We are going to build a Hungarian and an English language web page titled “Question and Answers on…” (Q&A) – a special popular scientific webpage processing the comprehensive 20the century history of Hungary with approximately 1000 entries. The core of the webpage will be our already existing prize winner popular scientific series together with its volumes in preparation at Napvilág Kiadó. The print content would be adapted to online use, significantly developed and expanded utilizing the online opportunities for visuality, interactivity etc.

The series has so far featured:

Questions and answers on the European Union
Questions and answers on Gypsies

Questions and Answers on Hungary in the Age of Dualism, 1867–1918
Questions and answers on World War I, 1914–1918
Questions and answers from 1918 to 1919
Questions and answers on the Horthy era, 1919–1945
Questions and answers from 1944 to 1949
Questions and Answers on the Rákosi era, from 1949 to 1956
Questions and answers on 1956
Questions and answers on the Kádár era, 1956 –1989
Questions and answers on regime change, 1987 –1991

In preparation:

Questions and answers on World War II, 1939 –1945

MINTA OLDAL (MODEL ENTRY)

LÉTEZETT-E KÜLÖN MUNKÁSKULTÚRA A HORTHY-KORSZAKBAN?

Szerző: Konok Péter

Természetesen nem, bár politikai igény mindig lett volna rá. A magyarországi – és azon belül különösen a budapesti – munkásság társadalmilag, származásilag, kulturálisan és mentalitásában igen sokszínű volt; túl sokszínű ahhoz, hogy valamiféle egységes kultúrája lehetett volna. Ugyanakkor a munkásmozgalom különféle irányzatai, mindenekelőtt persze a szociáldemokraták (→74) és a kommunisták (→65) saját politikai elképzeléseik és céljaik köré csoportosítva igenis igyekeztek azon, hogy az általuk amúgy is egységes politikai osztálynak tekintett munkásságnak különálló, osztálytudatos vagy éppen osztályharcos kultúrát adjanak, valamit, ami elkülönül a „polgári” kultúrától.

A problémát persze tovább bonyolította, hogy e mozgalmak résztvevői, aktivistái, amatőr és professzionális művészei a legkevésbé sem voltak egységesek. Voltak, akik hagyományos, „régi jó stílusú” versekbe csomagolták osztályharcos hevüket. Legismertebb képviselőjük talán a Népszava koszorús költője, Csizmadia Sándor volt, aki heves küzdelmet folytatott az ellen, hogy a szociáldemokrata lap a „polgári” Adyval mérgezze a proletárok lelkét.

Politiktörténeti és Szakszervezeti Levéltár (PIL) 680. f. 10/3. Munkás kulturális és sportegyesületek/Szalmás Kórus (A Szalmás Kórus szövegkönyvének borítója)

Mások éppen ellenkező irányból közelítették meg a munkáskultúrát: az avantgárd művészek (→135) úgy vélték, a munkásokat fel kell emelni a legmagasabb szintű, legtisztább „forradalmi művészethez”. Az 1920-as években egymást érték a kísérletező folyóiratok, expresszionista előadások, mozgásszínházak, kórusművek – és sok munkásfiatal aktívan részt is vett ezekben. A legnagyobb népszerűségnek a szavalókórusok örvendtek. A skála itt is a népieskedő-osztályharcos rigmusoktól az avantgárd előadásokig terjedt. A szavalókórusok üzenetei többnyire könnyen dekódolhatók voltak, a résztvevőktől nem igényeltek különösebb tehetséget, és – részben éppen ezért – közösségi élményként is működtek. Erőt sugároztak. Jó kórusvezetőkkel – és sok ilyen akadt – hihetetlenül hatásos előadások születtek. Ugyanakkor mind a szociáldemokrata pártban, mind a kommunista pártban kifejezett igény mutatkozott arra, hogy a sokszor zabolátlan és öntörvényű kórusokat saját ellenőrzésük alá vonják. Általánosan elmondható, hogy minél inkább érvényesült az efféle „pártellenőrzés”, a kórusok annál „hagyományosabbak” voltak. (Sajátos szerepük volt még az illegális kommunista munkában is: nemegyszer előfordult, hogy a pincében zakatoló nyomdagépek zaját a földszinten dübörgő kórus volt hivatva elleplezni.) A legnevesebb kórusok, így a Tamás Aladár vezette 100% szavalókórus, a Kodály-tanítvány Szalmás Piroska irányította Népdalkórus, vagy a Kassákné Simon Jolán által szervezett kórusok fellépése nem csupán kulturális, mindig fontos mozgalmi esemény is volt.

A kórusokra persze a hatalom is felfigyelt. „Tapasztalati tény […] hogy a tömegeket sokkal intenzívebb módon és mértékben ragadják magukkal a kórusokban elmondott szövegek, mint a legbriliánsabb szónoklat” – mutatott rá 1933-ban dr. Sombor-Schweinitzer József m. kir. rendőrfőtanácsos, a magyar politikai rendőrség szellemi irányítója (→18). „A bűnvádi eljárás megindításán kívül a kórusok beszüntetését hoztuk felettes hatóságunknál javaslatba. A Belügyminisztérium honorálta előterjesztésünket – kórusok már nincsenek.”