Michelangelo Antonioni: Vörös sivatag |
|
|
|
szerda, 26. szeptember 2012, 18:00 - 21:00
| Találatok : 3833 |
|
A Politikatörténeti Alapítvány 2012. szeptember 26-án (szerdán) 18 órakor
jubileumi filmvetítést rendez
Michelangelo Antonioni születésének 100. évfordulója alkalmából.
Helyszín: a Politikatörténeti Intézet I. emeleti könferenciaterme
(1054 Bp., Alkotmány u. 2.)
Michelangelo Antonioni: Vörös sivatag
(színes, olasz-francia filmdráma, 120 perc, 1964)
A vetítést beszélgetés követi.
Vendégünk: BÁRDOS JUDIT filmesztéta
A film ajánlója:
A férjével és kisfiával biztos polgári jómódban élő "háztartásbeli" Giuliana, akinek labilis idegrendszerét megviselte egy autóbaleset, reménytelenül keresi saját magát, élete értelmét, a megfelelő közösséget, s közben feltárul, mennyire kihat a sivár-pusztító ipari táj az egyre jobban elembertelenedő emberekre. Nincs semmi, amiben vagy akiben megkapaszkodhatna. Ahogy ő maga megfogalmazza: a tettek elváltak tőle...
Ez Antonioni első színes filmje, melyben a rendező a párbeszédek és a történések helyett a színekre helyezi a hangsúlyt, a kontrasztokkal érzékeltet. Az észak-olasz gyártelepek nyomasztóan szürkék, a hajó fekete-fehér, Giuliana öltözéke hol rikító, hol csak fekete. A falak viszont pirosak (ki is törik őket). Olaszország kettősségéről, a gazdag északi iparvidék és a szegény déli rész közötti ellentét ábrázolásáról, a környezetszennyezésről szól a film egyfelől. Az újhullám idején bontakozik ki az egzisztencialista filozófia, középpontban az intellektuális önkereséssel, a döntéseinkben lévő egyedülléttel való szembenézési kényszerrel, az elidegenülés és szeretetre való képtelenség problémáival. A szereplők egyre csak menetelnek a sivatagban, míg a homok - mintegy a lelki pusztulás - fel nem emészti őket.
Olvasnivaló:
Bárdos Judit: Meleg és hideg színek a Vörös sivatagban
Kovács András Bálint: Az eltűnés mestere - Antonioni és a modernitás
További információk a filmről a port.hu portálon. |
Vissza
|