lesz a törvényhatósági néptanács tagjává. A következő legtöbb szavazatot kapott egyén, tekintet nélkül a reá esett szavazatok számára, a kerület kisebbségi képviseletének póttagja lesz.

Ha az egyenlő szavazatot kapott egyének közt a sorrend megállapítása válik szükségessé, ez sorshúzás útján történik.

A behívott póttag megbízása addig tart, ameddig annak a tagsága tartott volna, akinek helyére a póttagot behívták.

 

 

8.§.

A választókerületeket, valamint azt, hogy mindenik választókerület hány rendes tagot választ, a választók számának lehető arányos megosztása mellett és a kerület választóinak a törvényhatóság összes választóihoz viszonyított arányában, a törvényhatósági néptanács szabályrendelettel állapítja meg.

Az e néptörvény alapján elsőízben megtartandó választás a legutolsó kerületi beosztás szerint történik akként, hogy minden kerület kétszer annyi számú rendes tagot választ, mint ahányat a szabályrendelet megállapított.

 

9.§.

A törvényhatósági néptanács tagjaira vonatkozó választójogot, továbbá a választhatóság kellékeit, valamint a választás módját az 1918:I. néptörvény 7.§-a és a 8.§-ának felhatalmazása alapján kiadandó rendelet szabályozza.

 

10.§.

Az e néptörvény alapján megalakult törvényhatósági néptanács ugyanazt a hatáskört gyakorolja, mint amely a törvényhatósági bizottságot a korábbi törvények értelmében megillette.

 

11.§.

Azokban a törvényhatóságokban, amelyekben e néptörvény alapján a törvényhatósági néptanács megalakult, a közigazgatási bizottságnak elnöke a főispán, illetőleg a főispáni tennivalók ellátásával megbízott kormánybiztos, Budapesten, ha kormánybiztos nincs, a polgármester, akadályoztatásuk esetében az, akit a hatályban álló jogszabályok az elnök helyetteséül kijelölnek, választott tagjai helyébe pedig a törvényhatósági néptanács saját kebeléből választ tizenöt tagot. Egyebekben az ekként újraalakított közigazgatási bizottság szervezete és hatásköre érintetlen marad.

 

12.§.

A jelen néptörvény alapján megalakítandó törvényhatósági néptanács tagjai választásának határidejét a törvényhatóság néptanácsa, az első alkalommal azonban a népköztársaság kormánya állapítja meg.

A népköztársasági kormány ezt a határidőt az egyes törvényhatóságokra külön is megállapíthatja, és egyesekre nézve a választás kitűzését, ha azt fontos körülmények indokolják, elodázhatja vagy teljesen mellőzheti.

 

13.§.

Azokban a törvényhatósági joggal felruházott városokban, amelyekben a jelen néptörvény alapján a törvényhatósági néptanács és a közigazgatási bizottság újraalakult, az 1919:VII. és VIII. néptörvényeknek a törvényhatósági városi néptanácsokra és a közigazgatási bizottságokra vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik.

Hatályukat vesztik továbbá a korábbi törvényeknek ezzel a néptörvénnyel ellenkező rendelkezései is.

 

14.§.

A törvényhatósági néptanács határozatai ellen ugyanazoknak a jogorvoslatoknak van helyük, mint amelyeket a hatályban álló jogszabályok a törvényhatósági bizottság határozatai ellen megállapítottak.

 

 

15.§.

Addig, amíg e néptörvény alapján a törvényhatósági és a közigazgatási bizottságok újjáalakulnak, a vármegyei törvényhatósági és a vármegyei közigazgatási bizottságoknak működése szünetel.

Ennélfogva vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlést és vármegyei közigazgatási bizottsági ülést összehívni vagy már összehívottat megtartani nem szabad.

 

16.§.

Addig, amíg az e néptörvény alapján újjáalakítandó vármegyei törvényhatósági és vármegyei közigazgatási bizottságok működésüket megkezdik, az illető bizottságok hatáskörébe utalt halaszthatatlanul sürgős egyes ügyekben a főispán, illetőleg a főispáni tennivalókat ellátó kormánybiztos, elnöki hatáskörében, saját felelősségére intézkedik.

Az ily kormánybiztosi intézkedések ellen ugyanazoknak a jogorvoslatoknak van helye, mint amelyek a fennálló jogszabályok szerint eddig használhatók voltak.

 

17.§.

Ez a néptörvény kihirdetése napján lép életbe és azt a belügyminiszter hajtja végre.

 

Kelt Budapesten, 1919. évi február hó 12-ik napján.

 

A Magyar Népköztársaság

Kormánya:

A Magyar Népköztársaság

Elnöke:

Berinkey Dénes dr. s. k.

Baloghy Ernő dr. s. k.

Böhm Vilmos s. k.

Buza Barna dr. s. k.

Garami Ernő s. k.

Juhász-Nagy Sándor dr. s. k.

Junker János s. k.

Kunfi Zsigmond dr. s. k.

Nagy Vince dr. s. k.

Peidl Gyula s. k.

Szabó István s. k.

Szabó Oreszt dr. s. k.

Szende Pál dr. s. k.

Vass János dr. s. k.

Károlyi Mihály s. k.

 

 

 

XVII. néptörvény

 

A községi néptanácsról.

 

(Jóváhagyta a Magyar Népköztársaság Elnöke 1919. évi február hó 12-én. - Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1919. évi február hó 15-én.)

 

1.§.

Addig, amíg a községek - értve alattuk a r. t. városokat is - közigazgatásának újjászervezése és részletes szabályozása megtörténik, a községi képviselőtestület hatásköre a községi néptanácsra száll át.

 

2.§.

A községi néptanács elnökből, választott tagokból és azokból az elöljárósági tagokból áll, akiket a ma hatályban álló jogszabályok szerint a községi képviselőtestület gyűlésein ülési és szavazati jog illetett meg, és akiket ez a jog ezután is megillet.

A községi néptanácsnak legtöbb adót fizető tagja nincs.

 

3.§.

A községi néptanács elnöke a községi bíró, illetőleg a r. t. városi polgármester, akadályoztatásuk esetében az, akit az 1886:XXII. tc. 55.§-a az elnök helyetteséül kijelöl.

 

4.§.

A községi néptanács rendes tagjainak száma ugyanannyi marad, mint amennyi a községi képviselőtestület tagjainak az 1886:XXII. tc. 32.§-a alapján megállapított száma volt.

A rendes tagokon felül helyet foglalhat még a községi néptanácsban a kisebbségnek választókerületenkint 1-1 képviselője. (7.§.)

A községi néptanácsnak rendes és a kisebbséget képviselő tagjai egyenlő jogokat gyakorolnak és - amennyiben e néptörvény másképp nem rendelkezik - minden szempontból azonos tekintet alá esnek.

 

5.§.

A községi néptanács rendes tagjait a községi választók (1918:I. néptörvény 7.§.) két évenkint négy évre viszonylagos szótöbbséggel választják.

A rendes tagok megbízásának tartama - valamennyi községben egyöntetűen - az általános választást követő január hó 1-étől számított negyedik év december havának végéig terjed.

A kisebbséget képviselő tagoknak, és valamennyi póttagnak megbízása ugyancsak az általános választást követő január hó 1-étől számított két évre terjed, és mindezeknek választása, illetőleg kijelölése a rendes tagok fele részének választása alkalmával történi. (7.§.)

 

6.§.

A községi néptanácsnak azok a rendes tagjai, akiknek megbízása lejárt, két évenkint kilépnek.

Az e törvény alapján első alkalommal megválasztott rendes tagok megbízása a választás évének január hava elsejétől számított négy évre terjed, az első két év leteltével azonban a rendes tagoknak sorshúzás útján kijelölt fele része kilép.

A sorshúzást a községi néptanács közgyűlésén az elnök végzi, és azt az egyes kerületekben megválasztott tagokra nézve külön-külön kell teljesítenie.

A kilépett tagok ismét megválaszthatók.

 

7.§.

A községi néptanács tagjainak választása, ha a község választóinak száma az ezerötszázat meghaladja, kerületenkint történik.

A rendes tagokat kerületenkint páros számban (8.§.) kell választani.

Ha a törvényhatósági és a községi választás együttesen történik, a községi néptanács választása minden egyes községre nézve a többi községtől teljesen függetlenül megy végbe akkor is, ha valamely törvényhatósági választókerület több községet ölel fel, és mindenik község néptanácsa tagjainak választásában csak az illető község választói vehetnek részt.

A rendes tagok választásával egyidejűleg a kerületre eső rendes tagok negyedrészének megfelelő számú póttagokat is kell választani, akiket az időközben megüresedő rendes tagsági helyekre a reájuk esett szavazatok számának sorrendjében kell behívni. Ha a negyedrész törtszámot ad, azt felfelé ki kell kerekíteni.

Ha a kerületre eső valamennyi rendes tag megválasztása után van egy vagy több olyan egyén, akire a rendes tagokra leadott szavazatoknak legalább egynegyedrésze esett, az, és ha többen vannak ilyenek: közöttük a legtöbb szavazatot kapott egyén a kerület kisebbségi képviselőjeként lesz a községi néptanács tagjává. A következő legtöbb szavazatot kapott egyén, tekintet nélkül a reá esett szavazatok számára, a kerület kisebbségi képviseletének póttagja lesz.

Ha az egyenlő szavazatot kapott egyének közt a sorrend megállapítása válik szükségessé, ez sorshúzás útján történik.

A behívott póttag megbízása addig tart, ameddig annak a tagsága tartott volna, akinek helyére a póttagot behívták.

 

8.§.

A választókerületeket, valamint azt, hogy mindenik választókerület hány rendes tagot választ, a választók számának lehető arányos megosztása mellett, és a kerület választóinak a község összes választóihoz viszonyított arányában, a községi néptanács szabályrendelettel állapítja meg.

Az e néptörvény alapján elsőízben megtartandó választás a legutolsó kerületi beosztás szerint történik akként, hogy minden kerület kétszer annyi számú rendes tagot választ, mint ahányat a szabályrendelet megállapított.

 

9.§.

A községi néptanács tagjaira vonatkozó választójogot, továbbá a választhatóság kellékeit, valamint a választás módját az 1918:I. néptörvény 7.§-a és a 8.§-ának felhatalmazása alapján kiadandó rendelet szabályozza.

 

10.§.

Az e néptörvény alapján megalakult községi néptanács ugyanazt a hatáskört gyakorolja, mint amely a községi képviselőtestületet a korábbi törvények értelmében megillette.

 

11.§.

A jelen néptörvény alapján megalakítandó községi néptanács tagjai választásának határidejét a községekben a főszolgabíró, r. t. városokban az alispán, az első alkalommal azonban a népköztársaság kormánya - esetleg a törvényhatósági választásokkal együttesen - állapítja meg.

A népköztársaság kormánya ezt a határidőt a törvényhatósági választásoktól függetlenül is megállapíthatja, és egyes törvényhatóságok területén a választás kitűzését, ha azt fontos körülmények indokolják, elodázhatja vagy teljesen mellőzheti.

 

12.§.

Azokban a r. t. városokban, amelyekben községi néptanács e néptörvény alapján megalakult, az 1919:VIII. néptörvénynek a r. t. városi néptanácsokra vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik.

Hatályukat vesztik továbbá a korábbi törvényeknek ezzel a néptörvénnyel ellenkező rendelkezései is.

 

 

 

13.§.

A községi néptanács határozatai ellen - az 1886:XXII. Tc. 25.§-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően - a törvényhatósági néptanácshoz, illetőleg a közigazgatási bizottsághoz van helye fellebbvitelnek.

A további jogorvoslatokra vonatkozó törvényes rendelkezések érintetlenül maradnak.

 

14.§.

Ez a néptörvény kihirdetése napján lép életbe és azt a belügyminiszter hajtja végre.

 

Kelt Budapesten, 1919. évi február hó 12-ik napján.

 

A Magyar Népköztársaság

Kormánya:

A Magyar Népköztársaság

Elnöke:

Berinkey Dénes dr. s. k.

Baloghy Ernő dr. s. k.

Böhm Vilmos s. k.

Buza Barna dr. s. k.

Garami Ernő s. k.

Juhász-Nagy Sándor dr. s. k.

Junker János s. k.

Kunfi Zsigmond dr. s. k.

Nagy Vince dr. s. k.

Peidl Gyula s. k.

Szabó István s. k.

Szabó Oreszt dr. s. k.

Szende Pál dr. s. k.

Vass János dr. s. k.

Károlyi Mihály s. k.

 

 

XXI. néptörvény

 

A magyar népszabadság ünnepnapjairól.

 

(Jóváhagyta a Magyar Népköztársaság Elnöke 1919. évi február hó 27-én. - Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1919. évi február hó 28-án.)

 

 

1.§.

A Magyar Népköztársaság, a magyar népszabadság 1848. évi március 15-én kivívott első győzelmének és 1918. évi október 31-én aratott diadalának emlékezetére, március hó 15. napját és október hó 31. napját a magyar népszabadság ünnepnapjaivá avatja.

 

2.§.

Az 1898. évi V. törvénycikk hatályát veszti.

 

3.§.

Ez a néptörvény 1919. évi március hó 15. napján lép életbe.

E néptörvényt a népkormány hajtja végre.

 

Kelt Budapesten, 1919. évi február hó 27-ik napján.

 

A Magyar Népköztársaság

Kormánya:

A Magyar Népköztársaság

Elnöke:

Berinkey Dénes dr. s. k.

Baloghy Ernő dr. s. k.

Böhm Vilmos s. k.

Buza Barna dr. s. k.

Garami Ernő s. k.

Juhász-Nagy Sándor dr. s. k.

Junker János s. k.

Kunfi Zsigmond dr. s. k.

Nagy Vince dr. s. k.

Peidl Gyula s. k.

Szabó István s. k.

Szabó Oreszt dr. s. k.

Szende Pál dr. s. k.

Vass János dr. s. k.

Károlyi Mihály s. k.

 

XXV. néptörvény

 

az alkotmányozó nemzegyűlési választásokról.

 

(Jóváhagyta a Magyar Népköztársaság Elnöke 1919. évi március hó 3-án. - Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1919. évi március hó 5-én.)

 

Első fejezet

Általános rendelkezések

 

1.§.

Az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjainak választása az e törvényben foglalt rendelkezések szerint - arányos képviseleti rendszer alapján - történik.

A választás napját a népkormány rendelettel állapítja meg.

Az alkotmányozó nemzetgyűlés a választás napját követő tizenötödik napon Budapesten ül össze. Működése időtartama az összeülés napjától számított két év.

 

Második fejezet

Választási kerületek

 

2.§.

Az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjait választási kerületenkint választják.

A választási kerületeket és székhelyüket, valamint az egyes kerületek által választandó nemzetgyűlési tagok számát az I. számú melléklet tünteti fel.

A választási került székhelyét a népkormány szükség esetén áthelyezheti.

 

Harmadik fejezet

Választási hatóságok

 

3.§.

Minden választási kerület székhelyén választási hivatal állíttatik fel.

A választási hivatal elnökből, helyettes elnökből, négy ülnökből és két helyettes ülnökből áll.

Az elnököt és helyettes elnököt a népkormány nevezi ki a választási kerület székhelye szerint illetékes ítélőtábla területén működő bírák sorából. Az ülnököket és helyettes ülnököt a választási hivatal elnöke nevezi ki.

 

4.§.

A választási hivatal elnöke a választási eredmények megállapítási munkálatainál való segédkezés céljából szakértőket alkalmazhat.

A választási hivatalok működésénél felmerülő irodai tennivalókat a választási hivatalok székhelyén levő bíróságok kezelő személyzete látja el.

 

5.§.

A szavazás szavazatszedő bizottságok előtt községenkint történik.

A szavazatszedő bizottság elnökből, helyettes elnökből, továbbá ülnökökből és helyettes ülnökökből áll.

A szavazatszedő bizottság elnökét és helyettes elnökét a választási hivatal nevezi ki. Az ülnökök és helyettes ülnökök kijelöléséről és számáról a 10.§. rendelkezik.

Ha valamely városban (községben) a választók száma az ezerötszázat meghaladja, az illető város (község) számára annyi szavazatszedő bizottságot kell alakítani, hogy egy-egy szavazatszedő bizottságra legfeljebb ezerötszáz választó essék.

Azt, hogy ehhez képest mely városokban (községekben) kell több szavazatszedő bizottságot alakítani, és az alakítandó szavazatszedő bizottságot számát a belügyminister rendelettel állapítja meg.

Azt, hogy az előbbi bekezdésben említett városoknak (községeknek) utcák, terek, esetleg házszámok szerint elhatárolt mely területrészein lakó választók szavaznak az egyes szavazatszedő bizottságok előtt, Budapesten a választási hivatalok elnökeivel egyetértőleg a polgármester, másutt a szavazatszedő bizottságok elnökei közösen állapítják meg.

 

6.§.

A választási hatóságok tagjai, valamint a választási hivatalnál alkalmazott szakértők működésük megkezdése előtt a következő esküt (fogadalmat) teszik:

"Esküszöm (ünnepélyesen fogadom), hogy kötelességeimet legjobb tudásom szerint, becsületesen fogom teljesíteni. Isten engem úgy segéljen!’ (Fogadalom esetében az utolsó mondat elmarad.)

 

7.§.

Azt, hogy valaki a választási hivatalok, továbbá a szavazatszedő bizottságok mely helyiségekben működnek, valamint az ugyanabban a városban (községben) alakított szavazatszedő bizottságok működési területének a megállapítását kellő időben közhírré kell tenni.

 

Negyedik fejezet

A jelölés

 

8.§.

A jelölési ajánlatot legkésőbb a választás napját megelőző tizenötödik napon a választási hivatal elnökének írásban kell átadni.

Minden ajánlatban annyi jelöltet lehet ajánlani, mint ahány nemzetgyűlési tagot kell az illető választási kerületben választani. Ezenfelül minden ajánlatban pótjelölteket is lehet ajánlati. A pótjelöltek száma az ugyanabban az ajánlatban megnevezett jelöltek számát meg nem haladhatja és ötnél több nem lehet.

Az ugyanazon ajánlásban megnevezet jelöltek és pótjelöltek egy lajstromot alkotnak, amelyben a jelölteket és pótjelölteket külön kell csoportosítani.

Az ajánlatban meg kell jelölni azt a sorrendet, amelyben a jelöltek és a pótjelöltek csoportjában az ajánlók az egyes egyéneket a lajstromba felvétetni kívánják.

Ugyanabban az ajánlatban csak ugyanazon pártállású jelölteket és pótjelölteket lehet ajánlani. Az ajánlatban a jelöltek és pótjelöltek pártállását más pártoktól való megkülönböztetésre alkalmas módon meg kell jelölni.

Az ajánlatban fel kell tüntetni a jelöltek és pótjelöltek családi és utónevén felül azoknak korát, foglalkozását és lakását is.

 

9.§.

A jelölési ajánlatot legalább ötszáz oly választónak kell aláírni, akinek az illető választási kerületben van választójoga. Az ajánló névaláírása mellett fel kell tüntetni az ajánló korát, foglalkozását és lakását.

Az a választó, aki egy ajánlatot már aláírt, más ajánlatot - sem ugyanabban, sem más választási kerületben - nem írhat alá.

Az ajánlók az ajánlatban egy megbízottat és egy helyettes megbízottat nevezhetnek meg, aki az aláírókat, valamint a jelölteket és pótjelölteket a választási hivatallal szemben képviselik, és akik a választási hivatalnak lajstrom-megállapító ülésein jelen lehetnek, és ott a jelölési ajánlatokra vonatkozó észrevételeiket megtehetik. Megbízottul valamelyik ajánlott jelölt vagy pótjelölt is megnevezhető.

Az ajánlott jelöltek és pótjelöltek a jelölés elfogadását állami közjegyző vagy a községi elöljáróság által hitelesített írásbeli nyilatkozatban jelentik ki, amelyet az ajánlathoz kell csatolni. Ugyanabban a választási kerületben a jelölt és a pótjelölt csak egy jelölést fogadhat el.

A jelölési ajánlatot három aláíró elismervény ellenében adja át a választási hivatal elnökének.

 

10.§.

Legkésőbb a választást megelőző tizedik napon az egy lajstromban szereplő jelöltek és pótjelöltek közösen és írásban a választási hivatalhoz két bizalmi-egyént, és minden egyes szavazatszedő bizottsághoz egy-egy ülnököt és egy-egy helyettes ülnököt jelölhetnek ki.

Ha valamely szavazatszedő bizottsághoz az előző bekezdés alapján nem jelöltetett ki legalább két ülnök és két helyettes ülnök, a választási hivatal intézkedik annyi ülnök és helyettes ülnök kijelölése iránt, hogy a szavazatszedő bizottságnak két ülnöke és két helyettes ülnöke legyen.

 

11.§.

A 8.§-ban megállapított határnapot követő napon a választási hivatal az érvényesen ajánlott jelöltek és pótjelöltek lajstromainak megállapítása végett ülést tart, amelyre a pártoknak a 9.§-ban említett megbízottait is meg kell hívni.

Ha valamely jelölési ajánlat a 8. és a 9.§-ban meghatározott kellékeknek meg nem felel, a választási hivatal az előző bekezdésben említett határnapot követő második napon újabb ülést tart, amikor is a hiányok még pótolhatók. Ebben az újabb ülésében a lajstromokat meg kell állapítani.

Az érvényesen ajánlott jelöltek és pótjelöltek lajstromaiban nem szerepelhet az, aki a jelölést a 9.§. rendelkezéseinek megfelelően el nem fogadta, vagy ugyanezen §. Rendelkezése ellenére több jelölést fogadott el.

 

 

12.§.

Ha csak egy lajstromot ajánlottak és a jelöltek száma a betöltendő mandátumok számát meg nem haladja, a választási hivatal az összes jelölteket megválasztott nemzetgyűlési tagoknak, a pótjelölteket pedig megválasztott nemzetgyűlési póttagoknak nyilvánítja.

Ugyancsak egy lajstrom ajánlása esetében, ha a jelöltek száma a betöltendő mandátumok számánál kisebb, az összes jelölteket és azonkívül a betöltendő mandátumok számának erejéig a pótjelölteket is ajánlásuk sorrendjében megválasztott nemzetgyűlési tagoknak kell nyilvánítani. A többi pótjelölt megválasztott nemzetgyűlési póttagnak nyilvánítandó.

 

13.§.

Ha több lajstromot ajánlottak és a jelöltek száma a betöltendő mandátumok számánál nem nagyobb, a választási hivatal az összes jelölteket megválasztott nemzetgyűlési tagoknak, a pótjelölteket pedig megválasztott nemzetgyűlési póttagoknak nyilvánítja.

Ugyancsak több lajstrom előterjesztése esetén, ha a jelöltek és pótjelöltek száma együttvéve a betöltendő mandátumok számánál nem nagyobb, az összes jelölteket és pótjelölteket megválasztott nemzetgyűlési tagoknak kell nyilvánítani.

 

14.§.

Ha a jelöltek száma a betöltendő mandátumok számánál nagyobb, vagy ha a jelöltek száma a betöltendő mandátumok számánál kisebb, de a jelöltek és pótjelöltek száma együttvéve meghaladja a betöltendő mandátumok számát, a következő §-ok szerinti választási eljárásnak van helye.

 

Ötödik fejezet

A szavazólap

 

15.§.

Az érvényesen ajánlott jelöltek és pótjelöltek lajstromainak megállapítása után a választási hivatal e lajstromokat a szavazólapra megállapított formában haladéktalanul közzététetik és egyben intézkedik a szavazólapok kinyomtatása iránt.

A szavazáshoz szükséges szavazólapokat, valamint a borítékokat - azok számának közlése mellett - haladéktalanul meg kell küldeni a szavazatszedő bizottságok elnökeinek.

Szavazásra csupán a hivatalosan előállított szavazólapokat lehet használni.

 

16.§.

A szavazólapon az összes lajstromokat sorshúzás útján meghatározott sorrendben kell elhelyezni. Az utolsó oszlopokba kerülnek az egyedüli - pótjelölttel vagy a nélkül ajánlott - jelöltek.

Minden egyedüli jelölt neve is külön lajstromként számít.

A pótjelöltek neveit az ajánlatban megjelölt sorrendben az ugyanily sorrend szerint bejegyzett jelöltek nevei után, annak feltüntetésével, hogy pótjelöltek, azon lajstromnak fenntartott oszlopba kell bejegyezni, amelyikhez tartoznak.

A lajstromok mindegyike felett a szavazásra üres négyszög szolgál.

A négyszög felett a lajstromban foglaltak pártállását, más pártoktól való megkülönböztetésre alkalmas módon, meg kell jelölni és ugyanott fel kell tüntetni a lajstrom sorszámát is.

A szavazólapok az e törvényhez csatolt minta (II. számú melléklet) szerint készülnek.

 

 

Hatodik fejezet

Szavazás

 

17.§.

A választókat a szavazatszedő bizottságoknál reggel nyolc órától este nyolc óráig kell szavazásra bocsátani. Azokat a választókat, akik este nyolc órakor a szavazóhelyiségben tartózkodnak, nyolc óra után is szavazásra kell bocsátani.

Azokban a városokban és községekben, amelyekben a választói jogosultság igazolására szavazóigazolványok állíttattak ki, a választó csak akkor bocsátható szavazásra, ha szavazóigazolványát a szavazatszedő bizottság előtt felmutatja.

Azokban a községekben, ahol szavazóigazolványok nem állíttattak ki, a választói jogosultságot a szavazatszedő bizottság állapítja meg.

A szavazóigazolvány felmutatása után - azokban a községekben pedig, ahol szavazóigazolványok nem állíttattak ki, a választói jogosultság megállapítása után - a bizottság elnöke a választónak átad egy szavazólapot és egy borítékot.

A bizottság elnöke, mielőtt a szavazólapot a választónak átadja, a szavazólap hátlapján megjelöli az illető községet vagy várost, ahol pedig több szavazatszedő bizottság működik, az illető szavazatszedő bizottság számát is és a szavazólapot ugyancsak hátlapján aláírásával látja el. Írni-olvasni nem tudó választót - kívánságára - az elnök felvilágosítja arról, hogy az egyes lajstromok mely párt jelöltjeit tartalmazzák.

A választó a szavazólap átvétele után a szavazófülkébe megy, ott keresztvonással megjelöli ama lajstrom felett álló üres négyszöget, amely lajstromra szavaz, azután a szavazólapot elhelyezi a borítékban s a fülkét elhagyván a lezárt borítékot az elnöknek átadja, aki azt az urnába teszi.

Mindazokat, akik szavazásra bocsáttattak, fel kell venni a választóknak a szavazatszedő bizottság által vezetendő névjegyzékbe.

 

18.§.

Ha a választó oly testi fogyatkozásban szenved, amely miatt a szavazási eljárásnál segítségre szorul, az elnök megengedheti, hogy a választó kísérőt vehessen igénybe.

 

19.§.

A szavazás befejezése után a szavazatszedő bizottság felnyitja az urnát, megállapítja az abban elhelyezett, valamint a fel nem használt szavazólapok és borítékok számát, és azt, hogy minden egyes lajstromra hány szavazat esett.

Érvénytelen és a szavazás eredményének megállapításánál számba nem vehető a szavazat, ha:

1.         a szavazólap ismertetőjellel ellátott borítékban, vagy a nem hivatalos borítékban adatott le;

2.         a szavazásra nem a hivatalos szavazólap használtatott;

3.         a szavazólap ismertetőjellel van ellátva;

4.         a szavazólapon törlés vagy hozzáírás történt;

5.         a szavazólap méreteit vagy alakját megváltoztatták;

6.         a borítékban több szavazólap, vagy a szavazólapon kívül más tárgy található;

7.         a szavazólapon keresztvonással egy lajstrom sincs, vagy több van ily módon megjelölve.

 

20.§.

A szavazási eljárásról három példányban jegyzőkönyvet kell felvenni s azt a bizottság összes tagjainak alá kell írni.

A jegyzőkönyveket, az érvényes, az érvénytelen és a fel nem használt szavazólapokat, úgyszintén a felhasznált és a fel nem használt borítékokat külön-külön csomagokba kell helyezni. A csomagokat le kell pecsételni. Minden egyes csomag külsejét, amelyen a csomag tartalmát és a szavazatszedő bizottságot meg kell jelölni, a bizottság összes tagjai aláírják. Az ekként összeállított csomagok azután együttesen egy csomagban helyeztetnek el. Ezt a csomagot is le kell pecsételni és annak külsejét a tartalom és a szavazatszedő bizottság megjelölése után a bizottság összes tagjainak szintén alá kell írni.

A szavazási eljárás iratait a bizottság elnöke vagy helyettes elnöke egy ülnök kíséretében haladéktalanul elviszi az illetékes járásbírósághoz. A választási hivatal székhelyén működő szavazatszedő bizottságok szavazási iratait közvetlenül a választási hivatalhoz kell vinni.

 

21.§.

Az egyes szavazatszedő bizottságoktól beérkezett szavazási iratokat a szavazásra megállapított határidő lejártától számított negyvennyolc óra elteltével a járásbíróság vezetője által kijelölt járásbíró a járásbíróság székhelyén működő szavazatszedő bizottság elnökének vagy helyettes elnökének kíséretében elviszi a választási hivatalhoz.

Ha a járásbíróság székhelyén több szavazatszedő bizottság működik, azt, hogy melyik bizottság elnöke vagy helyettes elnöke legyen a kísérő, a bizottságok elnökei közösen állapítják meg. Ha nem tudnának megállapodni, a kísérőt a járásbíróság vezetője jelöli ki.

Addig is, amíg a szavazási iratok elvitetnek, azok megőrzéséről a járásbíróság vezetője a helybeli szavazatszedő bizottságok tagjaival együtt gondoskodik.

 

Hetedik fejezet

A választás eredményének megállapítása

 

22.§.

A választás eredményét a beérkező szavazási iratok alapján a választási hivatal a lehető legsürgősebben köteles megállapítani.

Ha a szavazási iratok még nem érkeztek be minden szavazatszedő bizottságtól, a választás eredményének megállapítása a választás napját követő negyedik nap eltelte előtt meg nem történhetik, a most említett határidő eltelte után azonban a választási hivatal a választás eredményének megállapítását a még hiányzó szavazási iratokra tekintet nélkül köteles megkezdeni.

A választási eredmény megállapításának befejezéséig beérkező szavazási iratokat minden esetben figyelembe kell venni.

 

23.§.

Miután az egyes lajstromokra eső érvényes szavazatok száma megállapítást nyert, következik annak a megállapítása, hogy az egyes lajstromokra hány mandátum esik.

A mandátumokat az egyes lajstromok (pártok) között a reájuk esett szavazatok arányában kell felosztani. Ennek kiszámítása az alábbi módon történik.

Az egyes lajstromokra (pártokra) leadott szavazatok összegét el kell osztani eggyel, kettővel, hárommal és így tovább. Az így kapott hányadosokat nagyságuk sorrendjében sorszámmal kell ellátni mindaddig, amíg annyi hányados soroztatott, ahány mandátum betöltésre vár Minden egyes ekként sorszámmal ellátott hányados annak a lajstromnak a javára, amelyhez tartozik, egy mandátumot jelent.

A sorrendben az utolsó helyen szereplő hányados alkotja az arányossági számot. Minden lajstromot annyi mandátum illet meg, ahányszor szavazatainak összegében az arányossági szám bentfoglaltatik.

Ha egy lajstromra több mandátum esik, mint ahány jelölt és pótjelölt a lajstromban szerepel, a fennmaradó mandátumok a többi lajstromokat illetik. Az elosztás ezek között a harmadik bekezdésben megjelölt művelet folytatása útján történik.

 

24.§.

Amennyiben valamely mandátum egyenlő jogon több lajstromot illetne meg, azt ezek közül elsősorban az a lajstrom kapja, melyre még nem esett mandátum. Ha több ilyen lajstrom volna, közöttük sorshúzás dönt mindazokban az egyéb esetekben is, amikor valamely mandátum egyenlő jogon több lajstromot illetne meg.

Ha valamely lajstromban a jelöltek száma a lajstrom javára eső mandátumok számával egyenlő, ezek a jelöltek mind megválasztottaknak tekintendők.

Ha valamely lajstromra kevesebb mandátum esik, mint a lajstromba felvett jelöltek száma, a jelölteknek a lajstromban megállapított sorrendje dönt.

Amennyiben valamely lajstromban a jelöltek száma az illető lajstromra eső mandátumok számánál kisebb, ezek a jelöltek megválasztottaknak tekintendők, a lajstromra eső többi mandátum pedig a pótjelölteknek a lajstromban megállapított sorrendje szerint a pótjelölteket illeti.

Kellő számú pótjelölt hiányában a többlet elosztása a 23.§. utolsó bekezdésének megfelelően történik.

 

25.§.

Minden lajstromnak, ha egy vagy több jelöltje megválasztatott, meg nem választott jelöltjei és pótjelöltjei - még pedig elsősorban a jelöltek, azután a pótjelöltek - a lajstromban megállapított sorrend szerint (első, második stb.) nemzetgyűlési póttagoknak nyilváníttatnak.

Ha valamely mandátum halál, lemondás vagy más okból megüresedik, a megüresedett helyre a lajstrom sorrendjében ugyanannak a lajstromnak a nemzetgyűlési póttagja lép, amelyhez a mandátum előbbi birtokosa is tartozott.

 

26.§.

A szavazatszámlálás eredményét és a megválasztottak neveit nyilvánosan ki kell hirdetni.

 

27.§.

A választás eredményének megállapításáról három példányban jegyzőkönyvet kell felvenni, s azt a választási hivatal tagjainak, a bizalmi egyéneknek és a szakértőknek alá kell írni.

A jegyzőkönyv két példányát a jelölési ajánlásokkal és a szavazási jegyzőkönyvek két-két példányával együtt haladéktalanul meg kell küldeni a belügyminiszternek.

A választási eredmények megállapításáról és a szavazási eljárásról felvett jegyzőkönyvek harmadik példányát, a belügyministerhez fel nem terjesztett többi iratokkal együtt, a választási került székhelye szerint illetékes törvényszéknél kell megőrizni. Ha az alkotmányozó nemzetgyűlés az igazolási eljárást befejezte, a szavazólapok megsemmisítése iránt az igazságügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértően intézkedik.

A megválasztott nemzetgyűlési tagnak a neki haladéktalanul kiszolgáltatandó jegyzőkönyvi kivonat szolgál megbízólevél gyanánt.

A 26.§. és a jelen §. Rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a választás eredményének megállapítása a 12. vagy 13.§. alapján, szavazási eljárás nélkül történt.

 

 

Nyolcadik fejezet

Büntető rendelkezések

 

28.§.

Az a választó, aki a 9.§. rendelkezése ellenére ugyanannál a választásnál több jelölési ajánlatot ír alá, kihágást követ el és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

 

29.§.

Azok az ajánlók, akik a választási hivatal elnökének olyan jelölési ajánlatot adnak át, amely nem valódi aláírást tartalmaz, vagy költött nevet tüntet fel ajánlói aláírásként, vagy amely a jelölteknek vagy az ajánlóknak a 8. és a 9.§-ban meghatározott lényeges személyi adatai tekintetében hamis adatokat foglal magában, vétség miatt két évig terjedhető fogházzal és nyolcezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, valamint a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő.

Ugyanígy büntetendő az is, aki a jelölési ajánlatban aláírást hamisít vagy költött nevet tüntet fel ajánlói aláírásként, végül az, aki a jelölési ajánlatba valamely ajánlónak vagy jelöltnek a 8. és a 9.§-ban meghatározott lényeges személyi adataira nézve valótlanságot vezet be.

Aki az első bekezdésben meghatározott cselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt három hónapig terjedhető fogházzal és nyolcezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

 

30.§.

Aki hivatalos szavazólapokat utánoz vagy utánoztat, vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal és nyolcezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, valamint a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő.

 

31.§.

Tilos a választót ingyen vagy ellenértékül nem tekinthető díjazásért a szavazás helyére, illetve a szavazatszedő bizottság helyiségéhez vagy onnan visszaszállítani, úgyszintén tilos a választót a szavazás helyén, vagy ideje alatt ingyen vagy ellenértékül nem tekinthető díjazásért bármily ellátásban részesíteni.

Aki az előző bekezdésben foglalt tilalmak valamelyikét megszegi vagy kijátssza, vétség miatt három hónapig terjedhető fogházzal és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, valamint a politika jogok gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő.

 

32.§.

A választási határidőt kitűző népkormányi rendeletnek a hivatalos lapban történt közzétételétől a választási eljárás befejezéséig a választás céljára zászlókat kitűzni vagy egyébként nyilvánosan használni tilosé

Aki az első bekezdésben foglalt tilalmat megszegi, kihágás miatt tizenöt napig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Egy hónapig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:

1.         aki párt vagy jelölt zászlaját vagy jelvényét templomra (imaházra), vagy állami, törvényhatósági vagy községi középületre, nyilvános iskola épületére vagy ezek tartozékaira tűzi ki, valamint az is, aki azoknak ily helyekre való kitűzését elrendeli vagy megengedi;

2.         aki oly falragaszt, amely pártnak vagy jelöltnek felhívását vagy más hirdetését tartalmazza, az 1. pontban említett helyeken kifüggeszt, valamint az is, aki az ily helyekre való kifüggesztést elrendeli vagy megengedi.

A tilalom ellenére kitűzött vagy használt zászlót vagy jelvényt, valamint a tilalom ellenére kifüggesztett falragaszt a rendőrhatóság, illetőleg a községi elöljáróság eltávolíttatni köteles.

A tiltott zászlót vagy jelvényt el kell kobozni.

 

33.§.

A szavazás napját megelőző nap délutánjának hat órájától kezdve a szavazási eljárás befejezéséig szeszes italnak árusítása, kiosztása vagy a közvetlen fogyasztás céljára egyéb módon történő forgalomba hozatala tilos.

Aki az előző bekezdésben foglalt tilalmat megszegi vagy kijátssza, kihágást követ el és az 1919:XIII. néptörvény 2. és 3.§-ának rendelkezései szerint az ott meghatározott büntetésekkel büntetendő.

 

34.§.

A szavazás színhelyén fegyverrel csak azok jelenhetnek meg, akik azt hivatalos vagy szolgálati állásuknál fogva viselik.

Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágás miatt egy hónapig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:

1.         aki a szavazás színhelyén jogosulatlanul fegyverrel jelenik meg;

2.         aki a szavazás színhelyén az odavitt botot vagy tettleges bántalmazásra alkalmas más eszközt az illetékes közeg felhívására rögtön át nem adja, vagy ott a közrend megzavarása céljából veszélyes eszközt ragad;

3.         aki a szavazás színhelyén a rendet zavarja.

 

35.§.

A 28-34.§-okban megállapított bűncselekmények miatt eljárás csak akkor indítható meg, ha valaki a cselekményt elkövetésétől számított harminc nap alatt feljelentette.

A 28.§-ban, továbbá a 32-34.§-okban meghatározott kihágások miatt az eljárás a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

 

36.§.

A választójog büntetőjogi védelmére vonatkozólag az 1913:XXIII. Tc. 6-24.§-aiban foglalt rendelkezések - az 1918:XVII. tc. 162. és 165-168.§-aiból folyó módosítások mellett - a nemzetgyűlési választásokra megfelelően alkalmazandók; az 1913:XXII. Tc. 18.§-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésnek a nemzetgyűlési választásokra alkalmazásánál a szavazatszedő küldöttség elnöke vagy tagja alatt a szavazatszedő bizottság elnökét vagy ülnökét, ugyanezen törvény 21.l§-ának alkalmazásánál pedig a szavazatszedő küldöttségi elnök alatt a szavazatszedő bizottságot kell érteni.

Ugyancsak alkalmazandók a nemzetgyűlési választásokra az 1899:XV. Tc. 170-171.§-aiban foglalt rendelkezések.

 

Kilencedik fejezet

Vegyes rendelkezések

 

37.§.

Az alkotmányozó nemzetgyűlési választások érvényessége felett az alkotmányozó nemzetgyűlés dönt.

 

38.§.

A választási hivatalok és a szavazatszedő bizottságok tagjainak, valamint a szakértőknek díjazását a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértően állapítja meg.

 

39.§.

Az alkotmányozó nemzetgyűlési választások költségeit az állam viseli.

 

40.§.

Ez a néptörvény kihirdetése napján lép életbe.

Végrehajtásával a népkormányra ruházott tennivalók tekintetében a népkormány, egyebekben pedig - ha a néptörvény más minisztert nem bíz meg, vagy a rendelkezés természetéből más nem következik - a belügyminiszter bízatik meg, aki a választási eljárásnak a jelen néptörvényben nem szabályozott részleteit rendelettel szabályozhatja.

 

Kelt Budapesten, 1919. évi március hó 3-ik napján.

 

A Magyar Népköztársaság

Kormánya:

A Magyar Népköztársaság

Elnöke:

Berinkey Dénes dr. s. k.

Baloghy Ernő dr. s. k.

Böhm Vilmos s. k.

Buza Barna dr. s. k.

Garami Ernő s. k.

Juhász-Nagy Sándor dr. s. k.

Junker János s. k.

Kunfi Zsigmond dr. s. k.

Nagy Vince dr. s. k.

Peidl Gyula s. k.

Szabó István s. k.

Szabó Oreszt dr. s. k.

Szende Pál dr. s. k.

Vass János dr. s. k.

Károlyi Mihály s. k.

 


 

XXXI. néptörvény

 

A korona és a koronázási jelvények őrzéséről.

 

(Jóváhagyta a Magyar Népköztársaság Elnöke 1919. évi március hó 14-én. - Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1919. évi március hó 14-én.)

 

1.§.

A korona és a koronázási jelvények őrzésére vonatkozó korábbi törvényes rendelkezések hatályukat vesztik. A koronaőrök állása és tisztsége megszűnik.

 

2.§.

A korona és a koronázási jelvények a miniszterelnök és a belügyminiszter őrzése alá tartoznak. Az őrzés részleteit a miniszterelnök és a belügyminiszter rendelettel szabályozza.

 

 

3.§.

E néptörvény kihirdetésének napján lép életbe.

 

Kelt Budapesten, 1919. évi március hó 14-ik napján.

 

A Magyar Népköztársaság

Kormánya:

A Magyar Népköztársaság

Elnöke:

Berinkey Dénes dr. s. k.

Baloghy Ernő dr. s. k.

Böhm Vilmos s. k.

Buza Barna dr. s. k.

Garami Ernő s. k.

Juhász-Nagy Sándor dr. s. k.

Junker János s. k.

Kunfi Zsigmond dr. s. k.

Nagy Vince dr. s. k.

Peidl Gyula s. k.

Szabó István s. k.

Szabó Oreszt dr. s. k.

Szende Pál dr. s. k.

Vass János dr. s. k.

Károlyi Mihály s. k.

 


[1] Magyarország Nemzeti Tanácsa, mely a forradalommal kapcsolatosan az ország különböző részeiben lakó résztvevőkből alakult, az államforma megváltoztatásával kimondotta, hogy Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság.

[2] A népköztársaság kikiáltásával egyidejűleg a népköztársaság alkotmánya nem nyert megállapítást, hanem az I. néptörvénnyel megalkotott választójog alapján egybehívandó alkotmányozó nemzetgyűlés jog- és hatáskörébe utaltatott a népköztársasági alkotmány megállapítása.

[3] A néphatározat az állami főhatalmat mindaddig, míg az alkotmányozó nemzetgyűlés másként nem határoz, a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló népkormányra ruházta oly módon, hogy a népkormányt a magyar Nemzeti Tanács intéző-bizottsága támogatja. Időközben, 1919 január hó közepén a Nemzeti Tanács egyik ülésében a néphatározat III. cikkét úgy értelmezte, hogy azzal tulajdonképpen az állami főhatalmat és nemcsak a kormány vezetését ruházták Károlyi Mihályra. Ennek folytán azután Károlyi Mihályt ideiglenes államfőnek (elnöknek) nyilvánították, aki ezt a megbízást elfogadta.

[4] A néphatározat IV. cikke felhatalmazást ad a népkormánynak az ott felsorolt néptörvények megalkotására. A népkormány az 1918. év folyamán a következő néptörvényeket hozta:

     I. néptörvény: A nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról.

     II. néptörvény: A sajtó szabadságáról.

     III. néptörvény: A nép esküdtbíráskodásáról.

     IV. néptörvény: A munkaügyi és népjóléti igazgatásról.

     V. néptörvény: Az önálló magyar külügyi igazgatásról.

     VI. néptörvény: Az államháztartás továbbviteléről

     VII. néptörvény: Az adókivető és adófelszólamlási bizottságok újraalakításáról.

     VIII. néptörvény: Az elemi népiskolai tanítóknak és tanítónőknek, a kisebb képesítésű gazdasági szaktanítóknak (szaktanítónőknek), továbbá az óvónőknek az állami tisztviselői fizetési osztályokba való sorolása, valamint illetmény és nyugdíjügyi viszonyának rendezéséről.

     IX. néptörvény: A munkaügyi bíráskodásról.

     X. néptörvény: A Magyarországon élő ruszin (ruthén) nemzet autonómiájáról.

[5] A néphatározat általános rendelkezést tartalmaz a tekintetben, hogy a néphatározat első négy cikkében foglalt rendelkezések folytán az azzal ellenkező törvényes rendelkezések hatálya megszűnik; de határozott intézkedést tartalmaz arra nézve is, hogy minden olyan törvényes intézkedés, mely a néphatározat I-IV. cikkével ellentétben nincs, továbbra is érvényes marad.

[6] A néptörvény 1.§-a a sajtószabadság deklarációja. Egyébként ez a rendelkezés lényegileg azonos a sajtóról szóló 1914. évi YIX. Törvénycikk 1.§-ának intézkedésével, illetve az 1848-iki sajtótörvény történeti jelentőségű 1.§-ával.

[7] Az 1.§. azt az elvet tartalmazza, hogy a Magyar Népköztársaság minden külügyét önállóan intézi. Ez a rendelkezés következik a néphatározat I. cikkének abból az intézkedéséből, amely Magyarország önállóságát deklarálja, s annak folytán természetesen hatályát vesztette az 1867. évi XII. tc. 8.§-án amaz intézkedése, mely szerint "azon külügyek, melyek az ő felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik, közösséget igényelnek."