polhist logo
Események Nyomtat help
Flat View
Év szerint
Havi nézet
Hónap szerint
Weekly View
Hét szerint
Daily View
Mai nap
Categories
Kategória szerint
Search
Keresés

Mit üzen, és mit ígér az új alkotmány?

csütörtök, 19. május 2011, 10:00
Találatok : 4298


A Politikatörténeti Alapítvány MIT ÜZEN, ÉS MIT ÍGÉR AZ ÚJ ALKOTMÁNY? címmel szakmai-tudományos konferenciát rendez, amely az alábbi témákat járja körül:

- mi következik az alaptörvényből,
- mit implikál a sarkalatos törvényekkel kapcsolatban,
- mi következik ebből a jog és politika világára?



PROGRAM

TAMÁS PÁL: Társadalom és jövőkép az alkotmányban

PRITZ PÁL: Az új alkotmány a történész szemével

WÉBER ATTILA: Az új és készülő politikai berendezkedés

EGRY GÁBOR: Nemzet szemben a köztársasággal?


Szünet


BOROS LÁSZLÓ: A jogalkotás, mint politikai döntéshozatal

FORGÁCS IMRE: Az új alkotmány Európából nézve

SZOBOSZLAI GYÖRGY: Mozgástér: súlyok és ellensúlyok az alkotmányban

SZIGETI PÉTER: Az alkotmány jövője, a jövő alkotmánya?



Sajtóvisszhang:

"Nem kell ide ellenzék" - Interjú Wéber Attila szociológussal

(Népszava, 2011. június 3.)



Beszámoló a rendezvényről (Takács Róbert, 2011. május 19.)

 

Az új alkotmány üzenete


Mit üzen, és mit ígér az új alkotmány? címmel rendezett konferenciát a Politikatörténeti Alapítvány 2010. május 19-én. Az előadók arra keresték a választ, milyen társadalmi, politikai és közjogi rendszer következik az új alaptörvényből, és mi várható a sarkalatos törvények kapcsán.


Tamás Pál kiemelte, hogy az új alaptörvény nem segíti elő azt, hogy bizalomteli, biztonságos játéktér jöjjön létre állam és állampolgárok között, sőt az aszimmetrikus viszony rossz hatékonyságú működést eredményezhet, az állam által kikényszerített normák megkerülésére késztet. Az új alaptörvény nem a jövőre irányul, nem él a társadalmi tervezés lehetőségével, de nem is elsősorban a múltba réved, hanem a jelenre fixált, a fennálló állapotok rögzítését célozza. Zavaróan hat, hogy aktuális igények, ügyek szerint kerülnek be sokadrendű problémák is az alaptörvény szövegébe, míg garanciális alapjogokat más törvényekbe utaltak. Társadalomképe zárt – mintha Magyarországon kívüli világ, globális, regionális hatások, határokon átnyúló mozgalmak, érdekek nem is léteznének.


Pritz Pál a kettős társadalmi struktúra újbóli kialakulásából, a kettő küzdelméből vezette le azt, hogy az ezúttal hatalomra kerülő keresztény középosztály saját világnézetének megfelelő alaptörvényt alkotott. Ugyanakkor a közéleti aktivitást mutató nemzet jóval szűkebb kategória, mint a nép, amely az elmúlt két évtizedet inkább csak elviselte, mint részt vett volna csatározásaiban, így az alkotmány közjogi és történelmi vonatkozásai is közömbösek számára. A baloldal számára a nemzeti konszenzus esélyét nem a dühödt és nem egy esetben hisztérikus kritika, hanem az önkritika, a saját nemzet- és történelemfelfogásának tisztázása, és a nép nemzetbe emelésének 21. században érvényes programja jelentheti.


Wéber Attila arra mutatott rá, hogy a Fidesz vezetőjének 2010. április előtti megszólalásaiból, főként a kötcsei beszédből egyértelműen kiviláglott, hogy nyíltan vállalja hatalmi berendezkedés átszabásának, a centrális erőtér kialakításának küldetését. A kormányzás első éve ezt erősítette meg: az alkotmányozás is abba a folyamatba illeszkedik, amely lebontja a politikai többség mozgásterének korlátait. A legnagyobb konfrontáció éppen ezért a kormány és az 1989-es alkotmány legkarakterisztikusabb őre, az alkotmánybíróság között alakult ki.


Egry Gábor az alaptörvényben érvényesülő organikus nemzetfelfogást mutatta be: az egyfajta sajátos nemzeti lényeget feltételez, amelyet a nemzet hivatott vezetői képesek felismerni, és a nemzetet hozzásegíteni annak megvalósításához. E keretben az egyén is csak a nemzet alkotóelemeként találja meg helyét a társadalomban, annak hierarchiájában. Ennek az 1920-as és 1930-as éveket idéző népnemzeti felfogásnak az ellenpontja a köztársaság eszme, amely szerint a nemzet az öntudatos, szabad polgárok szerveződése. Ebből adódik, hogy a kormányzati nemzetépítő felfogással szembehelyezkedő – egymással is vitában álló – erők mindannyian e koncepció mögé sorakoznak fel.


Boros László azt húzta alá, hogy az új alaptörvény annyiban mindenképpen a miniszterelnök személyére szabott, hogy – hol egyértelműen, hol áttételesen – őt helyezi minden döntés középpontjába. Ugyan minden törvény felfogható politikai döntésként, az új alaptörvény – és főképp annak Q fejezete a nemzeti hitvallás és a történeti alkotmány szerepének kiemelésével – az önkényes és ideologikus jogértelmezés útját egyengeti. A készülő 42 sarkalatos törvény pedig – azon túl, hogy alapjogokat szakít ki az alkotmányból – követhetetlenné teszi a közjogi berendezkedést meghatározó jogalkotási folyamatot.


Forgács Imre az alkotmányból és a törvénykezési gyakorlatból – önkormányzatiság szűkítése, konkrét személyekre, esetekre szabott általános törvények, visszaható hatályú szabályozás stb. – azt a következtetés vonta le, hogy az alkotmányozás folyamatában Magyarország eltávolodott az európai értékrendtől. Az Európai Unió presztízse, megbecsülése romlott, noha az Unió jelentős teljesítményt tudott felmutatni a válságkezelésben, és alapvetően jellemző hat évtizedes történelmére, hogy a fejlődése a kis lépések mentén, válságokon keresztül megy előre.


Szoboszlai György szerint furcsa ellentmondás, hogy míg explicit csak az új alaptörvény mondta ki a hatalommegosztás elvét, egyben az a jogszabály az, amely a gyakorlatban fel is számolja azt. A modern parlamentarizmusban az országgyűlés nem jelenti a kormányzat ellensúlyát, míg az alkotmánybíróság megkerülését és elszigetelését, a bíróságok meghódítását az alkotmány teszi lehetővé. A kormányzat – a kulcspozíciók birtoklása révén – a kétharmados többség elvesztése esetén is megőrizheti az informális hatalomgyakorlás csatornáinak felügyeletét.


Az előadók egyetértettek abban, hogy az új közjogi konstrukció a jelenlegi ciklusban működőképes marad. Szigeti Péter kifejtette, hogy sem a teljes egészében, sem a részleteiben való bukásának nincsenek meg a társadalmi feltételei. Ám az alkotmány az egyes jogszabályok – alkotmánybírósági vagy népszavazás útján történő –megtámadhatóságát is jelentősen leszűkítette. Az alapvető alkotmányjogi felfogások – alkotmányos jogállami, közvetlen demokratikus és guvernamentalista – közül utóbbi maradt talpon, azaz a kormányzat bír döntő befolyással a politikai folyamatok egésze felett. Márpedig ennek a felfogásnak létező társadalmi támogatottsága van, amely világképének alkotmányos rögzítésével is egyetért. Mégis, az lesz a döntő az alkotmány jövője szempontjából, hogy mennyire váltja be azt az ígéretet, hogy hatékonyan képes kezelni a felhalmozódó társadalmi feszültségeket.


Ennek megfelelően Földes György azt a következtetést erősítette meg, hogy a szimpla demokráciavédelem és az antifasiszta retorika nem elegendő a tömegek, az érdekérvényesítés lehetőségéből kizárt rétegek megszólítására. A magyar baloldalnak olyan társadalompolitikát is meg kell tudni fogalmaznia, amely érvényes mondanivalóval bír e csoportok számára, illetve olyan nemzetfelfogást kialakítania, amely pozitív üzenetet hordoz a magyarság egésze, tehát a határokon túl élők számára is.



Helyszín : Politikatörténeti Intézet I. emeleti konferenciaterme (Bp. V., Alkotmány u. 2.)

Vissza