2025. február 12.

 
Vanczák János, a lakatosszakmát tanult szociáldemokrata országgyűlési képviselő, a Népszava korábbi – 1920 és 1926 közötti – szerkesztője, aki a brutálisan meggyilkolt Somogyi Béla halála után vette át a lap irányítását, 1930-ban a fenti verssel köszöntötte az akkor 25 éves Világosság Könyvnyomdát, ahol a szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalom kiadványai, plakátjai, röplapjai készültek.
 

 
„Aki velünk átélte az utolsó napokat, a napilap, a nyomda megteremtésének napjait, az érzi igazán, hogy mit jelentett nekünk tegnap hajnalban az az első példány. Az első magyar napilappéldány, amelyet szocialisták agya teremtett, amelyet a mi kezünk irt, a mi kezünk szedett, a mi gépünk dobál ezerszámra a nagy világba.” – üdvözölte ünnepélyesen, ha kicsit prózaibban is a Népszava szerkesztősége százhúsz évvel ezelőtt, 1905. április 2-án azt az eredményt, hogy az ekkor napilappá alakult szocialista újság immár a mozgalom saját nyomdájában készült el.

A nyomdát üzemeltető Világosság Rt. azonban már másfél hónappal hamarabb, 1905. február 8-án megalakult. (Az eredetileg tervezett Haladás nevet nem sikerült a cégbíróságon bejegyeztetni, mert egy ilyen nevű nyomda már szerepelt a nyilvántartásban.) Az elsődleges cél azonban nem a saját nyomda volt: amikor az előző évben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt XI. kongresszusa ülésezett, elsősorban azt határozták el, hogy elő kell készíteni az 1877 óta létező Népszava napilappá alakítását, aminek az előfeltételéül 25 000 előfizető összegyűjtését jelölték meg.

A 20. század első éveiben a lap bevételeit döntő mértékben az eladások biztosították. A Népszava 1905 januárjában közölte saját (és a német nyelvű társlap, a Volksstimme) gazdálkodásának adatait 1904 utolsó negyedévére vonatkozóan, amiből az olvasható ki, hogy a szerkesztőség bevételeinek több mint 90 százaléka származott lapeladásokból – legyen az utcai, fővárosi vagy vidéki. A kiadási tételek közül pedig a legmagasabb a nyomdaköltség volt: a negyedévi 9840 pengő az összköltség mintegy 46 százaléka volt.

Az előfizetőgyűjtés azonban – amelyért elsősorban Garami Ernő, a párt titkára és Weltner Jakab szerkesztő felelt – nem járt a várt eredménnyel. A szűk tízezer előfizető nem fedezte a napilappá alakulás költségeit, így a nyomdavásárlás afféle „B tervként” merült fel. A Népszava akkor a VI. kerületi Lázár utcai Fried és Krakauer Nyomdában készült. Az „előremenekülő” elképzelés szerint a párthoz és a szakszervezetekhez tartozó lapok és egyéb nyomdai munkák elegendő megbízást nyújthattak egy saját nyomda számára.
 

 
Az alaptőkét 50 000 koronában állapították meg, viszont a forgótőke aránya – a berendezés költségei miatt – kifejezetten alacsony, előbbinek csupán mintegy tizede lett. A lapkészítést egy tizenhat oldalt nyomó rotációs gép szolgálta, s a kezdeti leltárban három gyorssajtó és két tégelynyomó sajtó szerepelt. Ezeket a Krammer és társa nyomdavállalattól szerezték be, hitelre. Helyiséget a Rákóczi út mentén, a Nyár utcában találtak. A nyomdaalapításhoz összességében jelentős – mintegy 200 000 koronára rúgó – hitelt is igénybe kellett venni, amelyet – leendő rendeléseikből fokozatosan leírható formában – javarészt az egyes szakszervezetek nyújtottak a Világosság Rt-nek, de az osztrák és német szakszervezeti mozgalom, valamint a hazai szabadkőműves páholyok is támogatták anyagilag az indulást.

A Világosság Rt. a legendás VIII. kerületi, Conti (ma Tolnai Lajos) utcai otthonába 1909-ben költözhetett be, amely ekkor kifejezetten azzal a céllal épült, hogy ne csak a párt székháza legyen, hanem a Népszava szerkesztőségének, a kiadónak, a könyvkereskedésnek és a nyomdának is helyet adjon. A nyomda munkásainak száma kezdetben 75 volt, de Conti utcába költözés utáni évben már elérte a 130-at.
 

 
Az 1909. október 21-i volt az első lapszám, amelynek címlapján már a Conti utcai székhely szerepelt. A Népszínház utca környéke akkor egyáltalán nem számított előkelő városrésznek, a szomszédban – a Conti u. 6. szám alatt – például a város egyik olcsó és hírhedt „tűrtháza” működött. Amely nem sokkal a költözés után egy kisebb tűzeset kapcsán a hírekbe is bekerült: „Nagy riadalom volt vasárnap éjszaka a Conti utca 6. számú nyilvánosházban. Éjféltájban a ház pincéjében, ahol a konyha van, tűz támadt és az ott fölhalmozott fehérnemű lángot fogott.” (Tűz az éjjeli mulatóhelyen. Népszava, 1909. november 2.)

A mozgalom számára azonban ez a minden fontos pártintézményt magába fogadó épület jelentős előrelépésnek számított. Az október végi – többoldalas, több szerző által írt, de nem szignált – szerkesztőségi cikk így írta le az új nyomdaüzemet: „Egyszer, tíz esztendővel ezelőtt, mintegy három héten keresztül némi dolgom akadt a Népszava technikai összeállításában. Négy lépés széles és ugyanilyen mélységű kis zugocskában intézték el akkor a Népszava technikai részét s most, hogy szinte öntelt büszkeséggel sétálgatok végig a Népszava nyomdájának tágas, levegős szedőtermén, tíz esztendő során visszaszáll az emlékezetem a Szerecsen-utcai régi Neumayer-nyomda folyton ingó-dülöngő első emeletére s az emlékezet temetőjéből egyszerre fölkapaszkodik egy akkori suhanc-vágyakozásom: egy monumentális, nagy területen épült Gewerkschaftshaus [szakszervezeti ház], amiben otthont találna párt és szakszervezetek egyaránt. Tizenkilencéves koromnak ez az álma most, más formában ugyan, de mégis megvalósul.” (A mi házunk. Pincéből a palotáig. Minden párthelyiség egy födél alatt. Népszava, 1909. október 31.)

 

 

Források:

A magyarországi szociáldemokrata párt bevételeinek és kiadásainak kimutatása. Népszava, 1905. január 19.

Az első szám. Népszava, 1905. április 2. (Cikk a Világosság Rt. új nyomdájának megnyitása alkalmával.)

A tulajdon eksztázisa. Népszava, 1905. április 19. (Az újság válaszcikke a nyomdai tulajdonát bíráló cikkre.)

Világosság. Vanczák János verse. In: Freund Jenő (szerk.): A Világosság Könyvnyomda Rt. huszonöt éve. Budapest, 1930.
 

 

Irodalom:

Freund Jenő (szerk.): A Világosság Könyvnyomda Rt. huszonöt éve. Világosság Rt., Budapest, 1930.

Mucsi Ferenc: Egy évtized a Népszava történetéről (1905–1914). Párttörténeti Közlemények, 1976/1. 71–107.

Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció: magyarországi munkássajtó a 20. század első éveiben, 1900–1905. Századok, 1982/2. 199–246.

 

 

---

 

A projektről

 

A Politikatörténeti Intézet a Britih Library The Endangered Archives Programme (EAP) (Veszélyeztetett Levéltárak Program) keretében 2024 augusztusában induló kétéves projektje során a nyomdaipari szakszervezetek 1848 és 1951 közötti levéltári anyagainak digitalizációját végzi el. A projekt során hangsúlyt fektetünk arra, hogy – korabeli dokumentumok bemutatásával – közelebb hozzuk a közönséghez a szakszervezetek és a munkásmozgalom levéltárunkban őrzött irataikhoz kapcsolódó történetét.