A Politikatörténeti Intézet, és a CEU Democracy Institute és a Politikatörténeti Alapítvány konferenciája

Időpont: 2022. november 25., péntek 13 óra

Helyszín: CEU / Nádor 15 / Tiered room 103
(1051 Budapest, Nádor utca 15., I. emelet)

Az eseményre itt tud regisztrálni.

Narratológiai alapvetés, hogy a világérzékelésünk és -értékelésünk alapvetően „szövegek” nyomán, elbeszélések mentén szerveződik (a „nyelvi fordulat” utáni tág értelmében használva a szöveg, illetve a nyelv fogalmát). Abban, hogy miképp látjuk a világ eseményeit, és hogyan interpretáljuk azokat, nagyon fontos szerepe van annak, hogy gyerekkorunktól miféle történeteket hallunk, milyen meséket és regényeket olvasunk, vagy éppen milyen filmeket látunk. Mert az így megismert toposzok segítségével tulajdonítunk értelmet a „valóságnak” – helyesebben így konstruáljuk azt –, például úgy, hogy a körülöttünk élő személyeket irodalmi archetípusokkal feleltetjük meg.

Gondoljunk bele, hogy mi, történészek, adott esetben hány Shakespeare-i figurát szoktuk azonosítani a múltban, így vélhetjük felfedezni egy-egy történelmi személyben a hatalomvágyó Lady Macbeth, az intrikus Jago vagy a tépelődő Hamlet alakját, hogy aztán az ismert történetek nyomán értelmezzük a cselekedeteiket. De hogy ne csak magaskulturális példát hozzunk, említhetnénk a popkultúrából a szintén „szövegként” elemezhető Star Wars-filmeket is: vajon a világ hány elnyomó rendszerében bíznak abban, hogy a diktátor legbelső környezetében végül csak akad egy, az utolsó pillanatban mégis az uralkodója ellen forduló DarthVader? Hiszen ahogy a narratív pszichológiai kutatások történészek számára hasznosítható tanulságait összegző Romsics Gergely írta Idegen kertből rózsát lopni? Történészként a narratív pszichológiáról című írásában: „A narratívum[…] olyan eszköz, resource, amelyhez a tudat világ- és önértelmező vállalkozása során természetes módon fordul.”

Amellett, hogy – Pándi Pál A felszabadulás ábrázolása regényeinkben című tanulmányát idézve – „jelentős nemzeti élmények irodalmi utóképét vizsgálni – izgalmas és tanulságos feladat”, a fenti, ma már egyre szélesebb körben elfogadott posztmodern elméleti fejtegetések magyarázzák, hogy a szépirodalmi művek sok esetben jobban meghatározzák egy adott történelmi eseményről bennünk élő képet, mint a történettudományi munkák.

A konferencia a 20. századi magyar történelem meghatározó személyiségeiről, politikai rendszereiről és sorsfordulóiról szóló fikciós (szépirodalmi és filmes) ábrázolások elemzésére és bemutatására kéri föl a téma szakértőit, külön kitérve az adott művek jelentőségére a történelemképünk formálásában.

PROGRAM

13:00 Köszöntő

13:05 – GYÁNI GÁBOR (BTK Történettudományi Intézet): A történelem fikcionalizálása – a „történelmi regény”. A pamflettől az allegóriáig
13:30 – CSUNDERLIK PÉTER (ELTE BTK, Történeti Intézet – Politikatörténeti Intézet): A Tanácsköztársaság ábrázolása Horthy-kori regényekben
13:50 – GYÖRGY PÉTER (ELTE BTK, Művészetelméleti és Médiatudományi Intézet): Trianon a szépirodalomban: Tompa Andrea, Vida Gábor prózái, Szőcs Géza korai versei
14:10 – PAÁR ÁDÁM (Méltányosság Politikaelemző Központ, Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium): Trianon és következményei a filmvásznon
14:30 Vita

14:50 Szünet

15:00 – BARÁTH KATALIN (SZTE Jelenkortörténeti Tanszék): Hova tűnt a sok paraszt? Társadalom 1948 előtt a történelmi krimik szerint
15:20 – KISANTAL TAMÁS (PTE, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet): Poe százados és Whitman őrnagy találkozik Babilónban – Szerep és történelemkép Faludy György Pokolbéli víg napjaim című művében
15:40 – VARGA BALÁZS (ELTE BTK, Művészetelméleti és Médiatudományi Intézet): Vízió és revízió: 1956 és a Kádár-korszak ábrázolásának kérdései 2000 utáni magyar filmekben
16:00 – TAKÁCS RÓBERT (Politikatörténeti Intézet): Ki a „veréb”, s ki a „madár”? Disszidensek és idegenbe szakadt hazánkfiai a Kádár-korszak magyar filmjeiben
16:20 Vita

16:50 Zárszó