Hatvany Lajos folyóirata: az Esztendő
A folyóiratot Hatvany Lajos főszerkesztő, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső szerkesztők, és a legtöbb munkát végző segédszerkesztő, Tóth Árpád jegyezte. 1918. januártól 1919. februárjáig jelent meg, összesen 14 számban. Könyvtáruk teljes sorozattal rendelkezik.
Leggyakoribb szerzők a szerkesztőkön kívül: Somlyó Zoltán, Babits Mihály, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Barta Lajos, Gábor Andor, Kaffka Margit, Lengyel Menyhért, Juhász Gyula.
Itt jelent meg Karinthy Frigyes Capillaria című kisregénye, Babits Mihály egyik legszebb háborúellenes, Ady Endréhez írt verse, a Kakasviadal. Kisebb színművek is napvilágot láttak a folyóiratban, például Szomory Dezső: Incidens az Ingeborg-koncerten. Egyik leggyakrabban szereplő író Kaffka Margit, akinek külön tárcarovatot biztosítottak.
(Kattintson a képekre!)
A kritikai rovat is igen gazdag. Elmúlt nagyságok címmel vitriolos sorozat olvasható a konzervatív irodalom reprezentánsairól, Berzeviczy Albertről, Rákosi Jenőről (mindkét cikket maga Hatvany írta). Különösen aktuális a ma istenített Prohászka Ottokárról írt találó bírálat Szász Zoltán tollából. Ajánljuk még Kosztolányi Dezső Barbusse-kritikáját és Fülep Lajos recenzióját Lesznai Anna: Édenkert című könyvéről.
Az Esztendő Napló rovatában sok a háborús vonatkozású írás látott napvilágot. Beszámolót olvashatunk a Bécsbe érkező Horthy Miklósról. Kosztolányi Ferenczi Sándorral, Freud szoros követőjével készített interjút a háború lelki okairól. Adyról több írás is megjelent, köztük orvosa betegségéről nyilatkozott. Bartók Béla kétszer szerepel a naplójegyzetek között. A folyóirat a magyar avantgárdra is reflektál és Károlyi Mihály politikájához csatlakozva, sokat foglalkozik a Duna-medence népeinek megbékélésével, együttélésével. Nem hiányoznak az orosz forradalomról, és a környező szláv népek irodalomról szóló híradások, elemzések sem. Különlegesség Lengyel Menyhért Svájci naplója és Hatvany Lajos egész számot kitöltő beszámolója az őszirózsás forradalomról. Az 1919. évi első számban jelent meg Móricz Zsigmond híres írása, a Népszavazás. Itt jelent meg a Galilei-kör peranyaga is a rendőri jelentésekkel. Nagy közönségsikert aratott Kossuth Lajosnak egy fiatal lányhoz írt leveleinek nagy terjedelmű közlése.
Ilia Mihály irodalomtörténész így értékelte a folyóiratot: „Az Esztendő több volt lapkísérletnél. A tízéves Nyugat nagy kezdeti nekifutása lehiggadt, a háború végére a magyar polgári radikalizmus és különösen a Hatvany képviselte erős liberalizmus vonala jut el az Esztendő (Károlyi Mihály politikájának aktív támogatásával) a Nyugattól elkülönülni igyekvő irodalom önállósulásához, a más fórumon való szóláshoz….Megszűnése annak az irodalmi és politikai vonalnak a válságával is összefügg, amelyet a Nyugat és az Esztendő is képviselt, és amelyik a forradalom alatt, de különösen a forradalom után művészi elzárkózottsággal küszködött vagy pedig a régibb irány megtartásával, különválásával tudott a korai Nyugattól függetlenül szólani. Az Esztendő kimondatlanul viseli a Nyugattól való elszakadás jegyeit, de lényegében ugyanannak a tábornak volt útkeresési kísérlete a társadalmi változások legvégső pillanatában.”