BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Politikatörténeti Intézet - ECPv4.6.19//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Politikatörténeti Intézet
X-ORIGINAL-URL:http://polhist.hu
X-WR-CALDESC:Events for Politikatörténeti Intézet
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20221115
DTEND;VALUE=DATE:20221116
DTSTAMP:20261111T082442
CREATED:20221024T062613Z
LAST-MODIFIED:20230607T145048Z
UID:12412-1668470400-1668556799@polhist.hu
SUMMARY:Sport és politika a 20. században - VIDEÓK
DESCRIPTION:…..\nA Politikatörténeti Intézet és a CEU Demokrácia Intézet tudományos konferenciája\n       \n  \nIdőpont: 2022. november 15.\nHelyszín: CEU / Nádor 15 / Tiered room (103)\n(1051 Budapest\, Nádor u. 15.)\n  \n  \n„Az életerős\, tettrevágyó népek fiatalsága körében azért hódít a sport\, mert az a legbiztosabb fokmérője a jövő\, a holnap nemzedéke energiájának. S ezt mérik össze egymással\, az ebben való fensőbbséget döntik el a legnemzetközibb és egyúttal érthetően a legnemzetiesebb sportviadalokban\, az olimpiádokon.” – írta 1915 januárjában Az Ujság című napilapunk annak kapcsán\, hogy az előző évben kitört világháború nem ért véget\, mire a falevelek lehullottak\, s egyre valószínűbbé vált\, hogy 1916-ban – első ízben a modernkori olimpiák történetében – nem lehet megrendezni a játékokat. A háború\, avagy „a politika folytatása más eszközökkel” közbeszólt\, s a 20. század tanúja volt politikai okokból sporteseményeket bojkottáló és bojkottált államoknak\, sportesemény nyomán kirobbant – háborús – konfliktusnak\, s háború helyett megvívott sportcsatáknak. És a sport nemcsak konfliktusok gerjesztője és kerete\, vagy éppen ellenséges érzelmek kifejezésének terepe volt\, hanem a közeledés csatornája is\, ahogy azt a desztalinizáció időszakának szovjet–amerikai sakkpartija\, vagy a kínai–amerikai ping-pong diplomácia mutatja. \nTörténeti konferenciánk azonban nemcsak arra vállalkozik\, hogy sport és politika kapcsolatát államok közötti és államokon belüli konfliktusokhoz kapcsolódva értelmezze\, hanem tágabb – nemzetközi\, gazdasági és társadalmi – keretekben tárgyalja. Olyan kérdéseket\, folyamatokat is elemez\, mint a sport globalizációja\, a sport és a társadalmi nem összefüggései\, a női emancipáció előrehaladása a sportvilágban\, az antiszemitizmus megjelenése a sportközegben\, a sport gazdaságföldrajzi vonatkozásai\, s rákérdez az amatőrizmus és profizmus közötti politikai értékválasztásra is. \nA rendezvényt kerekasztal-beszélgetéssel zárjuk\, amelyben a fenti kérdéseket történeti megközelítés helyett – a katari labdarúgó-világbajnokság előtti napokban – a jelen felől\, újságíró és sportközgazdász vendégeink segítségével világítjuk meg. \n  \nPROGRAM\nAz egyes előadások absztraktjai a lap alján olvashatók\, a videófelvételek pedig az alábbi linkekre kattintva megtekinthetők.  \n  \nI. panel\nMegnyitó \nTakács Róbert: (Hideg)háborús versengés és sport (videó) \nHadas Miklós: A modern sportok mint a dzsender rend hosszútávú átalakulásának indikátorai. Adalékok a modern sportok és a nemek közötti viszonylatok hosszútávú átalakulásának vizsgálatához (videó) \nGál Andrea: A női versenysport fejlődése és kihívásai a 20. században (videó) \nKormány Ákos: „A sport úri passzió\, nem való a munkásságnak!” – A magyar szervezett munkásmozgalom sport ideái a 20. század első felében (videó) \nII. panel\nBaráth Katalin: „Nincsenek már mieink”: futball- és globalizációtörténet magyar akcentussal (videó) \nEngelberth István: Labdarúgó-Európa-bajnokságok a globalizáció és az európaizáció tükrében (videó) \nSzegedi Péter: Futball és antiszemitizmus Magyarországon – történeti vázlat (videó) \nVita (videó) \n  \nIII. panel\nBolgár Dániel: Izomzsidók görbe tükörben. A zsidó sportsikerek értelmezése Magyarországon (videó) \nTakács Tibor: Politika a pálya körül: a magyar–szovjet futballmeccsek 1945 után (videó) \nKiss László: Sportközpontok – központi sportegyesületek – szakszervezeti klubok (videó) \nVita (videó) \n  \nKerekasztal\nSport és politika itthon és a világban (videó) \nRésztvevők: \nDénes Ferenc sportközgazdász\nEgri Viktor sportújságíró\nPető Péter újságíró \n  \n  \nABSZTRAKTOK\n  \nHADAS MIKLÓS: A modern sportok mint a dzsender rend hosszútávú átalakulásának indikátorai. Adalékok a modern sportok és a nemek közötti viszonylatok hosszútávú átalakulásának vizsgálatához \nA 19. század második felétől kialakuló globális sportüzem főbb intézményei (a nemzetközi sportszervezetek\, az olimpiák és a világbajnokságok) egy olyan demaszkulinizációs folyamat indikátorai és generálói\, melynek során egy hibrid dzsender rend alakul ki. Tézisem szerint e demaszkulinizációs folyamatnak köszönhetően a társadalmi viszonylatok maszkulin jellege erodálódik\, ugyanis a férfiak elveszítik domináns pozíciójuk magától értetődő kizárólagosságát – mindenekelőtt erőszakalapú hatalmuk legitim érvényesítésének monopóliumát. Az újkori olimpiák programjába illesztett sportok vizsgálata alapján belátható\, hogy egyrészt a nők is versengenek és harcolnak\, másrészt számos tevékenységformában (szinkronugrás\, tornászat\, lovaglás\, strandröplabda\, stb.) a férfiak is a szépség kifejezésére vannak ítélve\, következésképpen a maszkulin test is megjelenhet erotikus vágy tárgyaként. A történelmi trendek tehát arra utalnak\, hogy a nemek közötti erőviszonyok a kiegyenlítődés irányába mozdulnak el\, és a sportok által képviselt „férfias” vagy „nőies” beállítódások\, illetve tevékenységformák mindinkább egymásba csúsznak. \n  \nGÁL ANDREA: A női versenysport fejlődése és kihívásai a 20. században \nA 20. század\, mint intenzív\, de nem egyenletes fejlődési időszak különböző társadalmi és kulturális környezetet teremtett a nők sportjához\, nem is beszélve azokról a determináns tényezőkről\, mint a gazdasági és politikai helyzet\, vagy bizonyos kultúrákban a vallási tradíciók. A női sport története valójában kihívások és azokra adott – többé vagy kevésbé hatékony – válaszok sorozata. Ezek a kihívások egyrészt állandó jellegűek\, hiszen a nők sportja az erőteljes fejlődése ellenére a legtöbb vonatkozásban napjainkra sem érte utol a férfiakét\, másrészt azonban önmagukban is változtak és változnak\, követve a fent említett szociokulturális környezet alakulását. A kutatások a nemek közötti egyenlőtlenségek olyan dimenzióiban azonosították be világszerte a nők hátrányát\, mint a sportolás lehetőségei (annak különböző területein)\, az elérhető források allokációja\, az erkölcsi és anyagi elismerés mértéke\, a vezetői és egyéb (edző\, sportoktató\, menedzser stb.) pozíciókba való kerülés a sport intézményrendszerében\, vagy a médiaprezentáció mennyiségi és minőségi jellemzői. Ugyanakkor a női sport helyzetének elemzésében egyre nagyobb figyelem hárul a speciális társadalmi csoportok részvételének és képviseletének esélyeire\, így a fogyatékkal élőkön túl legújabban a transzneműek belépésére a versenysport világába. Az előadás nemzetközi és hazai statisztikai adatok segítségével mutatja be a nők versenysportjának fejlődési ívét\, és kitér azokra a szakpolitikai kezdeményezésekre\, melyekkel releváns szervezetek támogatni kívánják az esélyegyenlőség növekedését ezen a területen. \n  \nKORMÁNY ÁKOS: „A sport úri passzió\, nem való a munkásságnak!” – A magyar munkásmozgalom sport ideái a 20. század első felében \nA napjainkra kialakult sportfogalmaink\, gyakorlataink és mindennek a formai keretei száz évvel ezelőtt korántsem voltak ennyire egyértelműek. Az akkoriban sorban alakuló testkultúrával foglalkozó egyesületek egyes csoportjai más-más koncepciókat dolgoztak ki a sport űzésével kapcsolatosan. Tették mindezt politikai\, eszmei vagy egyszerű praktikus okokból. Ilyen társadalmi csoportnak számított maga a munkásság is. A 20. század első felére a klasszikus értelemben vett úri sportot már kiszorította az uralkodó formává váló polgári sportolási forma\, bár ez nem jelentette annak teljes eltűnését. A munkássport-mozgalom ezekkel szemben igyekezett egy alternatív sportrendszert létrehozni\, amelynek alapvető elgondolásai igazodtak a munkásság élet- és munkakörülményeihez\, világnézetéhez és nem utolsó sorban segítségükre lehetett céljaik elérésében. Ennek kialakításában a munkásság tanítását\, képzését és összefogását magára vállaló munkásmozgalom értelmiségi vagy tapasztalt tagjaikból álló holdudvara vett részt elsősorban. Előadásomban először szeretném bemutatni azt\, hogy a tárgyalt korszakban egy munkás milyen szervezeteken keresztül sportolhatott\, és ezekhez mi alapján\, milyen jelentéstartalmat társított a mozgalom. Ezt követően sorban\, elemről-elemre haladva felvázolnám a polgári és a munkássport közötti különbségeket\, bemutatnám kifejezetten a munkássport jellegzetességeit\, és azt\, hogy ezekről hogyan gondolkodtak. Közben pedig megjeleníteném a főbb irányító egyesületeket és személyeket. \n  \nBARÁTH KATALIN: „Nincsenek már mieink”: futball- és globalizációtörténet magyar akcentussal \nA globalizációtörténet\, ez a fiatal diszciplína új lehetőségeket nyújt a sport\, azon belül a futball történeti megközelítésére. Hogy milyen módokon\, azt előadásom első részében igyekszem tisztázni\, fölvillantva a globalizációtörténet „hosszú huszadik századának” olyan eseményeit\, amelyek hathatósan alakították a nemzetközivé lett futballipar történetét. Ezt követően a magyar futball első évtizedeit vizsgálom tüzetesebben azt fölvázolandó\, hogyan zajlott\, majd ért véget a honi futballkultúra passzív\, adaptációs korszaka\, és kapcsolódtunk be aktívan a globális futballvérkeringésbe. \n  \nENGELBERTH ISTVÁN: Labdarúgó-Európa-bajnokságok a globalizáció és az európaizáció tükrében \nAz előadás gazdaságföldrajzi szempontból igyekszik bemutatni\, hogy a labdarúgó-Európa-bajnokságok elmúlt közel 60 éves történetében hogyan jelentek meg globalizálódó világunk folyamatai. Hogyan vált a kontinenstorna maga is a folyamatok motorjává\, illetve hogyan hatott a globalizáció az Európa-bajnokságokra? Hogyan segítette a labdarúgás az európaizációt illetve ez utóbbi hogyan segítette a kontinens futballéletét? A folyamatokat és az összefüggéseket – a kutatás szempontjából megalkotott – ún. európai futballrégiók változó szerepén át mutatja be az előadás. Kitér a kontinenstornákon elért eredmények\, tornarendezések és a részvételek elemzésére. Kiemelt szerepet kap a játékosmigráció és ennek irányai\, az ún. donor és fogadó államok változó szerepe. Ennek során feltárul\, melyek a centrum-\, illetve a perifériás helyzetben lévő régiók\, illetve országok a földrész futballtérképén. Változott-e a szerepük az 1960 és 2021 közötti időszakban? Az előadás választ kíván adni arra is\, hogy sikerült-e a különböző futballrégióknak\, ezen belül az egyes államoknak az európai integráció fejlődése\, illetve a sport nemzetköziesedése során a felzárkózás? Vagy éppen ellenkezőleg\, a lemaradás erősödött a „Nyugathoz” képest? Esetleg az egyéni útkeresés lett a jellemző? \n  \nSZEGEDI PÉTER: Futball és antiszemitizmus Magyarországon – történeti vázlat \nMagyarországon a futball és antiszemitizmus kapcsolata négy – önmagában azonban nem homogén – történeti részre bontható. (1) Az első világháború előtt „zsidó” és „keresztény” klubok\, illetve szurkolóik között voltak ugyan súrlódások\, de antiszemitizmusról lényegében nem beszélhetünk. (2) Gyökeresen megváltozott a helyzet az első világháború után: ahogy a politikában erőteljesebben törtek elő antiszemita indulatok\, úgy a futballmérkőzéseken sem voltak ritkák zsidóellenes akciók. Ezek a politikai konszolidációval párhuzamosan azonban rövid időn belül megfogyatkoztak. Az 1930-as évek végéig tartott ez a korszak\, amikor a zsidók jogfosztásával párhuzamosan a zsidó hátterű egyesületeket és sportembereket háttérbe szorították\, végül zsidók sporteseményeket sem látogathattak. (3) A szocialista átmenetet követően Magyarországon az antiszemitizmusnak semmilyen nyilvános terepe nem lehetett\, ám az 1960-as években\, a diktatúra enyhülésével már előfordultak kisebb incidensek\, ezek azonban csak elszórt esetek voltak. A huliganizmus megjelenésével\, a késői Kádár-korszakban felerősödtek az antiszemita hangok az MTK mérkőzésein. (4) A rendszerváltás után\, a korábbinál jóval szabadabb politikai légkörben antiszemita politikai erők és színre léptek\, s az MTK számos mérkőzésén hangzottak fel zsidógyűlölő rigmusok. Azonban ez a korszak sem egységes\, napjainkra látványosan csökkent a futballmérkőzések látogatottsága\, a labdarúgó-szövetség pedig a korábbinál erélyesebben lép fel a nézőtéri verbális erőszak ellen is. \n  \nBOLGÁR DÁNIEL: Izomzsidók görbe tükörben. A zsidó sportsikerek értelmezése Magyarországon \nAmennyire tudni lehet\, a holokauszt előtt olimpiai érmeket szerző magyarok feltűnően nagy arányban voltak zsidók. Az előadás célja egyrészt az\, hogy kritizálja az erre a jelenségre forgalomban lévő magyarázatokat: azt\, amely a zsidók asszimiláns identitásából vezeti le a sikereket\, illetve azt\, amely a zsidók cionista identitásából vezeti le a sportbeli eredményességet. Másrészt azzal kísérletezem\, hogy saját magyarázatot dolgozzak ki úgy\, hogy a zsidó olimpiai sikereket elhelyezem a többi zsidók és nem zsidók közti testi egyenlőtlenség kontextusában. Az általam javasolt magyarázat szerint a zsidók érvényesülését az segítette az olimpián\, hogy a sportpályán a zsidó testre vonatkozó negatív sztereotípiák nem tudták elfogulttá tenni a zsidó test teljesítményének megítélését. \n  \nTAKÁCS TIBOR: Politika a pálya körül: a magyar–szovjet futballmeccsek 1945 után \nA sztálinista diktatúra kiépülésével a politika gyakorlására jóformán csak a pártállami rezsim intézményeiben volt lehetséges. A „népi” politika színterei is nagy mértékben leszűkültek\, de nem szűntek meg teljesen. A mindennapi politizálás terei közé tartoztak a labdarúgás „fogyasztásának” helyei\, azaz a lelátók\, a totózók\, a kocsmák vagy a tévészobák\, amelyek – ennek folytán – kivívták a politikai rendőrség figyelmét is. Előadásomban a magyar–szovjet futballmeccsek példáján keresztül mutatom be ezeknek a helyeknek a működését\, valamint az ott végzett állambiztonsági munkát. Miután az államszocialista korszakban Magyarországnak a Szovjetunió iránti elkötelezettségét nyíltan nem lehetett megkérdőjelezni (1956 megmutatta\, hogy a szovjet megszállással szembeni nyílt ellenállást kíméletlenül megtorolják)\, a szovjetekkel szemben egyedül szimbolikus küzdelem folytatására nyílt mód\, melynek egyik terepéül a sport\, mindenekelőtt a labdarúgás kínálkozott. Ennek köszönhetően a pályán elért eredmény politikai jelentésre tett szert\, és az eredményre vonatkozó magyarázatok is túlmutattak a játékon – egyszóval\, a korszakban a magyar–szovjet mérkőzéseket politikai tettként értelmezték. \n  \nKISS LÁSZLÓ Sportközpontok – központi sportegyesületek – szakszervezeti klubok \nA világháború utáni megváltozott politikai\, gazdasági térben a sport átalakítása az egyik legfontosabb szimbolikus feladatként jelentkezett\, irányítása\, birtoklása azonnal politikai tevékenységet indukált. A magyar sportélet 1945 utáni koalíciós sportpolitikáját a politikai pártok élénk tevékenysége jellemezte\, a pártok által alapított\, irányított sportközpontok a sportélet elsődleges szervezőivé váltak. Az MKP politikai törekvéseinek megfelelően 1948 elején már egyértelműen a sportszervezetek állami irányítás alá vétele\, az egységes állami sportpolitika kialakítása volt a cél\, megindult a sportszervezetek tömegsporthoz kapcsolt szervezeti átalakítása\, a szakszervezeti szervek és a sportegyesületek összekapcsolása is. 1951-től létrejöttek a szakszervezeti elnökség mellett működő egységes rendszerű központi sportegyesületek\, a Bányász\, a Vasas\, a Vörös Lobogó\, a Kinizsi és társaik. Az egyes sportkörök a központi szakszervezeti sportkörök irányítása alá kerültek\, önállóságuk megszűnt. Az 1956-os forradalom után változás történt a sportszervezeti struktúrában: a központi sportegyesületek eltűntek\, az egyes sportkörök közvetlen szakszervezeti irányítás alá kerültek. \n  \n\n  \nKiemelt kép: Fortepan (33174) \n  \n
URL:http://polhist.hu/programok2/sport-es-politika-a-20-szazadban/
CATEGORIES:Tudományos konferencia
ATTACH;FMTTYPE=image/jpeg:http://polhist.hu/wp-content/uploads/2022/10/sport_politika_cover_01_OK_OK.jpg
END:VEVENT
END:VCALENDAR