Tudományos konferencia a Politikatörténeti Intézetben

Időpont: 2016. szeptember 21.

Helyszín: Politikatörténeti Intézet (1054 Budapest, Alkotmány u. 2.)

PROGRAM

Délelőtt

Megnyitó (Feitl István) – VIDEÓ

Valuch Tibor: A II. világháború vége társadalomtörténeti szempontból (nemzetközi kitekintéssel) – VIDEÓ
Tóth Ágnes: A kényszermigráció formái, összefüggései és társadalmi következményei Magyarországon (1944–1948) – VIDEÓ
Pihurik Judit: Megszakítottság a katonasorsokban – a hadszíntértől a hadifogságig 1941–1947 – VIDEÓ
Kérdések, vita

Standeisky Éva: Polgárértelmiségiek negyvenötben – VIDEÓ
Palasik Mária: A női esélyegyenlőség 1945 és 1948 között – VIDEÓ
Pető Andrea: A népbíróságok vizsgálatának módszertani és elméleti kérdései nemzetközi összehasonlításban – VIDEÓ
Kérdések, vita

Délután

Papp István: A magyar vidék problémái a II. világháború végétől a kolhozosítás kezdetéig – VIDEÓ
Bódy Zsombor: Értelmezhető-e a demokrácia fogalma társadalomtörténetileg az 1940-es évek Magyarországán? – VIDEÓ
Ignácz Károly: Választói magatartás 1945–1947 – VIDEÓ
Nagy Péter Tibor: Vallásosság és társadalom az 1940-es évek Magyarországán – VIDEÓ
Nagy Péter: Átalakulás és/vagy folytonosság? – A munkásság társadalmi jellemzői az 1940-es években – VIDEÓ
Kérdések, vita
Zárszó

Az előadókról és az előadásokról

Valuch Tibor az MTA doktora, egyetemi tanár, EKE, tudományos tanácsadó, MTA TK PTI
A II. világháború vége társadalomtörténeti szempontból (nemzetközi kitekintéssel)

A második világháború a világtörténelem legnagyobb globális konfliktusaként számos politikai, gazdasági és társadalmi következménnyel járt. Az európai és nagyhatalmi erőviszonyok átrendeződése mellett, nem szabad elfeledkezni a gazdasági kimerülésről, a háború által okozott közvetett és közvetlen gazdasági károkról, a háborút követő rekonstrukció kérdéseiről sem. Társadalmi értelemben a háború legfontosabb következménye az emberi életek millióinak pótolhatatlan vesztesége, a humán tőke értelmetlen, iparszerű pazarlása volt.
Az elhúzódó történeti demográfiai hatások számba vétele mellett vizsgálni kell a holocaust társadalmi következményeit, a háború által keltett kényszermigrációt, egyes régiók etnikai és felekezeti viszonyainak teljes átalakulását, valamint azokat a strukturális változásokat és társadalmi válaszreakciókat, amelyek a világháború által felvetett  kérdések kapcsán fogalmazódtak meg. Mindezeket a politika, a társadalom és a gazdaság koordinátarendszerében érdemes elemezni. Előadásomban erre teszek kísérletet a magyar viszonyok európai összehasonlító perspektívában történő áttekintése révén.

Tóth Ágnes CSc, tudományos főmunkatárs, MTA TK Kisebbségkutató Intézet
A kényszermigráció formái, összefüggései és társadalmi következményei Magyarországon (1944–1948)

A vizsgált időszakban fontos, megkerülhetetlen társadalmi, politikai és gazdasági problémát jelentett a kényszermigráció, pontosabban az abban érintett mintegy 1,4–1,5 millió magyar állampolgár sorsa. Előadásomban a kényszermigrációnak – hadifogság, deportálás, internálás, menekülés, kitelepítés, lakosságcsere – közvetlenül a háború utolsó napjaiban meginduló, s egészen az 1950-es évek elejéig elhúzódó eseményeit, az abban érintett társadalmi csoportok  nagyságát, a kormány megoldási alternatíváit vázolom. Igyekszem rámutatni az egyes akciók/események közötti összefüggésekre, különösen ezeknek a magyarországi német kisebbséget ért retorziókkal való összefüggéseire. Előadásomban kísérletet teszek a különböző akciók tipizálására, a hasonlóságok és különbözőségek megállapítására.
A jelenleg rendelkezésünkre álló kutatási eredmények számtalan ponton elégtelenek a szintézis megfogalmazására, ezért a még tisztázandó kutatási kérdéseket  szintén jelzem.

Pihurik Judit habilitált docens, SZTE BTK
Megszakítottság a katonasorsokban – a hadszíntértől a hadifogságig 1941–1947

Előadásom főként eddigi kutatási tapasztalataim összegzése lesz arra koncentrálva, hogy a második világháború idején hadba vonult katonák életére milyen hatást gyakorolt a háború. E – rokonaikkal együtt – milliós nagyságrendű tömeg a magyar társadalom azon rétegét jelenti, amelyet közvetlenül érintettek a fegyveres szerepvállalás következményei már azt megelőzően, hogy az ország hadszíntérré vált volna, és a frontra vezényelt alakulatok tagjai szembesültek elsőként a háború igazi arcával. Munkám forrásai főként személyes megnyilatkozások: katona-, munkaszolgálatos és hadifogoly naplók és visszaemlékezések, melyek híven őrzik, mit gondoltak szerzőik a háborúról, hogyan változott véleményük, s hogyan változtak meg ők maguk és életkörülményeik is az események során.

Standeisky Éva az MTA doktora
Polgárértelmiségiek negyvenötben

Kevés olyan fogalom van, amely annyira nehezen lenne körülhatárolható, mint a polgár és az értelmiségi. A polgárértelmiségiek létét a XX. századi magyar történelemnek ahhoz az időszakához kötöm, amely kezdete volt a század legnagyobb politikai, gazdasági, társadalmi és mentalitásbeli átalakulási folyamatának. Ez a második világháború befejezését követő néhány év. Ebben a megrázkódtatásokkal és reményekkel teli periódusban társadalmi rétegek süllyedtek le, mások pedig felemelkedtek. A korábban uralmon lévőket olyanok váltották fel, akiknek politikai elképzelései, ideológiai nézetei gyökeresen eltértek elődjeikétől. A korábban elhallgattatott vagy háttérbe húzódó értelmiségiek közül negyvenötben számosan lelkesen vetették magukat a közéletbe. Abban hittek, hogy tevőlegesen részt vehetnek az avult régi világ lebontásában és a szolidaritáson alapuló demokratikus társadalmi rend megteremtésében. Ehhez a nemzetközi feltételek a fasizmust legyőzők közötti viszony elmérgesedéséig kedvezőnek tűntek.
Az értelmiségiek egy csoportját próbálom megidézni, fogalmi keretbe foglalni: azokat, akik társadalmi, politikai-ideológiai, valamint gondolkodás- és életmódjuk, mentalitásuk alapján polgárnak tekinthetők.

Palasik Mária PhD habil., osztályvezető, ÁBTL
A női esélyegyenlőség 1945 és 1948 között

A nemek közötti esélyegyenlőség mindazon jogi és nem jogi eszközök összességét jelenti, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a nők és a férfiak egyenlő eséllyel érvényesülhessenek az élet legkülönbözőbb területein – mint a politika, a család, az oktatás, a munkaerőpiac, a szociális biztonság, az egészségügy –, de legalább is csökkenjenek a köztük lévő különbségek, azaz az esetek többségében csökkenjenek a nőket érő hátrányok.
Az előadás a női egyenjogúság jogi szabályozásának történetét kíséri végig a 2. világháború utáni pár évben. Magyarországon a nőket és férfiakat egyaránt érintő korábbi kirekesztő politikai gyakorlattal szemben 1944–1945 fordulóján kezdődik az állampolgári és az emberi jogok kiterjesztése: általánossá tétele fajra, nemre vagy életkorra való tekintet nélkül. Azonban a jogi szabályozás során hamar kiderült, hogy a nők vonatkozásában kevés az, ha minden meghozandó új jogszabály következetesen érinti őket is. Az 1945 utáni koalíciós kormányok gyakorlatilag folyamatosan deklarálják a nők egyenjogúságának szükségességét, illetve az oktatásban, a munkahelyeken és – bizonyos vonatkozásban – a családban történő negatív megkülönböztetés felszámolását. A jogkiterjesztés azonban csak az érem egyik oldala; minden jog annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ahhoz, hogy a jogegyenlőségből esélyegyenlőség váljék szükségesek a végrehajtási jogszabályok és intézmények, valamint a hozzárendelt anyagi eszközök, amelyek elősegítik a célok valóra váltását. Az előadás statisztikai adatokkal mutatja be e pár év jogi szabályozásának hosszú távú kihatásait.

Pető Andrea az MTA doktora, egyetemi tanár, CEU
A népbíróságok vizsgálatának módszertani és elméleti kérdései nemzetközi összehasonlításban

Papp István PhD, tudományos munkatárs, ÁBTL

A magyar vidék problémái a II. világháború végétől a kolhozosítás kezdetéig

1948 első felében közel ötven lapból álló kis könyvecske hagyta el a nyomdát. Kiadóként az Országos Tervhivatalt tüntették fel, de valójában a Magyar Kommunista Párt kezdeményezte a füzet elkészítését. Manapság brosúraként szokás számon tartani az efféle munkákat, s alighanem a közvélemény is így tekintett rá, már ha volt egyáltalán bármilyen visszhangja, s nem az olvasatlanul sarokba dobott papirosok számát gyarapította. Elvileg a hároméves terv mezőgazdasággal kapcsolatos fejezeteinek népszerűsítésére készült, de néhány hónap alatt elavulttá és okafogyottá vált. Amikor 1948 késő nyarán az immár egyesült munkáspárt vezetése a sztálini mintájú kolhozrendszer gyors ütemű bevezetése mellett döntött, a néhány hónappal korábban született, az állami segítségben részesülő, de a paraszti magángazdaságokra alapuló agrárium a múlt részévé, eltüntetendő örökséggé vált. A kötet szerzője, aki Nagy Imre hűséges barátja és ekkor még közeli szövetséges volt, 1947 végén még abban hitt, hogy más út áll a magyar vidék előtt. A mű két szempontból is érdekes: remek áttekintő összegzést ad a földosztást és a háborús pusztítást követően is ezer bajjal vívódó magyar vidékről az öntözéstől kezdve a gépesítés hiányán át közlekedési hálózat visszásságáig bezárólag. Másrészt arról is árulkodik, hogy szerzője határozott vízióval rendelkezett a szükséges változtatásokról. Hogy ki is volt ő, s erre később esetleg sor került-e, azt az előadásban fogom felfedni.

Bódy Zsombor PhD, habilitált docens, PPKE BTK
Értelmezhető-e a demokrácia fogalma társadalomtörténetileg az 1940-es évek Magyarországán?

Az előadás megpróbálja röviden megvizsgálni, hogy a demokrácia fogalmának milyen társadalmi értelmezései lehetségesek. Először áttekinti a korabeli megnyilatkozásokat – Moór Gyula demokrácia értelmezése, Bibó István „A magyar demokrácia válsága” cikkéhez kapcsolódó állásfoglalások stb. –, majd az azóta keletkezett történészi álláspontokat. Utóbbiak sok tekintetben továbbra is – bizonyos variációkkal – azokat az érvelési sémákat viszik tovább, amelyek még az 1940-es évek politikai nyelvén fogalmazódtak meg a korszakban. Lényeges hangsúlyozni, hogy az 1945-re mint társadalmi demokratizálódásra tekintő értelmezés egyáltalán nem csak kommunista álláspont, hanem egy szélesebb, több csoport által vallott „népi demokratikus” álláspont volt. Ez a megközelítés nyilvánvalóan releváns kérdésnek tekintette, hogy mennyiben demokratikus vagy nem demokratikus jellegű a társadalom, illetve, hogy változásai mennyiben tekinthetőek demokratizálódásnak. Sajátos módon létezik ezzel részlegesen ellenkező olyan álláspont is, amely éppen a kommunista diktatúra viszonylag akadálytalan kiépítésében látja annak bizonyítékát, hogy a magyar társadalom nem volt demokratikus (Péter László érvelése). Az előadás ezen álláspontok rövid felvázolása után, egy vázlatos nemzetközi összehasonlítás segítségével – Magyarországot a tágabb közép-európai régióban elhelyezve – igyekszik új fogalmi keretet felvillantani a demokrácia társadalmi értelmezéséhez.

Ignácz Károly PhD, tudományos munkatárs, PTI
Választói magatartás 1945–1947

A II. világháború utáni két országgyűlési képviselőválasztás politikatörténete részletesen feltárt és elemzett (országosan és helyi szinteken is), amihez képest kevesebb kutatás és elemzés foglalkozik azok társadalomtörténeti hátterével. Az 1945-ös és az 1947-es voksolás eredményei – a korlátok figyelembe vétele mellett – alkalmasak a társadalom politikai tagoltságának, megosztottságának vizsgálatához, ráadásul az adatok két különböző, előbb egy korlátozott, majd egy sokszereplős pártrendszerből származnak. Az előadás kitér arra a kérdésre is, hogy a választói magatartás szempontjából mennyiben beszélhetünk (radikális) váltásról, illetve folytonosságról a Horthy-kori választásokhoz képest, azaz a korábbi megosztottságok (törésvonalak) hogyan alakultak át 1945 után.

Nagy Péter Tibor egyetemi tanár, ELTE TÁTK–WJLF
Vallásosság és társadalom az 1940-es évek Magyarországán

Ideológiatörténeti értelemben a vallásosság változása, a szekularizáció stb. csak igen hosszú távon értelmezhető. A vallásosság, a felekezeti kötődés megnyilvánulási formái – például templomjárási gyakoriság, vallásos egyesületekben való részvétel, felekezeti iskola választása, vegyesházasság – viszont társadalmi, illetve politikai és jogi normák által szabályozottak. Itt tehát van lehetőség az „előtte” és „utána” típusú kérdésfeltevésnek, meg lehet nézni az 1940-es évek első és második felére jellemző jelzéseket. Erre tesz kísérletet az előadás.

Nagy Péter PhD
Átalakulás és/vagy folytonosság? – A munkásság társadalmi jellemzői az 1940-es években

1945 egy korszakhatárt jelentett a munkásság vonatkozásában is. A második világháború eseményei és következményei, valamint a világégés után folyamatosan kialakuló új politikai és gazdasági rendszer jelentős átrendeződést hozott e társadalmi réteg életében. Az ipari fejlesztések következtében létszámuk folyamatosan nőtt, s a munkások a létrejövő új hatalom legitimációs bázisaként is szolgáltak. Emellett a réteg összetétele is számottevően módosult, s a társadalmi mobilitás pályái is rendkívül gyorsan és jelentősen változtak meg a korábbiakhoz képest.
Felmerül azonban, hogy a munkásság egészét, s életüket is teljesen áthatotta-e a változások szele? Hogyan változott a munkásság összetétele, honnan rekrutálódtak, s ez milyen hatással volt a társadalmi réteg egészére nézve? Kik léptek be a munkásság körébe, s kik léptek ki onnan? Milyen mobilitási útvonalak figyelhetők meg? Milyen volt a viszonya a munkásságnak a második világháború  után kialakuló politikai és gazdasági rendszerhez? Hogyan változott a presztízsük? Hogyan alakultak a politikai szimpátiáik a számos gyors változásokat hozó 1940-es években? Mennyire módosultak kulturális kereteik, valamint érdekvédelmi hálózatuk?
Előadásomban ezekre a kérdésekre keresem a választ a munkásság 1940-es évekbeli történetének bemutatásával, a különböző politikai és társadalmi rendszerekben tapasztalható jellemzők összehasonlító elemzésével.