Az 1906-os, máig eleven diákregényben, A Pál utcai fiúkban szereplő „gittegylet” ma általánosságban a feleslegesség, öncélúság szinonimája. Pedig Molnár Ferenc ezt a regényét olyan korban írta, amikor egyre-másra alakultak az egyesületek, sportklubok és szakszervezetek, s természetes, hogy ez a gyerekeket is magával ragadta. Az író szinte észrevétlenül tökéletes útmutatót ad arról, hogyan is kell működniük a civil szféra szereplőinek. Ehhez a szakszervezetek világa is hozzátartozott, noha a munkásoknak jogszabályi tiltások ellenére, hatósági erőszakot kockáztatva, kiskapukat kihasználva kellett szerveződniük.

• Hogyan használták a sztrájkot régen és ma?
• Miképp biztosították a megfelelő szintű szervezettséget, a pontos tagdíjfizetést?
• Milyen tevékenységet tartottak alapvetően szükségesnek az állam által is elfogadott segélyezésen túl?
• Miképp térítették el a „szervezőmodell” felől a „szolgáltatómodell” felé a szakszervezeteket az államszocializmus időszakában?
• Milyen út vezetett a százszázalékos szervezettségtől a tízszázalékos szervezettséghez 1990 után?

Ezekről a kérdésekről beszélgetett Karácsony Szilárd szakszervezeti aktivistával Takács Róbert történész a Klubrádió Szabad a pálya című adásában az első országos szakszervezeti szövetség, a Szakszervezeti Tanács (röviden: Szaktanács) megalakulásának 135. évfordulóján, azaz 2026. május 22-én.

Hallgassa vissza az adást ide kattintva!

Karácsony Szilárd Érdekérvényesítés című kötetei a Napvilág Kiadónál érhetők el.

A témához kapcsolódó írásokat pedig a honlapunkon talál, amelyek a British Library Veszélyeztetett Levéltárak Programjának (Endangered Archives Programme) keretében készültek.
 

Fotó: Királymalmi sztrájkolók egy sztrájktanyán az Összekötő vasúti hídnál 1910-ben. Jól látható, ahogy a munkások közül többen is öntudatosan a Népszavát mutatják fel a kamerának.
Forrás: Fortepan / Eredeti: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény