Azonnal megkezdődő sztálinizálás vagy a körülmények folytán kudarcba fúlt demokratikus kísérlet? Túl azon, hogy a jelenlegi emlékezetpolitika számára kitüntetett pont a második világháború vége, mint a pillanat, mikor – a nemzeti önrendelkezés elvesztésével – kizökken a világ, a történészeket is megosztja az 1944/1945 és 1948 közötti néhány év értékelése. Lehet-e másképp, más kérdésfeltevéssel közelíteni ehhez az időszakhoz? A politikai megszakítottság mellett milyen egyéb éles változásokat, valamint figyelemreméltó folytonosságokat érhetünk tetten?

Ezekről a kérdésekről beszélgetett Apor Péter és Nagy Péter történészekkel Takács Róbert, a Múltunk folyóirat felelős szerkesztője 2024. június 14-én a Klubrádió Szabad a pálya című műsorában.
 

Hallgassa meg / vissza az adást ide kattintva!

 
A beszélgetésben a Múltunk folyóirat nemrég megjelent 2024/1. számában szereplő 1945 a munkahelyeken tematikus összeállításhoz kapcsolódva azt járjuk körül, miképp értelmezhető a második világháború utáni időszak a munka világa felől. Hogyan jelent meg – elsősorban a fizikai – munka a politikai szereplők értékvilágában, retorikájában, hogyan lett politikai hívószó a munkavégzés, illetve ezzel a társadalom mely csoportjait állították szembe, s tették meg a munka társadalma „ellenvilágának”. Mindezzel párhuzamosan milyen intézményes keretek nyíltak meg a közös ügyekben való részvételre a munkások számára, miképp alakult a helyi közélet egy tipikus munkáskörzetben, Ózdon. Azt is megvizsgáljuk, volt-e a munka fogalmával operáló populizmusnak előzménye 1945 előtt, s ha volt – spoiler: volt – miben különbözött.

 
A Múltunk munka-száma (2024/1.)