BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Politikatörténeti Intézet - ECPv4.6.19//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Politikatörténeti Intézet
X-ORIGINAL-URL:http://polhist.hu
X-WR-CALDESC:Events for Politikatörténeti Intézet
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=UTC+0:20111205T093000
DTEND;TZID=UTC+0:20111205T153000
DTSTAMP:20261017T042343
CREATED:20171006T090848Z
LAST-MODIFIED:20171006T090848Z
UID:5593-1323077400-1323099000@polhist.hu
SUMMARY:A baloldaliság jelentései a két világháború között: önképek\, kultúrák\, értékelések
DESCRIPTION: \nTudományos konferencia a Politikatörténeti Intézetben \n(a részletes beszámolót a program alatt olvashatja) \n \nPROGRAM: \n \n \n  \n9.30 – 9.50 \nMegnyitó \nFöldes György\, a PTI főigazgatója \n \n  \n9.50 – 10.50 \n1. panel – INTÉZMÉNYEK\, MOZGALMAK\, EMBEREK \nLevezető elnök: Földes György \n \n  \nKonok Péter (PTI): A végtelenben találkoznak? Párhuzamos\, merőleges és komplementer baloldaliságok a két világháború közötti Magyarországon \n \nBirkás Anna (PTA-ösztöndíjas – doktorandusz\, ELTE Atelier): Ügyvédi politika: egy kommunista védőügyvéd helye a két világháború közti politikai büntetőügyekben \n \nCora Zoltán (Szegedi Tudományegyetem\, Angol Tanszék): A Beveridge-terv recepciója Magyarországon a második világháború idején \n \n11.50 – 11.10 Vita \n \n11.10 – 11.30 Szünet \n \n \n\n \n \n  \n11.30 – 12.30 \n2. panel – KULTÚRÁK\, HELYEK\, STRUKTÚRÁK\, EMBEREK \n  \nLevezető elnök: Balázs Eszter \n \n  \nIlyés Zoltán (Miskolci Egyetem\, Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék): Szociáldemokraták egy Pest környéki agglomerációs település önszerveződésében \n \nK. Horváth Zsolt (ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet): Horizontális társadalmi szerveződés és a munkáskultúra helye: a horányi Telep \n \nVarga Krisztián (történész\, rendőr százados\, Pest Megyei Rendőr főkapitányság): A politikai rendőrség és a baloldal (1919–1939) \n \n12.30 – 12.50 Vita \n \n12.50 – 13.30 Szünet \n \n \n\n \n \n13.30 – 14.50 \n3. panel- ÖNKÉPEK\, KULTÚRÁK\, ÉLETUTAK\, EMBEREK \nLevezető elnök: Konok Péter \n \n  \nBalázs Eszter (Kodolányi János Főiskola): Egy ember élete – a baloldaliság\, a baloldalivá válás történetei Kassák Lajosnál \n \nSzolláth Dávid (MTA Irodalomtörténeti Intézet): A Külvárosi éj szociáldemokrata közköltészeti kontextusai \n \nJablonczay Tímea (Zsigmond Király Főiskola Kommunikáció és Művelődéstudományi Intézet): A nő és szocializmus\, Gárdos Mariska prózája (értekező és szépirodalmi) tükrében \n \nBalogh Magdolna (MTA Irodalomtudományi Intézet): Sinkó Ervin (1896-1967) kommunistasága: a messianizmustól a titóizmusig \n \n14.50 – 15.20 Vita\, Zárszó \n \n \n\n \n \nBeszámoló a konferenciáról (Takács Róbert – Konok Péter\, PTI) \nA baloldaliság jelentései a két világháború között – önképek\, kultúrák\, értékelések címmel rendezett konferenciát a Politikatörténeti Intézet. Ahogy a cím is jelzi – emelte ki bevezetőjében Földes György\, a PTI főigazgatója – a konferencia\, és az annak alapját képező kutatási projekt a baloldaliságot tágan értelmezi\, bevonva a kulturális és művészeti dimenziót az elemzésbe\, továbbá arra törekszik\, hogy feltárja a baloldaliság európai hálózatait\, a kulturális transzferek működését és hatásait. Kiemelte\, hogy ma – túl a baloldaliság defenzívába szorulásán – nagyon is aktuális egy ilyen kutatás olyan szempontból is\, hogy tanulmányozzuk\, hogyan születnek meg az alternatívák egy modern társadalomban. Másrészt fel kell tenni a kérdést\, hogy amikor az eszmék és osztályok feloldódásának korszakát éljük\, nem válik-e parttalanná a baloldaliság fogalma. \n \n \n(Ilyés Zoltán\, Varga krisztián\, Balázs Eszter\, K. Horváth Zsolt) \nKonok Péter\, a kutatási project vezetője kiemelte\, hogy a baloldaliság egy rendkívül bonyolult képlet volt már a két világháború közti időszakban is\, ugyanakkor az akkori baloldal kulturális teljesítménye – bármennyire is jellemző ma egy védekező alapállás – igen jelentős volt: változatos kérdésfeltevésekkel élt és azokra sokszínű válaszokat adott\, színvonalas rendszerkritikát gyakorolt. A két világháború közötti időszakban ugyanis már nem volt kizárólagos a 19. század derekén kialakult modern baloldaliságnak az az alapvetése\, amely két szembenálló erő – kizsákmányolók és kizsákmányoltak – küzdelmében látta a társadalmi fejlődés lényegét. Ekkor már a baloldaliság párhuzamos\, komplementer és merőleges formái léteztek\, amelyek identitásukat egymással szemben is megfogalmazták\, miközben a mozgalmi hétköznapokban létezett átjárás ezek között\, sőt\, a tulajdonképpen vett baloldaliságok nagyrészt éppen ezekben a köztes terekben konstruálódtak. Középponti szerepe természetesen a legálisan működő szociáldemokrata pártnak volt\, ám az egyben infrastruktúrát is jelentett a többi irányzat számára. Mindez azt is jelenti\, hogy a párttörténet\, amely sokáig szinte kizárólagos volt a történetírásban is\, közel sem elégséges a színes miliő elemzéséhez. \n \nMindezt K. Horváth Zsolt egy konkrét esettanulmányon keresztül szemléltette. A munkásmozgalomban nagyon jelentős szerepet játszottak a szavalókörök\, kórusok\, testgyakorló és természetjáró stb. egyesületek. Ez lehetővé tette a „kivonulás kultúrájának” a megalapozását is\, amelynek egyik példája a Természetjárók Turista Egyesülete volt\, amelynek telepe Horány határában\, a Duna-parton épült ki. A hely itt nem földrajzi fogalom\, hanem az ahhoz társított jelentések sokasága\, amely a munkásidentitás megteremtésében központi jelentőségű volt. Ez egyben azt is mutatja\, hogy a középpontban nem a politika\, nem a forradalmi hevület állt\, ahogy az egyesület alapszabálya tiltotta is a direkt politikai agitációt – ennél sokkal fontosabb cél volt a pedagógiai tevékenység\, a kulturális önazonosság kialakítása. \n \n \n(Ilyés Zoltán\, Varga krisztián\, Balázs Eszter\, K. Horváth Zsolt) \n \nIlyés Zoltán előadása egy másfajta baloldali közösség működésébe engedett bepillantást. A Budapest határában fekvő – zömmel munkások által lakott\, de közigazgatásilag a sváb többségű Vecséshez tartozó – Ganz-kertváros és Ganz-telep lakóinak a hatalommal való kapcsolatrendszerét vázolta fel. A baloldali többségű telepek életében a szociáldemokrata párton a legfontosabb lakóhelyi szervezőerőt a háztulajdonosok szövetkezete jelentette – sőt a kettő vezetése is összeért. A szövetkezet egyben a hatalommal való dialógus legfőbb csatornájaként is működött\, miközben a vezetői az 1930-as évek végétől egyre gyakrabban szembesültek a hatalmi kontroll korlátozó törekvéseivel is.  \n \nTöbb előadás szólt a hatalom és a baloldal viszonyáról. Mint többen is megjegyezték\, Sombor-Schweinitzer Józsefnek\, a rendőrség politikai nyomozócsoportja vezetőjének nem egyszer alaposabb képe volt a szerteágazó baloldali mozgalmak struktúrájáról\, mint maguknak a különböző irányzatokhoz tartozó aktivistáknak. A Horthy-korszak egészében a baloldal kezelése több szakaszra bontható\, emelte ki Varga Krisztián. A tanácsköztársaság bukása utáni években a baloldali mozgalmakat a politikai rendőrség differenciálatlanul kezelte\, és komoly szélsőjobboldali-fajvédő befolyás alatt azok teljes felszámolására törekedett. Ez egyben azt is jelenti\, hogy a kormány és politikai rendőrsége aszinkronba került\, hiszen a Bethlen-Peyer paktummal megteremtődött a szociáldemokrácia legális működésének lehetősége. Az 1920-as évek közepétől már ez a különbségtétel érvényesült\, és a rendőrség számára már „csak” az MSZDP vonalától való bármilyen „elhajlás” számított gyanúsnak\, míg mind a bal- mind a jobboldali szélsőségek ellen felléptek – de ezeket nem egyenlő mércével mérték. Az akut veszélynek a kommunizmust tekintették\, a „vörös pestis” terjesztőit – egyben mint szovjet kémeket\, a nemzetközi forradalom ügynökeit – a legszigorúbban üldözték. 1938 után viszont a jobboldali hatalom stabilitása számára a nyilas mozgalmak jelentették a nagyobb veszélyt\, igaz az ellenségképet úgy alapozták meg\, hogy a kommunista bűnlajstromot vetítették rá a szélsőjobboldalra.   \n \nÉrdekes perspektívát kínált a baloldaliság kutatására Birkás Anna\, aki Domokos József\, az MKP egyik védőügyvédjének esetén keresztül mutatta be egy a legalitás és illegalitás határán mozgó ember nézőpontját. Domokosnak ugyanis egyszerre kellett védőként a hatalom ideológiájának nyelvén beszélnie\, ugyanakkor a társadalomkritikus álláspontot védelmeznie. Egyúttal betekintése volt a ügyészi-bírósági anyagokba\, azaz hatalom értelmezéseibe\, miközben a sejtszerűen működő illegális kommunista csoportok hálózatáról keveseknek volt nagyobb rálátásuk\, mint neki. A perek anyaga pedig a baloldaliság értelmezéseiben jelent fontos forrástípust. Cora Zoltán pedig – némi nemzetközi perspektívát adva a tematikának – azt mutatta be\, hogy a brit William Beveridge által kidolgozott jóléti tervezetnek milyen magyarországi fogadtatása volt\, különös tekintettel arra\, hogy az milyen jelentős szerepet játszott az MSZDP szociálpolitikájának alakulásában. A szociáldemokrata párt második világháborús szociálpolitikai diskurzusában\, így az univerzalizmus vagy például a munkanélküli biztosítás indoklásaiban visszatérő elemmé vált a brit terv fogalmi készlete és érvrendszere. \n \n \n(Balogh Magdolna\, Jablonczay Tímea\, Konok Péter\, Balázs Eszter\, Szolláth Dávid) \n \nA harmadik szekcióban a baloldaliság jelentéseit az előadók egy-egy baloldali művész – Kassák Lajos\, József Attila\, Gárdos Mariska és Sinkó Ervin – munkásságán keresztül értelmezték\, akiknek életútja és baloldalivá válása a mentalitás és identitás kialakulására és változataira adtak lehetséges példákat. Balázs Eszter Kassák baloldalivá válásának\, a sajátos mentalitás kialakulásának kezdeti szakaszát elemezte; kihangsúlyozta a munkásegyletek formatív szerepét\, illetve kitért arra is\, hogy – Kassák és Simon Jolán kapcsán – hogy a baloldaliság keretein belül is tovább élhettek hagyományos sztereotípiák\, például a patriarchális viszonyulások. Szolláth Dávid számos példával illusztrálva azt mutatta be\, hogy hogyan használja József Attila a munkásköltészet elkoptatott toposzait\, hogyan épített fel korszakos-klasszikus verseket a Népszava versrovatának és a május-elsejei zengemények poétikai kliséiből. József Attila úgy gondolta\, hogy az elkötelezett művészet semmit nem ér\, ha úgy teszik a művészetet közérthetővé\, hogy közben leegyszerűsítés örvén leszállítják a színvonalát.  \n \nJablonczay Tímea a nők és a baloldaliság szerepét a nők szemszögéből\, Gárdos Mariska értekező- és szépprózáján\, illetve élettörténetén keresztül mutatta be. Gárdosra óriási hatással volt Bebel a Nő és a szocializmus című munkája\, és prózája – kiemelkedő baloldali nőkről\, így Jenny von Westphalenről vagy Louise Michelről szóló regényei – egy baloldali\, osztályalapú feminizmus alapvetéseit fogalmazták meg\, amely szemben állta a polgári feminizmussal. A konferenciát Balogh Magdolna előadása zárta\, aki Sinkó Ervin fordulatos életútján át illusztrálta a kommunista\, majd keresztény messianizmustól a megújított kommunista hiten keresztül egészen egyfajta titóizmusig vezető fejlődéstörténetet. Sinkó életének egy jelentős része kulcsregényének\, az Optimistáknak a kiadása körül zajlott\, a híres bőrönd körül\, amely a terjedelmes kéziratot tartalmazta. Az előadó – a korábbi előadásokra is reflektálva – hangsúlyozta Sinkó feleségének\, Rothbart Irmának a szerepét\, aki a fellegekben járó Sinkó mellett – bár a kezdeti messianizmusban maga is osztozott\, és meggyőződését megtartotta – a józan észt képviselte\, arról nem beszélve\, hogy anyagilag is eltartotta Sinkót.  \n \n                                                           \n  \n“ \n
URL:http://polhist.hu/programok2/a-baloldalisag-jelentesei-a-ket-vilaghaboru-kozott-onkepek-kulturak-ertekelesek/
CATEGORIES:Tudományos konferencia
END:VEVENT
END:VCALENDAR