polhist logo

Globalizáció és világgazdasági fejlődés

E-mail Nyomtatás PDF

Globalizáció és világgazdasági fejlődés a 3. évezredben
Kutatásvezető: Csáki György

A projekt eredményeinek rövid összegzése

Kutatásunk alapvető célja a globalizáció kialakulása, körülményeinek, világgazdasági jellemzőinek feltárása volt - annak érdekében, hogy meghatározhassuk a globalizáció világgazdasági perspektíváit. A vizsgálódás egyaránt jelentős a közeljövő világgazdasági lehetőségeinek feltárása szempontjából, de nem elhanyagolható a közelmúlt, a "jelentörténet" szempontjából sem. Továbbá kutatja, hogy miként alkalmazkodhat egy kis, nyitott szerkezet a globalizáció kihívásaihoz, és mit kell tennie a globalizáció potenciális előnyeinek kihasználása érdekében, valamint, hogy mi módon és milyen mértékben kerülheti el, "védheti ki" egy kis, nyitott szerkezetű gazdaság a globalizáció negatív következményeit. Magyarországon ugyanis - Kelet-Közép-Európa és Kelet-Európa országaiban mindenütt - a rendszerváltás, a szocialista tervgazdaságról a modern piacgazdaságra való áttérés történelmileg egybeesett a globalizáció kibontakozásával, a globalizációs folyamatoknak a kilencvenes években tapasztalt drámai felgyorsulásával.
A megoldandó problémák alapvetően két csomópont köré csoportosíthatók: egyrészt, mi a regionalizáció és a globalizáció viszonya? Mennyiben jelent vagy jelenthet választ a regionális integráció a globalizáció problémáira? Hogyan kell változnia, alkalmazkodnia a regionális integrációnak a globalizáció változó állapotához? Mi a nemzeti és a regionális feladatok, illetve válaszok viszonya a globalizáció és regionalizáció kapcsolatrendszerében? A kérdések második köre nyilvánvalóan az állam megváltozott és egyre változó szerepére vonatkozik a globalizáció, a globalizálódó világgazdaság viszonyai között. Hogyan viszonyuljon és viszonyulhat az állam a külföldi tulajdonú transznacionális társaságok belföldi tevékenységéhez: ösztönözze vagy korlátozza azokat? Hogyan kell megváltoznia a globalizáció viszonyai között a korábban - alapvetően a második világháborút közvetlenül követő időszakban kialakult - szabályozási környezetnek? Elég-e az "egyszerű" liberalizáció, dereguláció és privatizáció - vagy lehetséges az aktív állami szabályozás a transznacionális társaságok uralta globalizáció korában és körülményei között?
Egy, a közelmúltban megjelent OECD-kiadvány a globalizációt a következőképen definiálja: "a globalizáció fogalmát széleskörűen használják, hogy leírják a javak és szolgáltatások piacának, a pénzügyi szolgáltatásoknak, a vállalatoknak és iparágaknak, valamint a technológiák és a verseny nemzetköziesedését.1 Az OECD értékelése szerint "három fő erő járult hozzá jelentős mértékben a globalizációs folyamathoz:

i) a tőkeműveletek liberalizációja és a dereguláció - mindenek előtt a pénzügyi szolgáltatások terén;
ii) a piacok további megnyitása a kereskedelem és a beruházások előtt, ami felerősítette a nemzetközi versenyt;
iii) az a vezető szerep, amelyet az információs és kommunikációs technológiák (ICTs) játszanak a gazdaságban.

Mindezen esetekben a piaci erők és a speciális állami politikák is fontos szerepet játszottak a változások meghatározásában. A globalizációt jelentős mértékben mikroökonómiai folyamatként foghatjuk fel, amelyet a vállalati stratégiák és viselkedés hajtottak arra, hogy válaszoljanak ezekre a kérdésekre."2
A globalizáció távolról sem új jelenség, voltaképpen a világgazdaság mint szerves egész kialakulása óta tartó folyamat- amely azonban manapság kétségtelenül minden korábbinál kiteljesedettebben áll előttünk. A globalizáció alapvető hordozói ma már nem a szuverén nemzetállamok, hanem a transznacionális vállalatok és a tőkepiacok. "A második világháborút követő évtizedek egyik legfontosabb jellemzője az integrációs folyamatok felerősödése volt. Az integráció "mikroszinten" a vállalatok nemzetköziesedésében nyilvánult meg. E folyamat húzóereje, hogy az integráció által megteremtődnek a hatékony gazdálkodás és a nemzetközi munkamegosztás alapfeltételei. A vállalati szinten végbemenő integráció sokkal intenzívebb, mint az államok szintjén zajló, mert nem kell bonyolult politikai érdekeket egyeztetni, csupán a gazdálkodás hatékonyságának növelését kell szem előtt tartani."3
A közlekedés fejlődése és a távközlés jelenkori forradalma által fölszámolt távolságok, a távközlés és az informatika "házasságából" született, valóban az egész világot behálózó gazdasági-üzletkötési lehetőségek sok tekintetben teljességgel elmosták a különbséget a nemzeti és a nemzetközi piacok, mindenekelőtt pénz- és tőkepiacok között. A nemzetközi tőkemozgások csaknem teljesliberalizációja, a transznacionális társaságok meghatározó világgazdasági pozíciói (a nemzetközi kereskedelem kétharmadát, a közvetlen külföldi befektetéseknek még nagyobb hányadát ezek az óriásvállalatok bonyolítják le) a reálszférában is minden korábbinál szorosabban egymáshoz kötötte-köti a nemzetgazdaságokat, a különböző nemzetgazdaságok vállalatait.
A globalizáció hordozója és alapja a hihetetlenül fölgyorsult műszaki haladás, s az azon alapuló dinamikus szerkezeti változások.A nemzetgazdaságok és az egyes vállalatok versenyképességét nagyrészt éppen az határozza meg, hogy mennyire képesek a műszaki haladás és a világméretű szerkezeti változások ütemét "felvenni".

*

Globalizáció és jövedelemdivergencia a világgazdaságban:növeli vagy csökkenti az országok közötti jövedelmi és fejlettségbeli különbségeket a globalizáció? A kérdés az, hogy a globalizáció növeli-e vagy csökkenti a szegénységet a világban? Ennek a kérdésnek bizonyos értelemben egy változata az a kérdés, hogy a globalizáció növeli-e az országok közötti jövedelemkülönbségeket, fejlettségbeli különbségeket? Szegénység ugyanis nyilvánvalóan egyszerre abszolút és relatív fogalom is:ha egyesek jövedelmi színvonala stagnál, míg másoké dinamikusan nő, akkor a relatív szegénység értelemszerűen növekszik. Abból azonban a globalizáció hatására a jövedelemkülönbségek nőnek, s így a relatív szegénység is nő - mert egyesek fejlődési teljesítménye a korábbinál jóval dinamikusabbá válik, míg másoké a globalizáció viszonyai között (is) változatlan marad - nem következik az, hogy a globalizáció a szegénység oka.
A helyes válaszhoz mindenek előtt történeti szemlélet szükséges: a világgazdaságnak volt története a globalizáció korszaka előtt is, s noha komolyan gondolom, hogy a globalizáció az imperializmus legfelső foka - amennyiben tudni illik a globalizáció maga napjaink, az ezredforduló kapitalizmusa, az az általános keret és az a mód, amelyben és ahogyan napjaink kapitalizmusa működik - nem gondolom, hogy a globalizációval lezárulna, lezárult volna a világtörténelem. 4
Azt gondolom ugyanakkor, hogy a globalizáció felnagyít/felnagyított már korábban is létezett problémákat: abban az értelemben is, hogy láthatóbbá tette azokat, s abban az értelemben is, hogy növelte, súlyosbította az ismert problémákat.
Szub-szaharai Afrika nem a globalizáció következtében vált a világgazdaság legszegényebb, legnyomorúságosabb régiójává. A globalizáció, a globalizáció előnyeinek lehetséges kiaknázása ugyan még a szub-szaharai afrikai elit számára is jelenthet nagy előnyöket, de a lakosság túlnyomó többsége nyilvánvalóan semmiképpen sem részesülhet a globalizáció - vélt vagy valós - előnyeiből. Ennek következtében egyszerre nőhet szub-szaharai Afrika országainak lemaradása a nemzetgazdaságok összjövedelmét összehasonlítva, s ugyanakkor növekedhetnek az országon belüli jövedelemkülönbségek. Más országok számára a globalizáció valódi lehetőséget jelentett és élni is tudtak vele - elsősorban a dél-ázsiai országok sorolhatók ebbe a csoportba.
Ahhoz, hogy megállapíthassuk, kik a globalizáció nyertesei, és kik a vesztesei, célszerű azt is felidéznünk, mit mond a nemzetközi gazdaságtan a kölcsönös előnyök elvének érvényesüléséről. Adam SmithésDavid Ricardo óta megkérdőjelezetlen (és valóban megkérdőjelezhetetlen), hogy kölcsönös előnyök érvényesülése esetén minden fél pozitív jóléti hatást realizál, azaz minden, a kereskedelemben résztvevő fél fogyasztása nő, ezek az előnyök azonban nem egyenlőek, s az előnyök megoszlása a konkrétan érvényesülő cserearányok függvénye: a cserearányokat pedig sok minden befolyásolja - legfőképpen a szereplők közötti gazdasági erőviszonyok rendszere. Mutatis mutandis, a globalizáció mindenkinek előnyös, de nem azonos mértékben, a globalizáció előnyeit is az erőviszonyok függvényében tudják vagy éppen nem tudják kihasználni az egyes országok, nemzetgazdaságok. Ha visszagondolunk azonban a kölcsönös előnyök elvének érvényesüléséről két mondattal korábban írottakra, akkor ez nem sérti annak érvényesülését: a globalizációból is jóval nagyobb hasznot húznak a fejlettebb országok, mint a kevésbé fejlettek - miként a fejlettebbek mindig is nagyobb hasznot realizáltak a nemzetközi kereskedelem bővüléséből a világgazdaság történetében.5 A világgazdaságban érvényesülő egyenlőtlenítő mechanizmusok régen ismertek és semmiképpen sem a globalizáció termékei. 6
A globalizáció új, de nem a történelemből, a világgazdaság vagy a kapitalizmus történetéből kiszakíthatatlan jelenség és folyamat. Korábban is létezett folyamatokat erősített föl, gazdagított új elemekkel. Valósággá tette a "világfalu" létét, s ez valóban drámaian új lehetőségeket teremtett - mindazok számára, akik képesek az informatika és a távközlés összefonódó forradalma által teremtett globális hálózatokhoz való csatlakozásra. Súlyosbítja ugyanakkor mindazok helyzetét, akik erre képtelenek.
A globalizáció kritikája, a globális rendszerkritika a tudományos kutatás, a kritikai értelmiség szakmai és erkölcsi kötelessége. A globális rendszerkritika azonban nem feltétlenül ad konkrét útmutatást az egy adott nemzetgazdaságban szükséges gazdasági-társadalmi és politikai cselekvéshez. A globalizáció visszásságainak, az egyenlőtlenítő mechanizmusok erősítésének, a leszakadottság konzerválásának kritikája nem ment fel senkit a globalizáció viszonyaihoz való alkalmazkodásnak, a globalizáció által teremtett potenciális előnyök maximális kiaknázásának, s a globalizáció káros következményei minimalizálásának politikai-szakmai és erkölcsi kötelezettsége alól.
Amíg ugyanis a globalizáció nem "változik meg", nem "szelídül meg", nota bene "nem szűnik meg", addig a globalizált világban kell modernizálódnunk, fölzárkóznunk a világgazdaság centrumához, amire most a tagság az Európai Unióban páratlanul kedvező lehetőséget teremt.

*

A kilencvenes években gyökeresen átalakult a világgazdaság: hihetetlen gyorsasággal és hihetetlen erővel bontakozott ki a globalizáció, a világgazdaság főszereplőivé a transznacionális társaságok, a teljesen nemzetközivé vált tőkepiacok, a csaknem teljeskörű valutakonvertibilitás vált. Mindennek következtében is csökkent és átalakult az állami szerepvállalás: minden tekintetben erőteljes liberális hullám söpört végig a kilencvenes évek világgazdaságában; teljesen visszaszorult az állami szektor mindenütt, ahol korábban jellemző és fontos része volt a gazdaságnak: a korábbi kiterjedt regulációs tevékenységet háttérbe szorította a dereguláció. Mindezen folyamatok mögött pedig elsősorban az informatika és a távközlés forradalmi fejlődésének összefonódása, az informatika és a távközlés önmagában is látványos fejlődésének elképesztő erejű szinergiái rejtőznek.
Fentiek következtében alapvető fontosságú annak megértése, hogyan reagált az állam a globalizáció kihívásaira a gazdaság- és társadalompolitika szintjén? Hogyan változott az állami szabályozás? A globalizáció és regionalizáció viszonyának változása pedig nyilvánvalóan meghatározó lehet az Európai Unió modernizációja, átfogó reformja szempontjából.
Tekintettel arra, hogy a globalizációt a modern piacgazdaság megnyilvánulási formájának tekintjük, s a világgazdaság erőviszonyai napról-napra változnak, a kutatási eredmények bármilyen továbbgondolása feltételezi a világgazdasági folyamatok elemzését és prognosztizálását. Ebből a szempontból 2005 legvégén világgazdasági szempontból elsősorban Kína és India növekedési és fejlődési perspektívái tűnnek meghatározónak.
Magyar nézőpontból- teljesen nyilvánvalóan -az Európai Unió perspektívái a meghatározóak. Az EU jövője szempontjából a globális versenyképességi pozíciók számottevő erősítése a lényeges - márpedig ebből a szempontból alighanem csak kérdéseink lehetnek, hiszen a valószínű válaszok még egyáltalán nem világosak. A Lisszaboni folyamat, a Lisszaboni stratégia teljes kudarca nyilvánvaló, s a 2007-2013-as költségvetés - bármilyen formában fogadják is végül el - pedig nyilvánvalóan sokkal inkább az agrártámogatások, mint a K+F költségvetése lesz. Ilyen körülmények között a reális kérdés az, hogyan akadályozható meg az Európai Unió világgazdasági versenyképességének romlása?
A végső kérdés pedig aligha lehet más, mint annak átgondolása, hogy hogyan nőhet számottevően az Európai Unióba - reményeink szerint - egyre mélyebben, egyre szervesebben integrálódó Magyarország, magyar gazdaság világgazdasági versenyképessége. Melyek lesznek, lehetnek ennek a gazdasági folyamatnak a társadalmi következményei, illetve milyen társadalmi előfeltételei vannak a globalizáció kihívásaihoz való sikeres magyar alkalmazkodásnak?


Az elkészült tanulmányok jegyzéke
Benczes István: Európai (Gazdasági és Monetáris) Unió: a gazdaságpolitika démonizálása és depolitizálása
Benczes István: Társadalmi paktumok Európában: tanulságok és lehetőségek
Csáki György: Globalizáció és világgazdasági fejlődés a 3. évezredben
Piroska Dóra: Tulajdonosból Szabályozó: Áttekintő tanulmány a független szabályozó szervezetek szakirodalmából
Szajp Szabolcs: Nyugat-Európa: integráció és/vagy globalizáció?
Szajp Szabolcs: Szocialista-szociáldemokrata válasz(ok) a globalizáció kihívásaira
Szentessy Krisztián: Nyugat-európai gazdaságpolitikák és az EU-intézmények a globalizációban

 


Célkitűzések

A globalizáció "előtörténete" a modern világgazdaságban.
Globalizáció - a III. évezred globális világgazdaságának fő kérdései.  Miért nem volt alkalmas/képes a nemzetközi gazdaságpolitikai összehangolásra a Valutaalap a nyolcvanas-kilencvenes években? Az intézmény és a tagországok viszonya a három nemzetközi gazdasági szervezetben. Hogyan változott az új évezredre/évezredben a három Bretton-Woods-i intézmény kapcsolatrendszere? A három Bretton-Woods-i alapintézmény a globalizáció-kritikák kereszttüzében - a kritikák változó hangsúlyai és arányai. Mikor, miért, ki a "fő ellenség"?

Nyugat-Európa: integráció és/vagy globalizáció?
Európai Unió: a regionális/nemzetgazdasági és a vállalati integráció fejődése - az Egységes Belső Piac mint "ugródeszka" a globális világpiacra/világgazdaságra. Hogyan befolyásolta a tagállamok és az Unió egészének gazdasági fejlődését a globalizáció? Az "Európa Erőd" mint a globalizáció elleni védekezés (nyugat-)európai eszköze?
Milyen kompromisszumokra kényszerült a nyugat-európai jóléti állam az alacsony(abb) adókkal, kisebb jóléti (köz-)kiadásokkal és deregulált gazdaságszabályozással jellemezhető angol-szász társadalmi-gazdasági modellel? Valóban sikeres volt-e - ezen a téren - az angol és a holland gazdaságfejlődés a 20. század utolsó (két) évtizedében?
Milyen összefüggés mutatható ki a nyugat-európai és Uniós gazdaságpolitikák és az európai székhelyű transznacionális társaságok globális terjeszkedésében? A regionális integrációk természetesen a neoliberális kor előtt is léteztek, ezek jellegét, természetét azonban megváltoztatták azok az új feltételek és kihívások, amelyekkel a XX. század utolsó negyedében, tehát a globalizáció viszonyai között kellett szembenézni.
Globális rendszerkritika és nemzetállami mozgástér a globalizáció korában A kormányzatok felelőssége és lehetőségei a globalizáció hatásainak kezelésében - kormányközi együttműködési lehetőségek. Lehetséges-e a globalizáció negatív hatásainak kezelése nemzeti/nemzetgazdasági és/vagy regionális szinten?
Van-e a globalizációval adekvát társadalomszerkezet? A(z esetleges) adekvát globalizált társadalomszerkezet helyettesíti-e a hagyományos társadalomszerkezetet vagy azzal párhuzamosan létezik?


A kutatócsoport tagjai
Csáki György - kutatásvezető
Benczes István
Piroska Dóra
Szajp Szabolcs
Szentessy Krisztián


1 OECD Handbook on Economic Globalisation Indicators. Measuring Globalisation. OECD, 2005. 16. oldal.
2 U. o.
3 Lukács Gábor: A globalizáció hatása a gazdasági rendszerek változására. In: Bara Zoltán - Szabó Katalin (szerk): Gazdasági rendszerek, országok, intézmények. Bevezetés az összehasonlító gazdaságtanba. Aula Kiadó, 2000. 527. oldal - kiemelések tőlem: Cs.Gy.
4 Más kérdés, hogy, teljesen természetesen, nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy mi jön a globalizáció után? (Lenin, illetve a gondolatait - eufemisztikusan szólva is - tápláló Hilferding és Hobson sem tudta, hogy az általuk ismert imperializmus mint a kapitalizmus legfelső foka után még mi következhet.)
5 Azt, hogy mi az igazság, s kiváltképpen mi a világméretekben érvényesülő társadalmi igazság, nem érzem feladatomnak elemezni.
6 Lásd Szentes Tamás: Világgazdaságtan. Elméleti és módszertani alapok. Aula, 1999. 555. oldal - a világgazdaságban érvényesülő egyenlőtlenítő mechanizmusok kategóriáját egyébként, köztudottan, a keynesiánus-neokeynesiánus közgazdaságtan használta először, s a kezdetektől a fejlődéselméletek egyik alaptétele.

Módosítás dátuma: 2010. március 09. kedd, 11:03