BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Politikatörténeti Intézet - ECPv4.6.19//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Politikatörténeti Intézet
X-ORIGINAL-URL:http://polhist.hu
X-WR-CALDESC:Events for Politikatörténeti Intézet
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=UTC+0:20140501T000000
DTEND;TZID=UTC+0:20140501T000000
DTSTAMP:20261017T045449
CREATED:20171006T090931Z
LAST-MODIFIED:20171006T090931Z
UID:5711-1398902400-1398902400@polhist.hu
SUMMARY:Tíz éve csatlakoztunk az Európai Unióhoz
DESCRIPTION: \nTíz évvel a csatlakozás után \nMagyarországon az „Európa” paradigma évtizedek óta a politikai képzelet elidegeníthetetlen része. A különböző szakmai és ellenzéki színezetű szerveződések és értelmiségi elitek számára Nyugat-Európa már a rendszerváltás előtt egyértelműen követendő fejlődési modellként tételeződött. A többrétegű Európa-fogalom forgalmazását az akkori uralkodó párt reformista szárnya is támogatta\, aminek elsősorban a szovjet centrikus politikától és kulturális kötődéstől való elhatárolódás volt az üzenete. Szintén fontos volt az ehhez funkcionálisan kapcsolódó értelmiségi diskurzus Közép-Európa eszméjéről\, amely egy másik dimenzióban bontakozott ki: a fogalom reneszánsza jobbára a humánértelmiség geopolitikai alternatíva-keresésének vált sajátos kifejezőjévé. \nAz 1989–90-es fordulat a „Visszatérés Európához” eufóriájában fogant\, jószerint ez volt az egyetlen részleteiben kidolgozatlan\, ezért egészében közösen is könnyen vállalható programeleme az első szabad választásoknak. Az „Európa-projekt” terve a jövőről szóló elképzelések meghatározásakor hatékonynak bizonyult\, mert konkrétan elérhető célokat képviselt. Jelentős mértékben hozzájárult az új politikai elit legitimációjához\, jó ideig stratégiai eszközként funkcionált: egyszerre szimbolizálta Kelet-Európa másságának végét\, a többpártrendszert és a nyugati fogyasztási színvonalat. \n \nHazánk tíz éve\, 2004. május 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz. Az évforduló teremtette aktualitáson felül az „Európába vezető” út mára feltorlódó tanulságaival való szembenézés halaszthatatlan. Egyértelmű\, hogy a NATO-hoz és az Unióhoz csatlakozással a geostratégiai helyzetünk viszonylag gyorsan stabilizálódott\, miközben a gazdasági és mentális átalakulás számos problémája megoldatlan maradt. Ezzel összefüggésben érdemes emlékeztetni arra\, hogy a nyolcvanas évektől a társadalmi élet szinte minden szegmensét megérintette a nyitás szelleme\, a korábbi időszakokra jellemző elzárkózást fokozatosan a nyugati országokhoz\, majd az integrációhoz közeledés szándéka váltotta fel. A belépéssel Európa jelentősége\, ha nem is tudatosodott kellőképpen\, a mindennapok részévé vált. Napjainkban annak vagyunk tanúi\, hogy a nyitottság és keveredés mellett\, ezeknek mintegy ellenhatásaként sok szempontból erősödik a modernnel\, az idegenséggel szembeni ellenszenv. Az elmúlt években sajátos „mix” jött létre: miközben egyértelmű\, hogy – makro- és mikrovilágunkban – egyre több szállal kötődünk Európához\, a közvélemény és a politikai erők köreiben terjed az integráció elutasítottsága és az Unió-kritikus mentalitás. \nJó ideje világos\, hogy az uniós belépés a politikai szereplők számára a külső megfelelési kényszer megszűnését eredményezte\, ami azzal járt\, hogy nem maradt jelentősebb kérdés\, amiben a pártok egyetértenek. A csatlakozási tárgyalások lezárása szűkítette a konszenzuális politika lehetőségeit\, és távolította egymástól a politikai erőket. Ezt erősítette az is\, hogy az Európai Unió maga is válaszút elé érkezett. A szakemberek túlnyomó többsége és a felvilágosultabb politikusok számára már az Unió keleti bővítése előtt világos volt\, hogy az európai integráció évtizedek folyamán kialakított építménye alapvető változtatásra szorul. Ennek az igénynek\, pontosabban történelmi követelménynek való megfelelést a 2008-ban kitört és a fejlett világ egészét megrázó pénzügyi és makrogazdasági válság a korábbiaknál is sürgetőbbé tette. A világgazdaságban lejátszódó drámai fordulat nálunk is kihegyezte az integráció kérdései és céljai körüli ellentéteket. \nMa már egyértelmű\, hogy az idő előrehaladtával menetrendszerűen jelentkező csalódástól nem sikerült megóvni a társadalom jelentékeny hányadát. Nyilvánvaló\, hogy az elitek a kényszermodernizáció következményeivel csak részlegesen számoltak\, és a meghozandó áldozatokra hiányosan készítették fel az országot. \nWéber Attila \n \n \nA Politikatörténeti Intézet által elindított Nyitott Magyarország – zárt Magyarország kutatási projekt keretében készült Wéber Attila: Kompok országa. Nézetek\, programok\, viták – Európáról és az Unióról című műve. \nA nemrég megjelent könyv többek között az alábbi kérdésekre keresi a választ:– A magyar politikai és szellemi elit mennyire felelt meg a kor parancsának\, mennyire volt képes közvetíteni a helyi realitások és a nyugati elvárások között?– Vajon mennyire sikerült a térség sajátosságait jól megfogalmazni\, saját érdekeinket képviselni a nyugati szándékokkal szemben?– Jól sáfárkodtunk-e a rendszerváltást közvetlenül megelőző\, és az azt követő két évtizedben felhalmozott tudással? \n \n“ \n
URL:http://polhist.hu/programok2/tiz-eve-csatlakoztunk-az-europai-uniohoz/
CATEGORIES:Évforduló
END:VEVENT
END:VCALENDAR