Tudományos konferencia a Politikatörténeti Intézet és a CEU Demokrácia Intézet közös szervezésében

 

Időpont: 2024. november 29., péntek, 9:30–17:30

Helyszín: 1051 Budapest, Nádor utca 15.

 

Online ZOOM közvetítés:

Topic: Kádár baloldali ellenzéke PTI konferencia
Time: Nov 29, 2024 09:30 AM Budapest
Join Zoom Meeting
https://ceu-edu.zoom.us/j/94246327407?pwd=SGlngD3qlr32T6QuuWi0UgO9ITIayl.1
Meeting ID: 942 4632 7407
Passcode: 294745

 

Előadók: Baráth Magdolna, Bárány Balázs, Bencsik Péter, Krahulcsán Zsolt, Kiss Ágnes, Krausz Tamás, Mitrovits Miklós, Pap Milán, Papp István, Takács Róbert, Takács Tibor, Varga Zsuzsanna, Valuch Tibor

 

 

 

KÁDÁR BALOLDALI ELLENZÉKE

 

„Ezt értsd meg, ez a titok nyitja: »für alle Fällé« legyen az ember kicsit balos. Ha már arról van szó, inkább mondják azt, hogy a kommunizmus gyermekbetegsége vagyok, semmint azt, hogy valamiféle jobboldali elhajló. Egy gyermekbetegséget ugyebár végül is mindenki csak kigyógyítani akar.” – írta Gombó Pál a Népszabadságban szűk egy hónappal Nagy Imre kivégzése előtt.

A kádári – de tulajdonképpen minden hatalomgyakorló eszköztárában szereplő – „kétfrontos harc” mellett kiálló humoreszkben a szerző azt a nagyon is jellemző alapállást bírálja, amely szerint „kicsit balosnak” lenni mégiscsak bocsánatos dolog. A kádári kétfrontos harcot legplasztikusabban Mészáros András 1963 februárjában, szintén a Népszabadságban megjelent karikatúrája ragadta meg, amely Kádárt mint a bal- és jobboldali szirének („elhajlók”) csábító énekére nem hallgató, középen hajózó Odüsszeuszt jelenítette meg.

A fenti politikai alapállásból adódott az is, hogy rendre voltak olyan személyek, időnként csoportok mind a pártvezetésben, mind a társadalomban, akik, illetve amelyek a kádári centrumtól balra helyezkedtek el, konzervatívabb alapállást foglaltak el. Természetesen e kritika erőssége, tartalma a külső körülményektől is függött, illetve idővel is változott.

Kádár – avagy a hivatalos pártállami irányvonal – párton belüli és kívüli „baloldali ellenzéke”, amely ideológiáját, hátterét, taktikáját, törekvéseit tekintve is sokszínű volt, ritkán áll a történeti kutatás homlokterében. Jelen konferencia arra tesz kísérletet, hogy e személyek és csoportok motivációit, kapcsolatrendszerét, az általuk kínált alternatívát és a velük szembeni politikai válaszokat elemezze. Természetes, hogy a viták egyik gócpontja a gazdasági reform és annak társadalmi, politikai következménye volt, ugyanakkor fontos szempontként kezeltük azt is, hogy a fenti kérdés vizsgálatát nemzetközi kontextusban végezzük el, így a blokkon belüli „ellenzék”, avagy fékezőerők elemzése se maradjon ki.

 

 

PROGRAM

 

I. Panel – 9:30

Papp István: Baloldali kommunisták, avagy miért alakult ki Kádár balos ellenzéke?
Krausz Tamás: A peresztrojka (Gorbacsov) konzervatív és baloldali ellenzéke
Takács Tibor: Szektások, dogmatikusok, álbaloldaliak: az állambiztonság és a „baloldali elhajlók” a Kádár-korban

 

Kávészünet

 

II. Panel – 11:30

Krahulcsán Zsolt: Biszku és a „munkásellenzék”
Varga Zsuzsanna: Az agrárpolitika baloldali bírálata az 1970-es években
Takács Róbert: Támadás egy jobboldali elhajlás ellen – Golf Szálló kontra Vörös Csillag

 

Ebédszünet

 

III. Panel – 14:00

Valuch Tibor: Lehet-e újat mondani a fridzsiderszocializmusról, avagy a „fogyasztói szocializmus” bírálói
Baráth Magdolna: A gazdasági reform és a szovjet vezetés
Pap Milán: A gazdasági reform és munkásellenzéke
Bárány Balázs: „Kettőnk között semmiféle nézeteltérés nem volt soha!” – Ütközések és együttmozgások Marosán György és Kádár János pályáján

 

Kávészünet

 

IV. Panel – 16:00

Kiss Ágnes: „Kétfrontos harc” Romániában
Mitrovits Miklós: A párt baloldala 1968-ban és 1981-ben Lengyelországban
Bencsik Péter: A „csehszlovák Kádár” és az ő balos ellenzéke – Gustáv Husák az 1970-es évek fordulóján