PTI kisokos – lássunk tisztán!

Folyamatosan frissülő összefoglaló jogi helyzetünkről, költözésünkről, terveinkről.

 

Hogy áll a perünk a magyar állammal?

A Kúria a közelmúltban elutasította a felülvizsgálati kérelmünket, így véglegessé vált, hogy nemzeti értéket képviselő baloldali kutatóközpontunknak, könyvtárunknak és levéltárunknak távoznia kell Alkotmány utcai székhelyünkről. (A történtekről szóló eddigi híreket, tudósításokat megtekintheti honlapunkon, ahol folyamatosan beszámolunk az ügy további fejleményeiről is.)

 

Miért nyújtottunk be felülvizsgálati kérelmet?

A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban hozott, 2020. július 14-i ítéletében jóváhagyta a Fővárosi Törvényszék 2019. december 18-i ítéletét, amely szerint augusztus 14-ig ki kellett volna üríteni az Alkotmány utcai székházunkat és anyagi ellentételezés nélkül átadnunk az államnak. Az ítélet azonban a legfontosabb, a Kúria által megválaszolatlanul hagyott kérdéseket nem vizsgálta, ehelyett eljárásjogi érvekkel kitért az érdemi kérdések tisztázása elől. Így arra sem kaptunk választ, miként lett a Kúria által érvényesnek kimondott, az MSZP és az intézet közt létrejött szerződésben a másik szerződő fél a magyar állam. Azt reméltük, hogy a Kúria végre tisztázza a maga által okozott bizonytalanságot, de csalódnunk kellett.

 

Mi a helyzet pikantériája?

A Kúria egy olyan ügyben hozott döntést, amelyben közvetlenül is érintett. A kiürítés után ugyanis a kormány tervei szerint a legfelsőbb bíró fórum veszi birtokba a Kossuth térnél lévő épületet, a hajdani Igazságügyi Palotát, ahol rajtunk kívül az egyelőre otthontalan Néprajzi Múzeum is működött.

 

Mit gondolunk a felülvizsgálati kérelmünk elutasítását eredményező döntésről?

Szerintünk felháborító és elszomorító. A Kúria 2018 végén olyan jogi értelmezésen alapuló döntéssel hozott ítéletet a két évtizeddel ezelőtt a földhivatalnál bejegyzett használati jogunk törléséről, ami a per folyamán addig nem merült fel. Ezért nem volt módunk rá, hogy kifejtsük álláspontunkat. Most pedig eljárásjogi kifogásokkal akadályozták meg, hogy az ítéletet vita tárgyává tegyük. Ráadásul a 2018-as kúriai ítélettel kapcsolatos alkotmányjogi panaszunk ügyében sem született még döntés, amit az Alkotmánybírósághoz nyújtottunk be több mint egy éve.

 

A magyar állam ügyvédje, Varga István szerint régóta tudni lehetett, hogy így végződik az ügyünk, és elegendő időnk volt felkészülni az épület kiürítésére. Miért nem kezdtünk eddig neki?

Megfelelő ellentételezés (anyagi kompenzáció vagy csereingatlan) esetén hajlandóak lettünk volna korábban is elköltözni, az állam azonban semmit nem akart nekünk adni. Az évek óta húzódó perben több bírói fórumon is igazat kaptunk, sokáig mi álltunk nyerésre, így megvolt az esély arra is, hogy a bíróság mellettünk dönt. Amíg ez el nem dőlt, hogyan kezdhettünk volna neki a költözésnek? Egyrészt ha nem tudjuk mennyiből, nem tudjuk, hová, úgy elég nehéz bármire is felkészülni. Másrészt harc nélkül nem akartuk megadni magunkat. Végül sajnos az állam győzött, így most érkeztünk el a tényleges költözés előkészítéséhez. Bár azt a pert a Kúria nyerte meg az államnak és nem az ügyvéd, azért abban biztosak vagyunk, hogy ilyen helyzetben Varga úr sem azt tanácsolja az ügyfelei számára, hogy bízva igazukban kezdjenek költözni, mintha ha már elvesztették volna a pert.

 

Pontosan miért jár nekünk kompenzáció még ezután is?

1.) A felelős őrzés költségéért: a 2012-es levéltári törvény kimondta, hogy az 1944 és 1948 között keletkezett pártiratok, illetve az akkor a párthoz kötődő társadalmi szervezetek iratai a keletkezésük óta állami tulajdont képeznek. Ebbe a kategóriába kerültek a szakszervezetek nálunk őrzött, 1944 és 1989 közötti iratai is. Miután ez teljes abszurditás, a levéltári törvényt módosítását követeltük. Erre mi történt? A tulajdonjogi vita kivédése céljából a levéltári törvény e passzusa bekerült az Alaptörvénybe. Alappal feltételezzük, hogy nincs még egy ország a világon, amelynek alkotmánya rendelkezne arról, hogy hol kellene elhelyezni valamely társadalmi szervezet iratait. Tehát ez így még abszurdabb. Mi köze van mindennek az általunk elvárt kompenzációhoz? Ha ezek az iratok mindig is állami tulajdont képeztek, akkor mi azokat egészen eddig felelősen őriztük, önerőből végezve ezáltal egy állami feladatot. A Polgári Törvénykönyv kimondja azt, hogy a tulajdonosnak ki kell fizetnie azt, aki tulajdonát felelős módon, jó állapotban megőrizte, ezért elvárjuk, hogy az állam a kötelezettségét teljesítse velünk szemben. Ragaszkodunk hozzá, hogy megtérítsék számunkra a felelős őrzés (állagmegóvás, kutathatóvá tétel, rendezés, kezelés) költségeit, amelyet amúgy jogerősen megítélt számunkra már korábban a bíróság. Azóta az iratanyag egy részét el is vitték, azok felelős őrzési díját az állam ki is fizette, ezért nem értjük, mi az akadálya a még nálunk lévő iratok kapcsán ugyanennek.

2.) Az állam köteles megtéríteni az Alkotmány utcai épületrészben az idők során általunk elvégzett, értéknövelő beruházások, felújítások összegét is.

 

Hogyan szeretnénk mindezt elérni?

Hiába zárult le az épülethasználati perünk a fentiekben említett felülvizsgálati kérelmünk elutasításával, még több kérdés vár jogi tisztázásra, ugyanis harc nélkül nem adjuk meg magunkat:

1.) Peres úton követeljük az épületre fordított kiadásaink megtérítését.

2.) Az állam kiadatási pert indított ellenünk a még nálunk lévő, de állami tulajdont képező, 2430 iratfolyóméternyi levéltári anyag kiadatása kapcsán. Azonban nem fizették még ki az ennek felelős őrzéséért nekünk jogerősen megítélt őrzési díjat, így anélkül nem adjuk át az anyagot.

3.) Már több mint egy éve várjuk annak az Alkotmánybírósághoz benyújtott panaszunknak az elbírálását, amelyet a Kúria 2018-as, a használati jogunk törlését eredményező ítéletével kapcsolatban adtunk be. Ugyanis a használati jogot a Magyar Szocialista Párttól kaptuk, így ha nem minket illet, akkor nem az államra, hanem a pártra kell visszaszállnia.

 

Varga István szerint nem kell attól tartani, hogy a „végrehajtók kiteszik az esőbe” a nálunk őrzött iratokat: az állam „gondoskodni fog a levéltári anyag elhelyezéséről, erről folynak a tárgyalások”.

Attól tartunk, Varga István nincs képben, vagy nem rólunk beszél, hiszen az állam egyelőre semmilyen tárgylást nem folytat velünk sem az állami tulajdonban lévő, sem a PTI-ben lévő magániratok elhelyezéséről. Emellett – mint azt fentebb elmondtuk – a még nálunk lévő, de állami tulajdont képező levéltári anyag őrzési díját sem fizették ki, ennek köszönhetően magát az iratanyagot sem vitték még el. Mindez sajnos azzal is magyarázható, hogy a jelenlegi kormányzat számára csak üres szlogen a nemzet, a történelem és a múlt teljes körű megismerése. Ellenkező esetben 8 év alatt már találtak volna helyet a számukra oly fontosnak feltüntetett és erre hivatkozva államosított iratanyagnak. Az egy másik kérdés, hogy az MNV Zrt. és Varga István mit ért meg a levéltárak működéséből, és mit várhatunk attól, ha bekövetkezne az iratok elvitele. Hiszen például amikor a Budai Várból elköltöztették a Nemzeti Levéltár bizonyos iratanyagait, olyan raktárt találtak nekik, ami nem volt megfelelő. Az illetékesek fel sem fogták, hogy nem lehet penészes raktárakban veszélyeztetni az iratokat. Igazából csak akkor kezdődött meg a kármentés, amikor nyilvánosságra került, kiszivárgott, hogy az állam miféle körülményeket biztosít. Egyébként évekbe telt, míg annak az iratanyagnak a kutathatósága megújult – ez is a döntéshozók érdektelenségét mutatja. Valójában nem is érdekli őket, hogy miről szól a történelem, a történetírás, mire kellenek, miért fontosak az eredeti források.

 

Miért nem elég 30 nap az iratanyag elköltöztetésére, és miért tartunk attól, hogy a kijelölt végrehajtó sem tudna megbirkózni a feladattal?

A továbbra is a mi tulajdonunkat képező, itt őrzött közel 2600 iratfolyóméternyi – 2,6 kilométernyi – levéltári és könyvtári iratot csak szigorú szabályokat és törvényi előírásokat betartva, pontos nyilvántartás elkészülte után lehet elszállítani. Ez a folyamat nem hasonlítható egy lakáskiürítéshez. Kell egy raktárhelyiség, ahová ez az anyag átkerül, és ennek a raktárhelyiségnek megfelelő klimatikus viszonyokat kell biztosítani, hiszen az iratokat nem lehet valami nedves, dohos helyen tartani, vagy ahol egerek rághatják meg. Emellett biztosítani kell azt is, hogy az iratokat szakszerűen tárolják, rendezettek, könnyen hozzáférhetők, kutathatók legyenek. Tehát nem lehet arról szó, hogy valamilyen helyiségbe ömlesztve beszórjuk a hatalmas mennyiségű anyagot, hogy ott majd „egy ideig ellesznek”. A hozzánk hasonló nyilvános magánlevéltáraknak az a lényege, hogy akik megfelelnek a törvényi és egyéb feltételeknek, azok kutathassák is ezeket az iratokat. Az a gyanúnk, hogy a másik oldalnak, a magyar államnak, fogalma sincs arról, hogy mi minden szükséges egy levéltár költöztetéséhez, és ezt valószínűleg a végrehajtó sem fogja tudni. Azt nem teheti meg, hogy csak úgy földobálja ezeket az iratokat egy teherautóra.

 

Mit csinálunk most?

Megkezdtük a költözés előkészületeit, és mindent megteszünk, hogy elhagyjuk az ingatlant, de ehhez időre és segítségre van szükségünk.

 

Kaptunk már felajánlásokat?

Igen, több helyről is tapasztaltunk segítőkészséget – köztük a fővárosi önkormányzat és több kerület, de még magánszemélyek részéről is –, ami azt az üzenetet hordozza számunkra, hogy túlélésünk másoknak is fontos. A jelenlegi anyagi helyzetünk miatt azonban lehetőségeink nagyon korlátozottak. A Magyar Szocialista Párt támogatásával felajánlott megoldás, a Villányi úti Konferenciaközpont tudja jelenleg biztosítani azt, hogy az Intézet és annak Levéltára és Könyvtára egy épületben működhessen. Az itt bérelt helyiségeken kívül azonban külső raktárakra is szükségünk van az állományunk nagysága miatt. A költözés költsége ráadásul meghaladja a 25 millió forintot. Ez hatalmas terhet ró ránk, így nincs messze már az idő, amikor a kulturális értékek megőrzésére fogékony nagyközönséghez fordulunk. Számítunk a társadalom szolidaritására, miként mi is szolidárisak voltunk és az elmúlt években segítséget nyújtottunk mindazon tudományos és kulturális kezdeményezéseknek, programoknak, amelyek máshonnan valamiért kiszorultak.

 

Ha külső raktárakat is igénybe kell vennünk, mi történik a könyvtári állománnyal?

Igazodva a levéltárnak az államosítás miatt megváltozott gyűjteményéhez, évekkel ezelőtt megkezdtük a könyvtár állományának felülvizsgálatát. A munka során a folyóiratállomány jelentős része digitalizálásra került, a lapokat az Arcanum Digitális Tudománytárban folyamatosan tesszük elérhetővé. A digitalizálásra nem került folyóiratok esetében más hazai könyvtárak gyűjtőkörét figyelembe véve kerestünk új „őrzőhelyet”. Így kerültek például a magyar emigrációs lapok a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz, illetve pótoljuk az Országos Széchényi Könyvtár hiányzó dokumentumait.

A nálunk őrzött könyvállományból kiselejteztük a már elavult állományrészeket, kiemeltük a duplumokat. Az 1945 előtti könyvek esetében szintén arra törekszünk, hogy minél előbb digitalizálásra kerüljenek és hozzáférhető váljanak az Arcanum Digitális Tudománytár más könyvtárakban és egyéni előfizetők számára is elérhető felületén.

A nálunk maradó állomány az 1945 előtti magyar történelemre és a rendszerváltás időszakára fókuszál. Reméljük, hogy a költözés után minél több energiát tudunk fordítani olyan különleges gyűjteményeink alapos feltárására, mint a korai szociáldemokrácia- és szakszervezet-történet, a Tanácsköztársaság, valamint az 1990 utáni politikai pártok kiadványai.

 

Miért fontos, hogy életben maradjon egy olyan NER-független intézmény, mint a PTI?

Az állami intézményrendszeren kívül működő, kiemelten közhasznú kutatóhelyként – a jelenlegi kormányzat mindent kontroll alatt tartó törekvéseivel szemben – a múltat nem átírni, hanem megismerni szeretnénk. Ennek érdekében végezzük tovább széles körű tudományos és kulturális munkánkat, hozzáférhetővé téve levéltárunkat és könyvtárunkat a kutatók számára. Hiszen a magyar történelem is szegényebb lenne azon ismeretek nélkül, amelyek dokumentumait mi őrizzük és tesszük elérhetővé. A hatalommal szemben kritikus intézményként elkötelezettek vagyunk az olyan értékek iránt, mint az egyenlőség (és ezen belül a minőségi kultúrához való hozzáférés), az igazságosság, a szegényekkel, elnyomottakkal való tevőleges szolidaritás. Az ország egyik elismert, nemzetközi szinten is jegyzett, európai pályázati források bevonásában kiemelkedően sikeres tudományos és szellemi műhelyeként a széles értelemben vett társadalomkritikai gondolkodás megújítására, népszerűsítésére összpontosítunk a jövőben is a Társadalomelméleti Műhely (TEM) keretében. Ezt a célt szolgálja a velünk együttműködő Napvilág Kiadó is, amely manapság a baloldali és társadalomkritikai gondolkodást elősegítő művek egyik legfontosabb nyilvánossága.