Forrásközlés: Éljen május elseje...

Nyomtatás

Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse…!

Május 1-jei röplapok a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár és a Politikatörténeti Intézet Könyvtárának gyűjteményéből

Közli: Sztanek Anna

120 éve, 1890. május elsején Európa több országában és az Egyesült Államok néhány városában munkások ezrei vonultak az utcára a 8 órás munkanap bevezetését követelve, emlékezve a négy évvel korábbi, Chicagóban szétvert munkástüntetésre.

Az első „nemzetközi” május elseje sikeresnek bizonyult, ezért 1891-ben a II. Internacionálé határozatot hozott arról, hogy „május elseje valamennyi ország munkásainak közös ünnepe. Ez az ünnep legyen pihenőnap”.

A magyar munkásegyesületek és szakszervezetek is elsők között csatlakoztak a kezdeményezéshez. Az 1890. május 1-jén tartott első felvonuláson – a Népszava másnapi számának becslése szerint – mintegy 60 000-en vonultak fel. Ezt követően évről-évre  a munkások az utcákra vonultak, hogy így emlékeztessék a munkaadókat legelemibb jogaik hiányára és megélhetési gondjaikra. Így történt ez 1895-ben is. Annak a május elsejének az volt a különlegessége, hogy a Népszavából napilap lett, ahogy a tüntetésre hívó röplap megfogalmazta: „új harczos érkezett”. (PIL I/1/1895/5220)


PIL I/1/1895/5220


Ennél a röplapnál sokkal látványosabb a Tanácsköztársaság idején, 1919 májusában kiadott 32 oldalas, „A Vörös Május” címet viselő díszes kiállítású füzet. A dokumentumot a Közoktatásügyi Népbiztosság adta ki, a benne szereplő fényképeket Vajda Manó válogatta, a képek elé rövid szöveget a szociáldemokrata Weltner Jakab írta: „Oroszország után Magyarország az első az európai államok között, amely megdöntötte a kapitalista uralmat és megvalósítja a szocializmus követeléseit. Természetes tehát, hogy a magyar munkásság május elsejét, a proletárság világünnepét példátlan lelkesedéssel ünnepelte.” A nagyszabásúra tervezett esemény politikai irányítója Szamuely Tibor volt, a művészi tanácsokat Biró Mihály adta. A Milleniumi emlékoszlop hátterét vörös drapéria takarta, az oszlop helyére obeliszk került, eléje szoborcsoport Marx szobrával. A Köröndön a szobrokat vörös földgömbökre cserélték, a Keleti pályaudvar elé hatalmas piramis és vörös csillag került. A Parlament oldalán felállították a Munka Házát. A fővárosban ezen kívül különböző rendezvények is voltak, többek között versenyfutást rendeztek az Andrássy úton, póznamászást a gyerekeknek a Margitszigeten és felvonulásokat is tartottak, a pestieknek és budaiaknak külön útvonalakon. Mindezek a külsőségek propagandisztikus célokat szolgáltak, igyekeztek egységbe tömöríteni az ország lakosságának mind nagyobb részét. (PIL II/24/1919/1799)



A '30-as évek május elsejéinek megünneplése akadályokba ütközött, pedig az ünnep ebben az időszakban különös jelentőséget kapott, hiszen a gazdasági világválság hatására tömegessé vált a munkanélküliség és a szegénység. A Szociáldemokrata Párt röplapjából (PIL III/2/1923/5728) kiderül, hogy „a belügyminiszter ujból kiadta ismeretes rendeletét, amellyel április 29-től május 2-ig minden gyűlést, fölvonulást és összejövetelt megtilt…” A kormány ugyan évről évre betiltotta a tüntetéseket, felvonulásokat, de a munkások mindig megtalálták a módját annak, hogy megemlékezzenek az ünnepről. A szociáldemokraták szolidaritásra szólították fel a munkásokat, a Népszava minden évben külön kiadással jelentkezett május elseje előtt. Kirándulásokat szerveztek a hűvösvölgyi Nagyrétre, hiszen „senki emberfia nem tilthatja meg, – írta a röplap (PIL III/2/1928/3283-1), „… hogy minden munkás családostul kivonuljon május1-én a szabadba…”. (PIL III/2/1936/4348-1)


Az 1945-ös május elseje tömegtüntetés volt a szabadság mellett. A háború pusztításai után szabadon vonulhatott fel az ország lakossága. Erről a rádió és a filmhíradó is közvetített. Az Ideiglenes Kormány hivatalosan is a munka ünnepévé nyilvánította május első napját. (PIL IV/3/1945/6501, PIL IV/1/1945/7284).



1948 után május elseje hivatalos állami ünnep, munkaszüneti nap lett. A felvonulások kötelezővé váltak, a kialakított hagyományok a szovjet mintát követték.
Csak 1989 után szűntek meg a hivatalos május elsejék. Az ünnep jellege ismét megváltozott, azóta nincs központilag irányított ünnepség és szervezett felvonulás. Minden párt, szakszervezet, civil szervezet saját ízlése szerint és mondanivalójával vonul ki a Ligetbe. (Politikatörténeti Intézet Könyvtárának Politikai Röpirattára)




Május elseje 120 éves története folyamán az ünnep jellege többször megváltozott. Mást jelentett akkor, amikor a munkások legalapvetőbb jogaikért harcoltak, és a hatalom tiltotta a tüntetéseket, és mást jelentett akkor, amikor kötelező volt a jó hangulat. Az ünnep fő mondanivalója mára ugyan elsorvadt, de ami változatlan maradt, az az ünnepi sör és a virsli a Ligetben.


Módosítás dátuma: 2012. augusztus 13. hétfő, 10:07