polhist logo
Események Nyomtat help
Flat View
Év szerint
Havi nézet
Hónap szerint
Weekly View
Hét szerint
Daily View
Mai nap
Categories
Kategória szerint
Search
Keresés

140 éves a Népszava - sajtótörténeti kiállítás

kedd, 23. április 2013, 10:00
Találatok : 3428


A MÚOSZ, a Népszava és a Politikatörténeti Intézet szeretettel meghívja a

140 éves a Népszava sajtótörténeti kiállításra.

Helyszín: MÚOSZ Sajtóház, Mikszáth-terem

(Budapest VI., Vörösmarty utca 47/a).

Nyitva tartás: 2013. április 23-tól 2013. május 21-ig.

A kiállítás díjmentesen látogatható a Sajtóház nyitva tartási idejében, kivételt képeznek azok az időpontok, amikor a kiállítás termében rendezvény van.


BESZÁMOLÓ: Megnyílt a Népszava kiállítás


140 éves a Népszava címmel nyílt sajtótörténeti kiállítás a MÚOSZ Vörösmarty utca 47/a alatti Sajtóházában a MÚOSZ, a Népszava és a Politikatörténeti Intézet szervezésében. A kiállítás, amely a Politikatörténeti Intézet Levéltárának és Könyvtárának dokumentumait, a Népszava 1948 előtti címlapjait, illetve a Népszava szerkesztőségének felhívására beérkezett emléktárgyakat mutatja be május 21-éig látogatható a Sajtóház nyitvatartási idejében.


A kiállítás-megnyitó ünnepségén Láposi Elza, a Népszava lapigazgatója hangsúlyozta: a falakon függő címlapok a „hétköznapokon” a lap szerkesztőségét díszítik, ami arra emlékezteti a munkatársakat, hogy 140 év hagyományát hordozzák és felelősségét viselik.


A Népszava és a cenzúra


Vincze Mátyás, a MÚOSZ tiszteletbeli elnöke arról beszélt, hogy az újságok címlapjaiból is összeáll a 20. század egyfajta története. E koncepcióra épülő könyvének megírásakor azonban lemondott arról, hogy mindehhez a Népszava címlapjait vegye alapul. Egyrészt, mert az újság csak 1905-től kedve vált napilappá, másrészt a század eleji szerkesztési elvek még nem követelték meg, hogy a nap szenzációja kerüljön a címoldalra, végül azért, mert a Népszavát a sajtórendészet sűrűn elővette, így számos lappéldány kimaradt, 1944. március 19. után pedig közel egy évre meg is szűnt a Népszava.


A kiállítás anyagában így természetesen nagy hangsúlyt kapott a lap és a cenzúra kapcsolata. Meghökkentő látvány az az 1916. decemberi szám, amelynek első oldalából a fejlécen túl a cenzor csak a hagyta meg címet (I. Ferenc József meghalt), amely alatt három üres hasáb éktelenkedik. A Politikatörténeti Intézet Levéltárának gyűjteményéből származó 1919. december 30-i levélben pedig Révész Mihály azon dühöng az éjjeli szerkesztőknek, hogy két törölni rendelt cikk kinyomtatása miatt a lap megjelenése kerülhet veszélybe. Révész nem túlzott: az 1922. október 29-i szám címlapján összegzi a megelőző három hónap mérlegét: 6 elkobzás, 30 Népszava ellen indított sajtóper és 27 havi fogházbüntetés.


Németh Péter, a Népszava főszerkesztője Kosztolányit idézte: „Hagyj szállni még, tündérekben hinni”. Ezzel is azt húzta alá, a Népszava sorsa – legalábbis az első 70 évben – az volt, hogy a hatalommal szembeni örökös küzdelemben vívja ki napról napra megjelenését. Ez a múlt pedig arra int, hogy a 140 év történelmi léptéket képvisel, amely mellett a hatalom csak percnek tűnik.


Nagy főszerkesztők öröksége – Garami Ernő, Somogyi Béla, Révész Mihály


A kiállításon szerepelnek a Népszava 140 évének meghatározó szereplői: így a Politikatörténeti Intézet Könyvtárának tulajdonában lévő 1939-ben megjelent Garami Ernő-emlékkönyv, amelyben az 1935-ben elhunyt volt főszerkesztőnek a Népszava életében játszott szerepét Révész Mihály méltatta. Olvashatjuk Bacsó Bélának, a fiatal felvidéki költő-újságírónak a PTI Levéltárában őrzött levelét, amelyben Révész Mihálynak kifejtette, hogy „suhanckora óta” szocialista újságíró szeretett volna lenni, ezért a kassai polgári lapok állásajánlatait is elutasítja abban a reményben, hogy a Népszavához kerülhet. Vágya hamarosan teljesült, ám a tárló mellett látható azon Népszava szám 1920 februárjából, amely hírül adta a tragikus politikai gyilkosságot, amelynek a lap főszerkesztője, Somogyi Béla és a fiatal újságíró az ellenforradalom idején áldozata lett.


A Népszava olvasói


A kiállítás a Népszava és az olvasók kapcsolatába is betekintést enged: hiszen a lap sokáig elválaszthatatlan volt a szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalmaktól. Egy Népszava olvasó leszármazottja küldte el azt a fényképet, amely egy majd ötvenfős cipőgyári munkáskollektívát örökített meg 1922-ben. A dolgozók – feltehetően szakszervezeti tagok – nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy önmagukat a Népszavával a kézben örökítsék meg. A baloldali identitás formálásában a Népszava döntő szerepet játszott 1947–1948-ig.


Szintén emberi sorsokon keresztül villantja fel a Népszavához és a munkásmozgalomhoz való tartozás viszontagságait Weisz Józsefné Hruskó Janka levele, amelyet a 75 éves Népszava szerkesztőségének írt 1947-ben. Mint írja, 1906-ban előfizetéseket gyűjtött a lap számára, ami akkor társadalmi megbélyegzéssel járt együtt: „ez még lányoknál szégyennel járt, mert az utcán így mutattak rá, nézd ez szocialista, ez nem rendes lány”. Vőlegénye családja ezért élesen ellenezte házasságukat.


Helyszín : MÚOSZ Sajtóház, Mikszáth-terem (Budapest VI., Vörösmarty utca 47/a).

Vissza