BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Politikatörténeti Intézet - ECPv4.6.19//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Politikatörténeti Intézet
X-ORIGINAL-URL:http://polhist.hu
X-WR-CALDESC:Events for Politikatörténeti Intézet
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=UTC+0:20250227T170000
DTEND;TZID=UTC+0:20250227T190000
DTSTAMP:20261017T022115
CREATED:20250218T075639Z
LAST-MODIFIED:20250303T125037Z
UID:14966-1740675600-1740682800@polhist.hu
SUMMARY:Friedrich Ebert 100
DESCRIPTION:  \nFriedrich Ebert és a német szociáldemokrácia a pacifizmus és militarizmus malomköve közt\, 1918–1925\n  \n„Már nem látok pártokat\, csak németeket!” – kiáltott fel II. Vilmos császár\, amikor azok a német szociáldemokraták is megszavazták a Reichstagban a hadihiteleket – ezzel áldást adva a háborúra –\, akiktől elsősorban a világháború kitörésének megakadályozását várták oly sokan. Az 1863-ban alapított SPD (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – Németország Szociáldemokrata Pártja) ugyanis a Bismarck-korszak kezdeti szocialistaüldözései ellenére – vagy talán éppen ezért – a nemzetközi munkásmozgalom legerősebb és legszervezettebb pártjává nőtte ki magát rövid idő alatt. A Második Birodalom előremutató munkásjóléti intézkedéseit is a „vörös rémtől” való félelem magyarázta. Az 1912-es szövetségi választás után a szociáldemokraták már a birodalmi parlament legnagyobb frakcióját alkották\, azonban mégse vertek láncot a német militarizmusra\, hiába bíztak bennük a magyar pacifisták is. Az antimilitarizmus elárulása volt ez? Vagy a soviniszta tömegpszichózis kényszere? A félelem a „nemzetellenesség” gyilkos vádjától\, amely megbénította a baloldalt? \nÉs miképp ítélhetjük még a 100 éve elhunyt szociáldemokrata pártvezető\, Friedrich Ebert (1871–1925) szerepét a világháborús vereséget követő\, 1918–1919-es forradalmi időszakban? A Német Birodalom utolsó kancellárjaként és a Weimari Köztársaság első elnökeként sikerrel vezette át a császárságot a polgári demokráciába. A szociáldemokraták konszolidálták a forradalmat – és közben megtagadták a párt forradalmi-munkásmozgalmi hagyományait. Sebastian Haffner Az elárult forradalom című 1969-es\, szenvedélyes könyvében amellett érvelt\, hogy 1918–1919-ben nem a demokrácia és a diktatúra\, hanem a forradalom és az ellenforradalom voltak alternatívák a német történelemben. Valóban? \nBodó Béla\, a Bonni Egyetem történészprofesszora ismerteti előadásában Friedrich Ebert és szociáldemokrata párttársai szerepvállalását a német történelem Európa sorsát is meghatározó éveiben\, majd a vitaindítót Bodó Béla\, Egry Gábor és Romsics Gergely beszélgetése követi Csunderlik Péter moderálásával. \n  \nIDŐPONT: 2025. február 27.\, csütörtök\, 17:00 \nHelyszín: Politikatörténeti Intézet (1114 Budapest\, Villányi út 11–13.\, I. emelet 200.) \n  \nFacebook esemény \n  \n \n  \n
URL:http://polhist.hu/programok2/friedrich-ebert-100/
CATEGORIES:Műhelybeszélgetés
ATTACH;FMTTYPE=image/jpeg:http://polhist.hu/wp-content/uploads/2025/02/Friedrich-Ebert-100-Facebook-Event-Cover.jpg
END:VEVENT
END:VCALENDAR