(1923. december 10. – 1998. október 29.)

Erényi Sándor postafelügyelő és Weisz Hedvig fia a sok neves tudóst adó Kölcsey Ferenc reálgimnáziumi érettségi után gépihurkoló segédlevelet szerzett a Sziget utcai tanonciskolában és elhelyezkedett a Józsefvárosi kötöttárugyárban. A numerus clausus miatt csak a háború után folytathatta egyetemi tanulmányait, felvételt nyerve a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-földrajz szakára. Addig még megjárta a munkaszolgálatot – menetszázadával Graz mellett szabadult fel. Széleskörű műveltségét olyan tanárok alapozták meg, mint a magyar gazdasági életről és a magyar iskolai oktatás történetéről előadó Domanovszky Sándor, a gondolkodás lélektanába Kornis Gyula vezette be, Mendöl Tibor földrajzot, művészettörténetet Gerevich Tibor, a fiatal Kosáry Domokos a XIX. századi magyar történelmet, a társadalomtudományi alapismereteket Szalai Sándor, a Rákóczi-kort Ember Győző adta elő, Füst Milán féléves kurzusa a “Látomás a művészetben” címet viselte, Komlós Aladárt irodalmi műveltségének megalapozójának tekintette, Túróczi Trostler József a világirodalmat kedveltette meg vele.

Az egyetem elvégzése után, 1949 októberétől haláláig a Munkásmozgalmi Intézet, illetve annak 1957-es utódintézményében a Párttörténeti Intézet munkatársa, majd igazgató-helyettese volt. 1989 után nyugdíjasként a Politikatörténeti Intézethez kötődött. Első jelentősebb monográfiájában a magyarországi szakszervezeti mozgalom kezdeteivel foglalkozott (1962), nagy visszhangot keltett a magyarországi szociáldemokrata mozgalom Európa szerte ismert alakjáról, Kunfi Zsigmondról írt biográfiája (1974). Kultúrtörténeti adalékokban és szociológiai részekben volt gazdag Szocializmus a századelőn (1979) című monográfiája, akárcsak jogtudományi elemeket is bemutató könyve az Általános választójog-tömegsztrájk-háború (1988). Komoly vállalkozása volt a szerkesztésében és szerzőségével elkészült Nyolcvan év. A magyarországi szociáldemokrata mozgalom 1868-1948, amelynek első része Fél évszázad. A szociáldemokrácia története Magyarországon címmel jelent meg 1990-ben. Nem kevésbé öleltek át széles spektrumot Tekintélyelv-parlamentarizmus-népiség (1993), Wekerle Sándor három miniszterelnöksége (1993), illetve a magyarországi zsidóságról szóló könyvei – Zsidók és a magyar politikai élet 1848-1938 (1994) és A zsidók története Magyarországon (1996). Monográfiáiban és nagy számú tanulmányában Erényi Tibor mindig kritikusan írt a szociáldemokrácia olyan elvi megítéléseiről, mint a magyarországi mozgalomban is alapvető szerepet betöltő nemzeti, nemzetiségi kérdés és a földkérdés, a háborúhoz való viszony, vagy éppen a női emancipáció. Kutatott és kedvelt témaköre volt az ausztromarxizmus, különösen Karl Renner munkássága. Utolsó, a halála előtt két nappal tartott konferencián Max Weberről beszélt.

Erényi Tibor nagy figyelmet szentelt a munkásmozgalom dokumentumainak közreadásának. Elsősorban neki köszönhető az első és egyik legnagyobb vállalkozásaként megjelentetett A magyar munkásmozgalom története válogatott dokumentumai, amelynek I. kötetét maga szerkesztette, társszerkesztője volt a II-V. kötetnek.

Kezdetektől rendszeres résztvevője volt a linzi Munkásmozgalom Történészek Nemzetközi Egyesület évi konferenciáinak, tagja majd haláláig elnöke volt a Párttörténeti Közleményeknek, aztán a Múltunk szerkesztőbizottságának. Szerkesztőbizottsági tagja volt a Századoknak és a Históriának, tagja a magyar-osztrák munkásmozgalom történeti vegyes bizottságnak, a Magyar Történészek Nemzeti Bizottságának. Első számától kezdve szerkesztőbizottsági tagja volt a Nemzetközi Munkásmozgalmi Évkönyvnek.

 
Erényi Tibor műveinek bibliográfiája

Olvasható, letölthető tanulmányok

 
A történettudós Max Weber
In: Max Weber és a 20. század társadalomtudományi gondolkodása. Akik nyomot hagytak a 20. századon, 5. füzet, Budapest, 1999.

1848 és a magyar baloldal 1948-ban
In: Eszmélet, 1998. 37. sz. 41–57.

„Kint a csődből?” Előszó helyett (Diktátorok, diktatúrák)
In: Diktátorok, diktatúrák. Budapest, 1997. 7–26.

Sigmund Freud. Politikatörténeti arcképvázlat
In: Freud, avagy A modern individuum felfedezése. Budapest, 1997. 44–75.

Parlamentarizmus Magyarországon az 1945 előtti évtizedekben
In: Vissza a történelemhez. Emlékkönyv Balogh Sándor 70. születésnapjára. Budapest, 1996. 31–41.

A szociáldemokrácia nagyjai a modernizációról: Bernsteintől Brandtig (Szociáldemokrata dilemmák)
In: Eszmetörténeti előadások. Budapest, 1996. 43–86.

Politikai rendszerváltozások a XX. századi Magyarországon. Azonosságok és különbségek
Feljegyzés (kézirat), 1996. március

Pártok és politikai célok Magyarországon a XX. század első felében
In: Múltunk, 1991. 2–3. sz. 27–49.

Magyar Köztársaság 1918–1919-ben
In: A köztársasági eszme és mozgalom Magyarországon. Budapest, 1990. 27–43.