1968ev.hu polhist.hu napvilagkiado.hu multunk.hu egyenlito.eu
Főoldal
1968-ról bevezető  
Rendezvények  
Nyári szabadegyetem  
Kronológia  
Hír tükör  
Budapest 1968  
Idézetek  
Fotók  
Filmek  
Zene  
Dokumentumok  
Vetélkedő  
Linkek  

Könnyűzenei események Slágerlistákat vezető számok

Nemzetközi albumok Két külföldi sztár Magyarországon

Képek Táncdalfesztivál

Nemzetközi slágerhírek Magyar slágerlista

Két külföldi sztár Magyarországon, a Kisstadionban, 1968-ban

Traffic

Az angol Traffic együttes budapesti koncertje előtt egy évvel, 1967-ben alakult Birminghamban Steve Winwood (1948-) vezetésével, aki a Spencer Davis Groupból vált ki. A magyarországi koncert idején a következőkből állt a group: Steve Winwood gitár, billentyűsök, ének; Dave Mason gitár, ének; Jim Capaldi dob, ének; Chris Wood fúvósok. Azonnal sikert arattak és 1967-ben három daluk került fel az angol slágerlista első tíz dala közé, köztük a Hole in My Shole a második helyre. Előkelő helyre került a Paper Sun és a Here We Go Round The Mulbery Busch című szám is, utóbbi filmzeneként. Még ebben az évben megjelent az első nagylemezük a Mr. Fantasy, amely bonyolult hangzású, jazz- sőt szimfonikus elemeket is alkalmazó zenét tartalmazott. Valamennyien komponistaként is képes volt tehetségét kamatoztatni. 1967 végén Mason ugyan kilépett az együttesből, de néhány hónap múlva visszatért négy új, egyszerűbb, de népszerűbb dalt hozva magával. 1969-ben úgy nézett ki, hogy a zenekar megszűnik, Mason újra távozott, de 1970-ben már új nagylemez jelezte, hogy a válság időleges volt csupán. 1971-ben amerikai turnén vett részt az együttes, majd újabb hullámvölgy következett, de 1973-1974-ben még két évig dolgozott a meglehetősen változó összetételű csapat. 1973-ban egy világturné után 1974-ben vették fel az utolsó nagylemezüket. 1974 végétől Capaldi és Winwood szólókarrierre tért át. Chris Winwood 1983 júliusában halt meg. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején az együttes a brit zene legjavához tartozott eredeti, összetett zenéjükkel. Egyes szakértők szerint a hetvenes ével elejének meghatározó progresszív zenekara volt.

Jimmy Cliff (GB)

Jimmy Cliff - (polgári nevén James Chambers) - 1962-ben megjelentette első kislemezét, a Daisy got me Crazyt-t, s karrierje azóta folyamatos. A Hurricane Hattie, a King of Kings, a Miss Jamaica valamint a One eyer Jacks c. dalok egycsapásra ismertté tették mélabús, sokszor falzetbe hajló magas hangját a szigetlakók körében. 1964-ben - miután Londonba költözött - sorra jelentek meg az olyan népszerű kislemezek, mint a Wonderful World, a Beautiful People, a Vietnam vagy Cat Stevens dala, a Wild World. A The Harder They Come c. filmjének zenéjébe a legkiválóbb szerzeményeit ültette bele - Many Rivers to Cross, Sitting in Limbo, You can get if you really want -, de további lemezein, mint például a Strugling Man címűn, adós maradt a folytatással. Híven 81-es albumának címéhez (Give the People what they want) a továbbiakban olyan dalokat játszott, amelyekben ugyan nem zárkózott el a reggae hagyományaitól, de popularitása miatt nem nélkülözi a más fekete-zenékből átvett elemeket. A slágerlistákon legutóbb a Hangin Fire album It s Time c. dalával illetve a Little Stevens által szervezett apartheid-ellenes Sun City produkció résztvevőjeként találkozhattunk Jimmy Cliff-el.

Forrás: Rockzenei kézikönyv 1950-1993 A-K, Berta Kiadó, Budapest, 1993. 66-67. old.



 Oldaltérkép  Kapcsolat Politikatörténeti Intézet