Szajda Szilárd (1973–2018)

 
2018. áprilisában, hosszú és egyre súlyosbodó betegség után 45 évesen elhunyt Szajda Szilárd, a Politikatörténeti Intézet volt munkatársa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának doktorandusza.

Szajda Szilárd azok közé az értelmiségiek közé tartozott, akik egyszerre és egyaránt jó színvonalon tevékenykedtek a politikában és a tudományban. Kutatóként azt kívánta megmutatni, hogy a politika elméletében és történetében is jártas – a politikai életben pedig azt, hogy így lehet igazán hasznos munkát végezni a köz javára. Kutatóként a magyar múlt, leginkább a 20. század érdekelte, ennek egyes részeit kutatta – a politikai életben pedig ennek a múltnak az emlékezete, ápolása foglalkoztatta. Mivel kutató is volt, ellenzett minden olyan emlékezetpolitikai törekvést, amely a történeti szakmunkák figyelmen kívül hagyásával, a pillanatnyi érdekek szerint kívánt új történeti kánonokat alkotni. Élete jelentős részében ennek jegyében közvetített a tudomány és a politika szférája között. Medgyessy Péter miniszterelnökké választása után a miniszterelnöki kabinet főosztályvezetőjeként, majd kormány főtanácsadóként a Magyar Köztársaság Nemzeti Emlékezet Programjáról szóló kormányhatározat elkészítését és a program végrehajtását irányította. Ennek keretében részt vett a Rákóczi-, a Deák Ferenc-, a Balassi Bálint-, a József Attila-, a Batthyányi Lajos-, a Kazinczy Ferenc- és az Erkel Ferenc-emlékév megszervezésében, megvalósításában, továbbá a második világháború befejezésének 60. évfordulójával kapcsolatos és a második magyar köztársaság kikiáltásának 60. évfordulójára való állami megemlékezésekben.

Szajda Szilárd más módon is közvetített. 2002 után, amikor Medgyessy Péter miniszterelnök kabinetirodájába került, majd amikor a „kancellária” munkatársa lett, nem csak azon dolgozott, hogy az 1956-os forradalom emlékét méltó módon ápolják Magyarországon, de a forradalom egykori hőseit, résztvevőit is szerette volna támogatni. Törekvései sikeresnek minősíthetők: 2002 és 2010 között a Szabadságharcosokért Közalapítvány Felügyelő Bizottságának volt a tagja (a kuratórium elnöke Boross Péter egykori miniszterelnök, a Felügyelő Bizottság elnöke M. Kiss Sándor történészprofesszor volt), elkészítette a Nagy Imre Érdemrend állami kitüntetést alapító törvénymódosítást, majd az Érdemrend kuratóriumának titkára lett. Ugyancsak titkárként dolgozott az 1956-os Emlékév Emlékbizottságban (egyúttal az elnök, Kosáry Domokos kormányzati kapcsolattartójaként; erre és az MTA volt elnökével való viszonyára különösen büszke volt). Közvetítő-segítő munkáját a Politikai Foglyok Országos Szövetsége „Hazáért Érdemkereszttel”, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség „Hűség a Hazához” Érdemkereszttel ismerte el. Az 1956-os emlékév megszervezésében végzett tevékenységét a Magyar Köztársaság Kormánya a „Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével” jutalmazta.

Szajda Szilárd 1999-ben végezte el az ELTE történelem szakát, 2003-ban pedig ugyanitt a politikaelmélet szakot. Egyetemistaként kezdett dolgozni a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciójának mint sajtóreferens. 2001-ben részt vett a „Kultúra, média és esélyteremtés. Az MSZP programjának szakmai vitaanyaga” elkészítésében Bayer József, Agárdi Péter, Bíró Mária, Kiss Gábor, Schneider Márta, Vadász János, Varga Kálmán mellett. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter beválasztotta szűkebb kampánystábjába, így természetes módon került 2002-ben a Miniszterelnöki Hivatalba, ahol 2004-ig a Társadalmi Kapcsolatok Főosztályt vezette. A miniszterelnök lemondása után kormány főtanácsadóként dolgozott tovább. 2008-ban távozott a Miniszterelnöki Hivatalból: a Fővárosi Önkormányzat főpolgármesteri főtanácsadójaként a budapesti oktatásáért, kultúráért, egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes kabinetjében talált magának új feladatot. 2010 végétől 2014-ig az MSZP fővárosi frakciójának dolgozott mint kommunikációs tanácsadó.

Kutatói pályája is szerencsésen, de érthető módon kisebb megszakításokkal alakult. 1999-ben elnyerte a Politikatörténeti Intézet kutatási ösztöndíját, és bekapcsolódott a Feitl István vezette Budapest-történeti kutatásokba. A rákövetkező évben bekerült a Politikatörténeti Intézet és a Politikatörténeti Alapítvány Széchenyi-program keretében zajló „Politikai kultúra és politikai mentalitás Magyarországon a 20. században” KKFP kutatási projektjébe, ahol „A média szerepe a politikai kultúra alakításában” témacsoport tagja lett. Itt kezdett bele a koalíciós időszak sajtótörténetének kutatásába, majd ezzel a témával jelentkezett a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomelméleti Doktori Iskolájába. Ugyanekkor, 2002 és 2006 között az MTA Nagy Imre Emlékház ösztöndíjasaként másik témával is foglalkozott: Nagy Imre egykorú és rendszerváltozás kori sajtóreprezentációját kutatta.

Kutatói pályáján ekkor rövid, 2010-ig tartó szünet következett, ugyanis a miskolci doktori program befejezése után nem tudta elkészíteni disszertációját. 2010-ben azonban két évre elnyerte a Politikatörténeti Alapítvány ösztöndíját, 2013-ban pedig a Politikatörténeti Intézet munkatársa lett, illetve 2015-ben sikeresen felvételizett az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskola Modernkori Magyarország Programjába. Kutatási területe az Intézet és Alapítvány „Bezáruló ország: demokrácia-orientációk, nyitás és bezárkózás, 1945–1950” projektjéhez kapcsolódott. Doktori értekezésén lelkesen, de betegsége és családi okok miatt akadozva tudott dolgozni. Úgy tervezte azonban, hogy 2018-ban befejezi és leadja disszertációját.

Bár a legnagyobb közhelyek egyike, amit ilyenkor el lehet mondani, hogy Szajda Szilárd ígéretes kutató volt, most mégis így kell fogalmazni. Három komoly tanulmányt készített ugyanis, amelyek mind a hivatkozott szakmunkák közé kerültek (különösen a „Fordulat vagy a fejlődés betetőződése? A rendszerváltás reprezentációja a magyar sajtóban 1947 és 1951 között” címűre hivatkoznak sűrűn történész kollégái). Szakmai érdeklődését és jártasságát az a tíz recenzió is mutatja, amelyet a Múltunk és a Médiakutató című folyóiratok közöltek, és amelyek a kiválasztott művek alapos, részletes elemzései és értékelései.

Szajda Szilárdnak rövid, de mozgalmas és szakmai szempontból sikeres élet jutott, amely azonban komoly megpróbáltatásokkal volt tele. Fiatalon elismert szakpolitikus lett, és ekkor sokaknak igyekezett segíteni. Amikor ennek az életszakasznak vége lett, a kutatói pályán tervezte az újrakezdést, hiszen itt volt mire (tudniillik korábbi munkáira) építenie. Ezen a területen azonban már nem tudott kiteljesedni.

Akik ismertük, szeretettel gondolunk rá.
 

 
Szajda Szilárd műveinek jegyzéke:

Tanulmányok:

  1. Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? A rendszerváltozás reprezentációja a magyar sajtóban 1947 és 1951 között. Médiakutató, 2003/4. 55–70.
  2. Állampárti napilap vagy kormánypárti napilap? A Szabad Nép szerepe a Nagy Imre-kormány és a desztalinizáció kezdeteinek 1953-as küzdelmeiben. In: Nagy Imre és kora. Tanulmányok, forrásközlések IV. Szerk.: Sipos Levente. Nagy Imre Emlékház, Budapest, 2006. 122–152.
  3. Magyarország nyitottá válása és az ellenzéki sajtó. A médiafogyasztók és az újságírók szellemi, eszmei, politikai orientációjának alakulása 1945 és 1947 között. 2015. 102 p.

Recenziók:

  1. A parlamentarizmus Magyarországon. [Boross Zsuzsanna–Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867–1944). Korona Kiadó, Budapest, 2000. 354 p.] Múltunk, 2002/3–4. 554–559.
  2. Menedékház. [Menedékház. Sárközi Márta Emlékkönyv. Szerkesztette: Széchenyi Ágnes. Magvető Kiadó, Budapest, 2004. 423 p.] Múltunk, 2005/2. 282–288.
  3. Krónika 1956 [Krónika 1956. Főszerk.: Izsák Lajos. Szerk.: Stemler Gyula. Írták: Baráth Magdolna – Feitl István – Izsák Lajos – Palasik Mária – Stemler Gyula – Varga Zsuzsanna. Kossuth Kiadó, Tekintet Alapítvány, Budapest, 2006. 256 p.] Múltunk, 2006/4. 292–299.
  4. Az 1956-os forradalom nemzetközi sajtója. [Tischler János (szerk.): Budapestről jelentjük… Az 1956-os forradalom az egykorú nemzetközi sajtóban. Válogatás. 1956-os Intézet, Budapest, 2006. 395 p.; Andere Ádám (szerk.): A magyar forradalom és a hispán világ, 1956. SZTE BTK Hispanisztika Tanszék, Szeged, 2007. 173 p.; Vladimir Pofin: 1956 a belgrádi és a vajdasági sajtó tükrében. Fórum Kiadó, Újvidék, 2006. 251] Múltunk, 2007/4. 139–153.
  5. Egy folyóirat politika- és sajtótörténete: Széchényi Ágnes: Lélegzetvétel – Válasz 1946–1949 című könyvéről. Médiakutató, 2010/3. 113–117.
  6. A nyelvtudomány, a médiatudomány és a történettudomány metszéspontjában: Jobst Ágnes: A nyelv kisajátítás: a második világháború utáni média elemzése szótárral és szövegmutatványokkal című könyvéről. Médiakutató, 2011/3. 111–115.
  7. Pártok és politikusok Magyarországon 1944–1994. [Izsák Lajos: Pártok és politikusok Magyarországon 1944–1994. Napvilág Kiadó, Budapest, 2010. 466 p.] Múltunk, 2011/1. 218–226.
  8. A Rákosi-korszak. [Gyarmati György: A Rákosi-korszak.] Múltunk, 2014/1. 74–83.
  9. 1945 – demokráciakudarc. [Standeisky Éva: Demokrácia negyvenötben. Napvilág Kiadó, Budapest, 2015.] Múltunk, 2016/1. 108–119.
  10. A fővárosi népbíróságok tevékenysége az adatok tükrében. [Barna Ildikó – Pető Andrea: A politikai igazságszolgáltatás a II. világháború utáni Budapesten.Gondolat Kiadó, Budapest, 2012.] Múltunk, 2017/1. 265–274.