…..

A Politikatörténeti Intézet és a CEU Demokrácia Intézet tudományos konferenciája

       

 

Időpont: 2022. november 15.

Helyszín: CEU / Nádor 15 / Tiered room (103)
(1051 Budapest, Nádor u. 15.)

 

 

„Az életerős, tettrevágyó népek fiatalsága körében azért hódít a sport, mert az a legbiztosabb fokmérője a jövő, a holnap nemzedéke energiájának. S ezt mérik össze egymással, az ebben való fensőbbséget döntik el a legnemzetközibb és egyúttal érthetően a legnemzetiesebb sportviadalokban, az olimpiádokon.” – írta 1915 januárjában Az Ujság című napilapunk annak kapcsán, hogy az előző évben kitört világháború nem ért véget, mire a falevelek lehullottak, s egyre valószínűbbé vált, hogy 1916-ban – első ízben a modernkori olimpiák történetében – nem lehet megrendezni a játékokat. A háború, avagy „a politika folytatása más eszközökkel” közbeszólt, s a 20. század tanúja volt politikai okokból sporteseményeket bojkottáló és bojkottált államoknak, sportesemény nyomán kirobbant – háborús – konfliktusnak, s háború helyett megvívott sportcsatáknak. És a sport nemcsak konfliktusok gerjesztője és kerete, vagy éppen ellenséges érzelmek kifejezésének terepe volt, hanem a közeledés csatornája is, ahogy azt a desztalinizáció időszakának szovjet–amerikai sakkpartija, vagy a kínai–amerikai ping-pong diplomácia mutatja.

Történeti konferenciánk azonban nemcsak arra vállalkozik, hogy sport és politika kapcsolatát államok közötti és államokon belüli konfliktusokhoz kapcsolódva értelmezze, hanem tágabb – nemzetközi, gazdasági és társadalmi – keretekben tárgyalja. Olyan kérdéseket, folyamatokat is elemez, mint a sport globalizációja, a sport és a társadalmi nem összefüggései, a női emancipáció előrehaladása a sportvilágban, az antiszemitizmus megjelenése a sportközegben, a sport gazdaságföldrajzi vonatkozásai, s rákérdez az amatőrizmus és profizmus közötti politikai értékválasztásra is.

A rendezvényt kerekasztal-beszélgetéssel zárjuk, amelyben a fenti kérdéseket történeti megközelítés helyett – a katari labdarúgó-világbajnokság előtti napokban – a jelen felől, újságíró és sportközgazdász vendégeink segítségével világítjuk meg.

 

PROGRAM

Az egyes előadások absztraktjai a lap alján olvashatók, a videófelvételek pedig az alábbi linkekre kattintva megtekinthetők. (A videók feltöltése folyamatos.)

 

I. panel

Megnyitó

Takács Róbert: (Hideg)háborús versengés és sport (videó)

Hadas Miklós: A modern sportok mint a dzsender rend hosszútávú átalakulásának indikátorai. Adalékok a modern sportok és a nemek közötti viszonylatok hosszútávú átalakulásának vizsgálatához (videó)

Gál Andrea: A női versenysport fejlődése és kihívásai a 20. században

Kormány Ákos: „A sport úri passzió, nem való a munkásságnak!” – A magyar szervezett munkásmozgalom sport ideái a 20. század első felében

Vita

 

II. panel

Baráth Katalin: „Nincsenek már mieink”: futball- és globalizációtörténet magyar akcentussal

Engelberth István: Labdarúgó-Európa-bajnokságok a globalizáció és az európaizáció tükrében

Szegedi Péter: Futball és antiszemitizmus Magyarországon – történeti vázlat

Vita

 

III. panel

Bolgár Dániel: Izomzsidók görbe tükörben. A zsidó sportsikerek értelmezése Magyarországon (videó)

Takács Tibor: Politika a pálya körül: a magyar–szovjet futballmeccsek 1945 után (videó)

Kiss László: Sportközpontok – központi sportegyesületek – szakszervezeti klubok (videó)

Vita (videó)

 

Kerekasztal

Sport és politika itthon és a világban (videó)

Résztvevők:

Dénes Ferenc sportközgazdász
Egri Viktor sportújságíró
Pető Péter újságíró

 

 

ABSZTRAKTOK

 

HADAS MIKLÓS: A modern sportok mint a dzsender rend hosszútávú átalakulásának indikátorai. Adalékok a modern sportok és a nemek közötti viszonylatok hosszútávú átalakulásának vizsgálatához

A 19. század második felétől kialakuló globális sportüzem főbb intézményei (a nemzetközi sportszervezetek, az olimpiák és a világbajnokságok) egy olyan demaszkulinizációs folyamat indikátorai és generálói, melynek során egy hibrid dzsender rend alakul ki. Tézisem szerint e demaszkulinizációs folyamatnak köszönhetően a társadalmi viszonylatok maszkulin jellege erodálódik, ugyanis a férfiak elveszítik domináns pozíciójuk magától értetődő kizárólagosságát – mindenekelőtt erőszakalapú hatalmuk legitim érvényesítésének monopóliumát. Az újkori olimpiák programjába illesztett sportok vizsgálata alapján belátható, hogy egyrészt a nők is versengenek és harcolnak, másrészt számos tevékenységformában (szinkronugrás, tornászat, lovaglás, strandröplabda, stb.) a férfiak is a szépség kifejezésére vannak ítélve, következésképpen a maszkulin test is megjelenhet erotikus vágy tárgyaként. A történelmi trendek tehát arra utalnak, hogy a nemek közötti erőviszonyok a kiegyenlítődés irányába mozdulnak el, és a sportok által képviselt „férfias” vagy „nőies” beállítódások, illetve tevékenységformák mindinkább egymásba csúsznak.

 

GÁL ANDREA: A női versenysport fejlődése és kihívásai a 20. században

A 20. század, mint intenzív, de nem egyenletes fejlődési időszak különböző társadalmi és kulturális környezetet teremtett a nők sportjához, nem is beszélve azokról a determináns tényezőkről, mint a gazdasági és politikai helyzet, vagy bizonyos kultúrákban a vallási tradíciók. A női sport története valójában kihívások és azokra adott – többé vagy kevésbé hatékony – válaszok sorozata. Ezek a kihívások egyrészt állandó jellegűek, hiszen a nők sportja az erőteljes fejlődése ellenére a legtöbb vonatkozásban napjainkra sem érte utol a férfiakét, másrészt azonban önmagukban is változtak és változnak, követve a fent említett szociokulturális környezet alakulását. A kutatások a nemek közötti egyenlőtlenségek olyan dimenzióiban azonosították be világszerte a nők hátrányát, mint a sportolás lehetőségei (annak különböző területein), az elérhető források allokációja, az erkölcsi és anyagi elismerés mértéke, a vezetői és egyéb (edző, sportoktató, menedzser stb.) pozíciókba való kerülés a sport intézményrendszerében, vagy a médiaprezentáció mennyiségi és minőségi jellemzői. Ugyanakkor a női sport helyzetének elemzésében egyre nagyobb figyelem hárul a speciális társadalmi csoportok részvételének és képviseletének esélyeire, így a fogyatékkal élőkön túl legújabban a transzneműek belépésére a versenysport világába. Az előadás nemzetközi és hazai statisztikai adatok segítségével mutatja be a nők versenysportjának fejlődési ívét, és kitér azokra a szakpolitikai kezdeményezésekre, melyekkel releváns szervezetek támogatni kívánják az esélyegyenlőség növekedését ezen a területen.

 

KORMÁNY ÁKOS: „A sport úri passzió, nem való a munkásságnak!” – A magyar munkásmozgalom sport ideái a 20. század első felében

A napjainkra kialakult sportfogalmaink, gyakorlataink és mindennek a formai keretei száz évvel ezelőtt korántsem voltak ennyire egyértelműek. Az akkoriban sorban alakuló testkultúrával foglalkozó egyesületek egyes csoportjai más-más koncepciókat dolgoztak ki a sport űzésével kapcsolatosan. Tették mindezt politikai, eszmei vagy egyszerű praktikus okokból. Ilyen társadalmi csoportnak számított maga a munkásság is. A 20. század első felére a klasszikus értelemben vett úri sportot már kiszorította az uralkodó formává váló polgári sportolási forma, bár ez nem jelentette annak teljes eltűnését. A munkássport-mozgalom ezekkel szemben igyekezett egy alternatív sportrendszert létrehozni, amelynek alapvető elgondolásai igazodtak a munkásság élet- és munkakörülményeihez, világnézetéhez és nem utolsó sorban segítségükre lehetett céljaik elérésében. Ennek kialakításában a munkásság tanítását, képzését és összefogását magára vállaló munkásmozgalom értelmiségi vagy tapasztalt tagjaikból álló holdudvara vett részt elsősorban. Előadásomban először szeretném bemutatni azt, hogy a tárgyalt korszakban egy munkás milyen szervezeteken keresztül sportolhatott, és ezekhez mi alapján, milyen jelentéstartalmat társított a mozgalom. Ezt követően sorban, elemről-elemre haladva felvázolnám a polgári és a munkássport közötti különbségeket, bemutatnám kifejezetten a munkássport jellegzetességeit, és azt, hogy ezekről hogyan gondolkodtak. Közben pedig megjeleníteném a főbb irányító egyesületeket és személyeket.

 

BARÁTH KATALIN: „Nincsenek már mieink”: futball- és globalizációtörténet magyar akcentussal

A globalizációtörténet, ez a fiatal diszciplína új lehetőségeket nyújt a sport, azon belül a futball történeti megközelítésére. Hogy milyen módokon, azt előadásom első részében igyekszem tisztázni, fölvillantva a globalizációtörténet „hosszú huszadik századának” olyan eseményeit, amelyek hathatósan alakították a nemzetközivé lett futballipar történetét. Ezt követően a magyar futball első évtizedeit vizsgálom tüzetesebben azt fölvázolandó, hogyan zajlott, majd ért véget a honi futballkultúra passzív, adaptációs korszaka, és kapcsolódtunk be aktívan a globális futballvérkeringésbe.

 

ENGELBERTH ISTVÁN: Labdarúgó-Európa-bajnokságok a globalizáció és az európaizáció tükrében

Az előadás gazdaságföldrajzi szempontból igyekszik bemutatni, hogy a labdarúgó-Európa-bajnokságok elmúlt közel 60 éves történetében hogyan jelentek meg globalizálódó világunk folyamatai. Hogyan vált a kontinenstorna maga is a folyamatok motorjává, illetve hogyan hatott a globalizáció az Európa-bajnokságokra? Hogyan segítette a labdarúgás az európaizációt illetve ez utóbbi hogyan segítette a kontinens futballéletét? A folyamatokat és az összefüggéseket – a kutatás szempontjából megalkotott – ún. európai futballrégiók változó szerepén át mutatja be az előadás. Kitér a kontinenstornákon elért eredmények, tornarendezések és a részvételek elemzésére. Kiemelt szerepet kap a játékosmigráció és ennek irányai, az ún. donor és fogadó államok változó szerepe. Ennek során feltárul, melyek a centrum-, illetve a perifériás helyzetben lévő régiók, illetve országok a földrész futballtérképén. Változott-e a szerepük az 1960 és 2021 közötti időszakban? Az előadás választ kíván adni arra is, hogy sikerült-e a különböző futballrégióknak, ezen belül az egyes államoknak az európai integráció fejlődése, illetve a sport nemzetköziesedése során a felzárkózás? Vagy éppen ellenkezőleg, a lemaradás erősödött a „Nyugathoz” képest? Esetleg az egyéni útkeresés lett a jellemző?

 

SZEGEDI PÉTER: Futball és antiszemitizmus Magyarországon – történeti vázlat

Magyarországon a futball és antiszemitizmus kapcsolata négy – önmagában azonban nem homogén – történeti részre bontható. (1) Az első világháború előtt „zsidó” és „keresztény” klubok, illetve szurkolóik között voltak ugyan súrlódások, de antiszemitizmusról lényegében nem beszélhetünk. (2) Gyökeresen megváltozott a helyzet az első világháború után: ahogy a politikában erőteljesebben törtek elő antiszemita indulatok, úgy a futballmérkőzéseken sem voltak ritkák zsidóellenes akciók. Ezek a politikai konszolidációval párhuzamosan azonban rövid időn belül megfogyatkoztak. Az 1930-as évek végéig tartott ez a korszak, amikor a zsidók jogfosztásával párhuzamosan a zsidó hátterű egyesületeket és sportembereket háttérbe szorították, végül zsidók sporteseményeket sem látogathattak. (3) A szocialista átmenetet követően Magyarországon az antiszemitizmusnak semmilyen nyilvános terepe nem lehetett, ám az 1960-as években, a diktatúra enyhülésével már előfordultak kisebb incidensek, ezek azonban csak elszórt esetek voltak. A huliganizmus megjelenésével, a késői Kádár-korszakban felerősödtek az antiszemita hangok az MTK mérkőzésein. (4) A rendszerváltás után, a korábbinál jóval szabadabb politikai légkörben antiszemita politikai erők és színre léptek, s az MTK számos mérkőzésén hangzottak fel zsidógyűlölő rigmusok. Azonban ez a korszak sem egységes, napjainkra látványosan csökkent a futballmérkőzések látogatottsága, a labdarúgó-szövetség pedig a korábbinál erélyesebben lép fel a nézőtéri verbális erőszak ellen is.

 

BOLGÁR DÁNIEL: Izomzsidók görbe tükörben. A zsidó sportsikerek értelmezése Magyarországon

Amennyire tudni lehet, a holokauszt előtt olimpiai érmeket szerző magyarok feltűnően nagy arányban voltak zsidók. Az előadás célja egyrészt az, hogy kritizálja az erre a jelenségre forgalomban lévő magyarázatokat: azt, amely a zsidók asszimiláns identitásából vezeti le a sikereket, illetve azt, amely a zsidók cionista identitásából vezeti le a sportbeli eredményességet. Másrészt azzal kísérletezem, hogy saját magyarázatot dolgozzak ki úgy, hogy a zsidó olimpiai sikereket elhelyezem a többi zsidók és nem zsidók közti testi egyenlőtlenség kontextusában. Az általam javasolt magyarázat szerint a zsidók érvényesülését az segítette az olimpián, hogy a sportpályán a zsidó testre vonatkozó negatív sztereotípiák nem tudták elfogulttá tenni a zsidó test teljesítményének megítélését.

 

TAKÁCS TIBOR: Politika a pálya körül: a magyar–szovjet futballmeccsek 1945 után

A sztálinista diktatúra kiépülésével a politika gyakorlására jóformán csak a pártállami rezsim intézményeiben volt lehetséges. A „népi” politika színterei is nagy mértékben leszűkültek, de nem szűntek meg teljesen. A mindennapi politizálás terei közé tartoztak a labdarúgás „fogyasztásának” helyei, azaz a lelátók, a totózók, a kocsmák vagy a tévészobák, amelyek – ennek folytán – kivívták a politikai rendőrség figyelmét is. Előadásomban a magyar–szovjet futballmeccsek példáján keresztül mutatom be ezeknek a helyeknek a működését, valamint az ott végzett állambiztonsági munkát. Miután az államszocialista korszakban Magyarországnak a Szovjetunió iránti elkötelezettségét nyíltan nem lehetett megkérdőjelezni (1956 megmutatta, hogy a szovjet megszállással szembeni nyílt ellenállást kíméletlenül megtorolják), a szovjetekkel szemben egyedül szimbolikus küzdelem folytatására nyílt mód, melynek egyik terepéül a sport, mindenekelőtt a labdarúgás kínálkozott. Ennek köszönhetően a pályán elért eredmény politikai jelentésre tett szert, és az eredményre vonatkozó magyarázatok is túlmutattak a játékon – egyszóval, a korszakban a magyar–szovjet mérkőzéseket politikai tettként értelmezték.

 

KISS LÁSZLÓ Sportközpontok – központi sportegyesületek – szakszervezeti klubok

A világháború utáni megváltozott politikai, gazdasági térben a sport átalakítása az egyik legfontosabb szimbolikus feladatként jelentkezett, irányítása, birtoklása azonnal politikai tevékenységet indukált. A magyar sportélet 1945 utáni koalíciós sportpolitikáját a politikai pártok élénk tevékenysége jellemezte, a pártok által alapított, irányított sportközpontok a sportélet elsődleges szervezőivé váltak. Az MKP politikai törekvéseinek megfelelően 1948 elején már egyértelműen a sportszervezetek állami irányítás alá vétele, az egységes állami sportpolitika kialakítása volt a cél, megindult a sportszervezetek tömegsporthoz kapcsolt szervezeti átalakítása, a szakszervezeti szervek és a sportegyesületek összekapcsolása is. 1951-től létrejöttek a szakszervezeti elnökség mellett működő egységes rendszerű központi sportegyesületek, a Bányász, a Vasas, a Vörös Lobogó, a Kinizsi és társaik. Az egyes sportkörök a központi szakszervezeti sportkörök irányítása alá kerültek, önállóságuk megszűnt. Az 1956-os forradalom után változás történt a sportszervezeti struktúrában: a központi sportegyesületek eltűntek, az egyes sportkörök közvetlen szakszervezeti irányítás alá kerültek.

 

---

 

Kiemelt kép: Fortepan (33174)