Úri utcából száműzött beszélgetések 30.

 
Sorozatunkban történészekkel, humán tudományok kutatóival beszélgetünk pályájukról, kutatásaikról, a magyar (történet)tudomány múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
 

Gyáni Gábor történésszel Csunderlik Péter kollégánk beszélget

2026. április 29-én, szerdán 17 órától

a CEU Budapest Nádor utcai kampuszán (1051 Budapest, Nádor u. 15.).

REGISZTRÁCIÓ: részvételi szándékát kérjük, itt jelezze!

A facebook eseményt itt találja.
 

GYÁNI GÁBOR történész, az MTA rendes tagja, az ELTE Társadalomtudományi Karának professor emeritusa, a korábban akadémiai Történettudományi Intézet kutatója, az Újkortörténeti tudományos osztály volt vezetője. Az 1950-ben Hódmezővásárhelyen született Gyáni Gábor a magyar társadalomtörténetírás iskolateremtő egyénisége. A Kövér Györggyel közösen jegyzett Magyarország társadalomtörténete – A reformkortól a második világháborúig című, először 1998-ban megjelent tankönyvéből immáron két nemzedék tanult, egyik meghonosítója volt a korszerű várostörténeti irányzatoknak, úttörője a hazai cselédkutatásoknak és a modern városi társadalom és kultúra kutatásának. Érdeklődése utóbb kiterjedt a paraszti világra, az arisztokráciára, nőtörténeti szintézist is írt – munkásságát transznacionális szemlélet jellemzi, a magyarországi jelenségeket mindig nemzetközi kontextusban elemzi.

Gyáni Gábor szerepe avantgárd volt a modern és posztmodern elméletek és módszerek magyarországi recepciójában azzal, hogy újabb és újabb írásaiban értelmezte, magyarázta és ajánlotta megfontolásra azokat. Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése (2000), Történészdiskurzusok (2002) és Posztmodern kánon (2003) című historiográfiai kötetei – melyeket újabbak követtek – igazán szemléletformálóak: aki ezeket áttanulmányozta, utána már másképp olvasta a szakirodalmat és a forrásokat. Historiográfiai szintézise A történeti tudás címmel jelent meg 2020-ban.

Gyáni Gábor élesen kritizálta a Nemzeti Együttműködés Rendszere (2010–2026) emlékezet- és tudománypolitikáját – amint azt a Történelem és politika: történelempolitika című 2024-es kötete is tanúsítja. Igazi értelmiségiként rendre felszólalt közéleti kérdésekben, kiállt a szakmája autonómiájáért a politikai befolyásolási kísérletekkel szemben, és harcolt az orbánista emlékezetpolitikai igényeket kiszolgáló kóklerekkel – utóbbi persze elég egyoldalú mérkőzés volt.

A sorozatról:

Évtizedeken át a Várban, az Úri utcában működött a magyar történetírás központja, a Történettudományi Intézet. A várbeli kormányzati rezervátum kialakítása miatt az intézetet kiköltöztették, épülete ma is üresen áll. A Politikatörténeti Intézet viszont az Úri utcai Borsos Miklós emléklakásban indított rendezvénysorozattal idézte meg a hely szellemét: magyar történészekkel és társadalomtudósokkal beszélgetünk pályájukról, kutatásaikról, a magyar történettudomány múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A Fidesz ezt sem viselte el és kilakoltatta az intézetet, immár a mi beszélgetéseink is száműzetésbe kerültek: előbb a Villányi úton folytattuk, májustól pedig a CEU Budapest Nádor utcai kampuszán várjuk Önöket, ahol intézetünk is található.

Szalonbeszélgetés-sorozatunkban eddig Pók Attilát, Saly Noémit, Ablonczy Balázst, Jeszenszky Gézát, Varga Zsuzsannát, Kövér Györgyöt, Hajdu Tibort, Pető Andreát, Romsics Ignácot, Széchenyi Ágnest, Klaniczay Gábort, Pritz Pált, Földes Györgyöt, Standeisky Évát, Peter Pastort, Baráth Magdolnát, Deák Ágnest, Kontler Lászlót, Simon Attilát, Kalmár Melindát, Csorba Lászlót, Sándor Klárát, Bárdi Nándort, Rainer M. Jánost, Pihurik Juditot, Gecsényi Lajost, Bayer Józsefet, Szilágyi Ágnes Juditot és Valuch Tibort láttuk vendégül.

Az eseményekről készült felvételeket itt tekintheti meg.

A kiemelt kép forrása: ELTE TáTK