2024. december 5.

 

<Vigyázat! Szatíra!>

 

Október első napjaiban nagy ünnepségre készülődtek a Politikatörténeti Levéltár dolgozói. E napon érkeztek meg a Villányi úti csarnokba a legmodernebb technikát képviselő eszközök. Szorgos kezek csomagolták ki és szerelték össze a meghatottan csillogó szemek előtt a stabilitást biztosító állványt, a tökéletes fényviszonyokat garantáló világítóberendezést, a biztonságos dokumentumrögzítéshez nélkülözhetetlen tárolót és persze a keleti ipar utolérhetetlen minőségét képviselő kamerát.

A gépezet gyors és szakszerű összeállítása után következett a betanítás. Horváth Julianna igazgató eltéveszthetetlen levéltárosbüszkeséggel simított végig a targetelőn, amelynek segítségével mindeddig elképzelhetetlen – 120 százalékos – pontossággal örökíthető meg a magyar munkásmozgalom kezdeteiről szóló, felbecsülhetetlen értékű dokumentumok színvilága.

Hamarosan gép elé ült a levéltár lelke, Darvasi Piroska, és elkészítette az új gépsoron az első próbafelvételeket. Ilyen expozíciós idővel az idei terv már december 6-ára teljesíthető, jelentette ki. Mire Lendvai Tamás rögvest munkaversenyre hívta ki, s vállalta, hogy tervét, a 10 000 dokumentum sérülésmentes digitalizalását, és a metaadatok hiánytalan és selejtmentes megadását 170 százalékra teljesíti. A felhívást a Politikatörténeti Intézet jelenlévő dolgozói lelkesen üdvözölték, és vállalták, hogy átveszik a digitalizáció élmunkásainak munkamódszereit a projekt kétéves tervidőszaka alatt.

 

* * *

Valahogy így számoltak volna be a lapok egy munkahelyi eseményről 1951-ben, abban az évben, amikor a pártállam a nyomdászszakszervezetek önállóságát is felszámolta. A fenti „áltudósítás” abból az alkalomból készült, hogy a Politikatörténeti Intézet Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárában elkezdődött egy kétéves projekt megvalósítása. Ennek során a British Library Veszélyeztetett Levéltárak programjának (Endangered Archives Programme) keretében a nyomdászok, könyvkötők és illusztrátorok szervezeteinek dokumentumait digitalizáljuk, megmentve a magyarországi munkásmozgalom több mint száz évét (1848–1951) átölelő iratanyagot. A következő időszakban nemcsak több ezer oldalnyi irat digitalizálását és metaadatainak rögzítését végezzük el, de rendszeresen jelentkezünk majd – nemcsak írásban, hanem szóban is – az egyik legtudatosabb szakmai csoport történetének érdekességeivel is.