Globalizáció és integráció

A globalizáció és az integráció elméleti kérdései
Kutatásvezető: Andor László

A projekt eredményeinek rövid összegzése

1. A kutatás irányáról
A kutatási modul a Politikatörténeti Alapítvány által támogatott globalizáció-kutatás elméleti ágát fogta át. Kiindulópontunk az volt, hogy bár a globalizáció viszonylag újkeletű fogalom a társadalomtudományokban, valójában nem teljesen újszerű jelenségek leírására szolgál. Emiatt kutatásunkban választ kerestünk azokra a kérdésekre, amelyek a globalizációnak a kapitalizmus, a neoliberalizmus, az amerikanizmus és az univerzalizmus fogalmaihoz való viszonyával foglalkoznak.
Kritikai megközelítésünk kimondva, kimondatlanul a nemzetközi diskurzusban sterilen megjelenő neoliberális globalizáció-felfogás alternatíváit kereste. A neoliberális globalizmus fő jellemvonása annak ökonomizmusa; a gazdaság elsőbbsége a társadalmi lét más alrendszereivel szemben. Ugyanakkor a neoliberális ökonomizmusról feltételeztük, hogy közgazdasági megalapozottsága ellentmondásos, a gyakorlatba való átültethetősége pedig problematikus.
A kritikai megközelítések többsége úgy látja, hogy amennyiben a kapitalizmus globalizálódik, úgy az veszélyt jelent az emberiség humán és természeti erőforrásaira. Ez esetben a globalizáció összeegyeztethetetlen a fenntarthatóság, illetve a fenntartható fejlődés fogalmaival és kritériumrendszerével.
A neoliberalizmus a kapitalizmus szociális reformja ellen lépett fel a tiszta megoldásokhoz történő visszatérés érdekében. Kérdés azonban, hogy lehetséges-e egyáltalán “tiszta” globális kapitalizmus. Másképpen fogalmazva: működhet-e úgy centrumkapitalizmus a világrendszerben, ha maga körül felszámol minden egyéb, nem kapitalista formációt? Hogyan alakul, mitől függ mindeközben a globalizálódó világrendszer legitimációja?
A globalizáció az elmúlt években komoly politikai ellenállásba is ütközött. Elméleti síkon azonban megvizsgálandó, hogy lehetséges-e a mai viszonyok között globális reform. Értelmezhető-e világméretekben a szociáldemokrácia XX. századi programja, a kapitalista rendszer megreformálása, a piaci mechanizmusok általánosabb politikai és társadalmi szempontok alá rendelése?
Mindezekből a megfontolásokból kiindulva vázoltuk fel főbb kutatási irányainkat. Alapfeladatunknak tekintettük a világkapitalizmus klasszikus értelmezéseinek és a mai globalizáció-fogalmaknak az összevetését. Látható, hogy az elmúlt évtized társadalomtudományi és publicisztikai irodalma egyfajta terminológiai pluralizmusnak nyitott teret, összefonódva a kapitalizmus modellváltásának értelmezésével. Ez azonban újból aktuálissá tette a világkapitalizmus klasszikus, marxista alapú magyarázatait. Érdeklődésünk középpontjában ezeknek és mai leágazásaiknak a feltérképezése állt.
Bár kétségtelenül Marx tekinthető az egységes világgazdaság első komoly teoretikusának, az egységes világtársadalom gondolata filozófiai síkon már korábban megjelent. A modul céljának tartottuk, hogy filozófiai igényességgel tárja fel a globalizáció-fogalom összefüggéseit, mögöttes tartalmait és viszonyát olyan, jobban definiálható kategóriákhoz, mint az univerzalizmus vagy a liberalizmus. Mivel a neoliberális irányzat is gyakran folyamodik történeti legitimációhoz, fontos volt áttekinteni, melyek a mai globalizmus gyökerei a klasszikus filozófiai örökségben.
A gobalizáció fogalmi-terminológiai előzményeként, körülbelül a hatvanas-hetvenes évek fordulójától, a természet- és társadalomkutatók egy része globális problémákról beszélt, alapvetően kritikai álláspontból közelítve a világgazdaság és -politika folyamatait. Ez egy rendszerkritikai, de nem szükségképpen a kapitalizmust megkérdőjelező irányzat volt. Mivel az utóbbi időben ez az irányzat viszonylag háttérbe szorult, érdekessé vált számunkra, hogy megvizsgáljuk a globális problémák kutatásának társadalomelméleti aspektusait.
Az elméleti modul egyik kiterjesztése a globális civil társadalom fejlődését és a globalizációhoz való viszonyát vizsgálta. Foglalkoztunk a globális civil társadalom koncepcionális kérdéseivel, ami a gyakorlatban sokszor egyet jelent az antiglobalista pozíció elfoglalásával. Kihívást jelentett a globális civil társadalom ellentmondásos karaktere, amely kontextuálisan a globalizáció egyszerre integrációs és fragmentációs jellemzőiből eredeztethető. A globális társadalom fejlődésének kritikus pontjai közé tartozik a kommunikáció és a média fejlődése, illetőleg a közjavak fogalmának és intézményeinek kiterjesztése a világrendszer szintjére. Utóbbi témák is egy-egy ösztöndíjas munka tárgyát képezték.

2. Néhány fontosabb tudományos megállapítás
A globalizáció és a kapitalizmus fogalmainak összefüggéseit elsősorban Szigeti Péter munkája igyekezett feltárni. Szigeti szerint a köznapi nyelvben globalizációnak nevezett rendszer a történelmi kapitalizmus negyedik nagy szakasza, vagyis a globális liberálkapitalizmus. Kialakulásának előfeltétele, s nemcsak következménye volt az államszocialista kísérletek felszámolódása a világgazdasági erőviszonyok radikális megváltozása következtében. Az 1970-es évek végétől a tőke már-már levetette a polgári nemzetállami keretekben szervezett állami-politikai közvetítettséget, s a világgazdaság szuperstruktúráját elfoglalva közvetlenül uralkodik a gazdasági ágensek és munkatársadalom felett. Amennyiben a transznacionális szereplők perspektíváját állítjuk előtérbe, akkor a centrumkapitalizmus egészének érdekeit is képviselő ágensek uralkodnak a félperifériához – közöttük a volt államszocialista kísérletekhez tartozó országcsoporttal – és a perifériához tartozó országok és gazdaságaik felett. Ugyanis utóbbiakra rá tudnak kényszeríteni egy olyan munkamegosztást – termelési és kereskedelmi viszonyrendszert, normatív szabályozást és intézményes működésmódokat -, amelyet azok gazdasági, gazdaságpolitikai és katonai kényszerek folytán követnek. A tőke gazdasági osztályuralma azonban nem azonos egy államilag-politikailag szervezett birodalmi egységgel, – bár mint látni fogjuk – politikai szabályozó-koordináló mechanizmusokra a világgazdaság feletti uralomhoz is szükség van. A globális kapitalizmusban immáron nem finánctőkeként, tehát nem a banktőke és az ipari tőke összeolvadásaként, s nem is a nemzetállami keretek közötti szabályozó államhatalom révén, hanem a tőkés termelés összfolyamatát az európai értelemben vett neoliberális politika révén dezetatizálja, deregulálja a polgári osztályuralom új formája.
“A politika globális alakítása globális világkormány nélkül” történik immár (Joseph Stiglitz), s maga a világgazdaság vált pénztől vezérelt gazdasággá (“money driven economy”). A pénztől irányított gazdaság pedig az elmúlt évtized pénzügyi válságait és nemzetgazdasági összeomlásait ismerve – tőkés alapon szemlélve – sem kis világgazdasági kockázatokkal jár. A felvilágosult tőkés álláspontjáról ezért fogalmazódnak meg olyan kritikák, mint például a jeles spekuláns, Soros Györgyé, amelyek a piaci fundamentalizmust támadják. Mindazonáltal az állam ebben a korszakban sem tűnt el, de a korábbiakhoz képest lényeges funkciói változtak meg.
Korunk globalizációjára jellemző a globális pénzpiac növekvő autonómiája, a gazdasági viszonyok politikai egységeken és kapcsolatokon túlmenő evolúciója, a helyi etikai és esztétikai források csökkenő szerepe. A globalizáció e specifikus megjelenési formája – Tanyi Attila és Eric Brown tanulmányának következtetése szerint – nem feltétlenül támogatja azt a fajta etikai univerzalizmust és kozmopolitanizmust, amelyet Szókratész, a sztoikusok és Kant hirdettek. Ugyanakkor – a kutatás keretében elvégzett filozófiatörténeti vizsgálódás azt mutatja, – a mai globalizációval bizonyos vonatkozásokban analóg gazdasági és társadalmi feltételek biztosították a hátteret a kozmopolitanizmus és az etikai univerzalizmus számára.
A filozófiai értekezéssel összhangban Fábry Balázs Ádám kutatása jól megvilágította, hogy a globális média intézményei alapvetően a tőkés gazdasági struktúrákhoz illeszkednek. Emiatt a médiáról mint valamiféle újszerű, vagy kifejezetten a kapitalizmust meghaladó rendszerről beszélni nagymértékben illuzórikus. A globális média értelmezéséhez jó kiindulópontot jelent Gramsci hegemónia-fogalma.
A globalizáció gazdasági-ökológiai következményeivel, és azok elméleti értelmezhetőségével Gáspár Tamás és Heltai László egy-egy tanulmánya foglalkozott. Ezekből kiderült, hogy a globalizáció előrehaladtával előtérbe került a globalizáció kettős természete, az egyszerre történő integráció és fragmentáció jelenségének felismerése. A gazdasági integrációt nem követte ugyanis ugyanolyan sebességgel azoknak a politikáknak a nemzetköziesedése, amelyek nemzeti szinten egyrészt korrigálják a piac okozta hibákat, egyenlőtlenségeket, másrészt biztosítják annak zavartalan és hatékony működését. Nyilvánvalóvá vált, hogy önmagában egy korlátozások nélküli globális piacgazdaság bizonyos, a társadalom számára létfontosságú funkciókat képtelen ellátni. Így a gazdasági globalizáció előrehaladtával mind nagyobb szükség mutatkozott nemzetközi szinten is olyan együttműködésekre, amelyek a negatív hatásokat, externáliákat csökkenthetnék.
Ma már nyilvánvaló, hogy a globális problémák nem kezelhetőek csupán nemzetközi, vagyis államközi kooperáció alapján. Az olyan globális kérdések, mint a környezeti, egészségügyi, pénzügyi instabilitási problémák forrása és megoldása is kívül esik a kormánypolitikák hatáskörén és a magánszemélyek decentralizált akcióin. E kettőt egy tágabb keretben értelmezve kell koordinálni. A globális közjavak elmélet szándékai közt szerepel ennek a többszintű koordinációnak a leírása, megértése és szükségességének igazolása, miközben tanácsokkal szolgál hasonló koordinációs rendszerek létrehozásához is. A “közjavak” olyan hívószó, amely különböző értelmezései ellenére – vagy azokkal együtt – lehetővé teszi, hogy újra legitimálják a nemzetközi közösség beavatkozását, és paradox módon azt is, hogy ugyanakkor megmutassa az aktuális kormányközi keretek átlépésének szükségességét.
A nemzetközi kooperáció elméletének a közjavak körüli újraformálása emellett azt is lehetővé teszi, hogy a fejlődésről szóló nemzetközi egyezkedések zsákutcáit kikerüljék, mivel egy, a közös érdekre hivatkozó és alapozó felfogás újjáélesztheti a globális problémák megoldásához szükséges sorvadó nemzetközi szolidaritást.
A globális problémák közjavakkénti értelmezése ugyanakkor nehézségekbe is ütközik. A közjavakról való gondolkodásnak van egy igen erős, közgazdasági-közösségi döntéselméleti hagyománya, amely nem alkalmas teljes egészében a globális keretek közötti felhasználásra, bár számos eleme hasznos tapasztalatokkal szolgál. Az alkalmatlanság fő oka, hogy a közjavak hagyományos szemlélete analitikus módon közelíti meg a kérdést, illetve statikusan, minden történelmiséget nélkülözve, és egy univerzális definícióból lebontva próbálja megválaszolni a közjavak kérdéseit. Ezen az úton azonban nem lehet eljutni egy olyan kaotikus és változékony tér problémáinak megoldásához, mint a nemzetközi, globális ügyek tere.
Ha a történeti áttekintésre hivatkozunk, azt lehet mondani, hogy a globális közjavak szolgáltatásának tekintetében egy új középkorban vagyunk. A globális közjavak iránti kereslet szétszórt csoportoktól jön a világ minden sarkából, és az intenzitásuk is eltérő. S amennyire a történelemre építhetünk, azt mondhatjuk, hogy a globális közjavak érdekében cselekvés csak akkor és olyan mértékben fog történni, amikor és amennyire a nemzetközi közösség válsággal néz szembe, amire reflektálnia kell.

3. A kutatások folytatásának lehetséges irányairól
A kutatás keretében létrejött tanulmányok fontos előrelépést jelentenek, de természetszerűleg hiányzik még néhány téma alaposabb kutatása. Viszonylag kidolgozott a globalizáció rokon elméleti kategóriákhoz való viszonya; különösképpen a világkapitalizmus fogalomrendszeréhez való kapcsolódások feltárása, illetve a globális közösség egyes filozófiai, kommunikációs, közgazdasági, politikai aspektusainak felvázolása. A lehetséges továbbfejlesztést illetően kiemelhetünk néhány tematikus irányt, illetőleg feldolgozandó szerzőt. Így például fontos lenne részleteiben foglalkozni a globalizáció, a felzárkózás és a modernizáció kapcsolatával. Ez az elmélet és a gyakorlat szempontjából egyaránt komoly kihívás. Másrészt lényeges azt is látni, hogy a globalizációval foglalkozó nemzetközi szakirodalom importja Magyarországon még mindig csak töredékes. Nemcsak jeles külföldi szerzők hiányoznak, hanem például a nyugaton klasszikusként számon tartott Polányi Károly munkásságának feldolgozása is. Ilyen szempontból az elméleti igényű globalizációs kutatások perspektívája határtalan. Saját globalizációnkra reflektálva a további filozófiai kutatások során érdemes lenne feltárni azokat a gondolati és cselekvési irányokat, melyek az univerzalizmust és kozmopolitanizmust, illetve azok pozitív oldalát juttatják érvényre, és a globalizáció káros elemeivel szemben hatnak.

Az elkészült tanulmányok jegyzéke
Fábry Balázs Ádám: Média, információ és globalizáció. Úton a globális média vagy a mediatizált globalizáció felé
Gáspár Tamás: A globális problémák kutatásának társadalomelméleti aspektusai
Heltai László: Globális közjavak
Rövid Márton László: A civil társadalom globalizációja
Szigeti Péter: Világrendszernézőben. Globális “szabadverseny” – a világkapitalizmus jelenlegi stádiuma
Tanyi Attila: Fejezetek a kozmopolitanizmus és az univerzalizmus filozófiai történetéből (társszerző: Eric Brown)

Célkitűzések
A kutatási modul a Politikatörténeti Alapítvány támogatásával folytatandó globalizáció-kutatás elméleti ágát fogja át. Tematikáját a másik két modullal, illetve annak vezetőivel (Farkas Péterrel és Csáki Györggyel) együttműködésben alakítottuk ki. A modulban a témavezető irányítása mellett a kutató ösztöndíjasok tanulmányokat készítenek, amelyeket előadások vagy viták keretében ismertetünk meg az érdeklődő közönséggel. A munka alapját képezi konferenciáknak, illetőleg publikációs tevékenységnek is.
Kiindulópontunk a globalizáció fogalma, amely a társadalomtudományokban viszonylag újkeletű, de sok értelmezés szerint nem teljesen újszerű jelenségek leírására szolgál. Emiatt kutatásunkban választ keresünk azokra a kérdésekre, amelyek a globalizációnak a kapitalizmus, a neoliberalizmus és az univerzalizmus fogalmaihoz való viszonyával foglalkoznak.
A kortárs világrendszer-értelmezés domináns irányzatának a neoliberalizmust tekintjük, amely az 1970-es években alakult ki, és az 1990-es években vált manifeszt módon globalistává.
A neoliberális globalizáció-felfogás fő jellemvonása annak ökonomizmusa; a gazdaság elsőbbsége a társadalmi lét más alrendszereivel szemben. Ugyanakkor a neoliberális ökonomizmusról feltételezzük, hogy közgazdasági megalapozottsága ellentmondásos, a gyakorlatba való átültethetősége pedig problematikus.
A neoliberalizmus általában elleplezi, hogy a jelenkori globalizációval nem általában a piacgazdaság, hanem annak egy konkrét formája, a tőkés piacgazdaság válik világméretűvé. Amennyiben a kapitalizmus globalizálódik, úgy az veszélyt jelent az emberiség humán és természeti erőforrásaira. Ez esetben a globalizáció valóban összeegyeztethetetlen a fenntarthatóság, ill. a fenntartható fejlődés fogalmaival és kritériumaival.
A folyamat tehát további kérdéseket vet fel, amelyek ugynakkor klasszikus elméleti vitákhoz is kapcsolódnak.
Lehetséges-e tiszta globális kapitalizmus? (Másképpen fogalmazva: működhet-e úgy a kapitalizmus világméretekben, ha maga körül felszámol minden egyéb, nem kapitalista formációt?)
Lehetséges-e globális reform? Értelmezhető-e világméretekben a szociáldemokrácia XX. századi programja, a kapitalista rendszer megreformálása, a piaci mechanizmusok általánosabb politikai és társadalmi szempontok alá rendelése?

 

A kutatócsoport tagjai
Andor László – kutatásvezető
Fábry Balázs Ádám
Gáspár Tamás
Heltai László
Rövid Márton László
Szigeti Péter
Tanyi Attila