Mély fájdalommal értesültünk arról, hogy elhunyt Hajdu Tibor (1930–2025) történész, az 1918–1919-es forradalmak legelismertebb kutatója, a korszakról szóló számos munka szerzője, Károlyi Mihály biográfusa és levelezésének közreadója. Amikor valaki azt hitte, hogy már mindent elolvasott a „forradalmak koráról”, vele beszélgetve még akkor is rengeteget tudott tanulni, hiszen Hajdu Tibor még ismerte azokat a sztálini terrort túlélt 1919-es szereplőket, akik a magánbeszélgetéseikben sokszor teljesen mást meséltek, mint ami a hivatalos visszaemlékezéseikben megjelent. Lenyűgöző tudásáról árulkodó – de azzal sosem hivalkodó –, tanulságos előadásait mindig iróniával fűszerezte. Borsányi György 1979-es Kun Béla-életrajza betiltásának „nem hivatalos”, tragikomikus történetét is úgy tudta elmesélni, hogy a hallgató végigvigyorogta.

Hetvenéves kutatói pályáját még a Magyar Munkásmozgalmi (1956-tól Párttörténeti) Intézet levéltárosaként kezdte, és végül az MTA Történettudományi Intézetből vonult nyugdíjba. Az első írása 1951-ben jelent meg, egy recenzió Erényi Tibor párizsi kommünről szóló munkájáról, ma már komikus hatást keltő mondatokkal, amelyekben „a tőkések és földbirtokosok államának tudománypolitikáját” ütötte, amely „igyekezett meghamisítani és eltitkolni népünk előtt harcos forradalmi múltját”.

Hajdu Tibor azonban semmit se akart eltitkolni: a historiográfiai áttekintéseiben a saját régebbi műveit is kritizálta, a rá jellemző stílusban: „Bevallom, ha ma olvasom az 1980-ban Nemes Dezső szerkesztésében megjelent »Magyarország története 1918–1919« c. egyetemi tankönyv bizonyos általam írt mondatait, csak a fejemet tudom csóválni. De hát aki hivatalos tankönyvet ír…” – írta „A Tanácsköztársaság helye a magyar történelemben” című, intézetünk politikatörténeti folyóiratában, a Múltunkban megjelent 1994-es tanulmányában.

A Tanácsok Magyarországon 1918–1919-ben című, 1958-as első könyvének értékelését pedig azzal indította a kollégánknak, Csunderlik Péternek adott 2020-as életút-interjújában: „hogy ne tagadjam le a dolgok sötét oldalát, amikor írni kezdtem, még élt Sztálin”. Hajdu Tibor történetírói nagyságát jelzi, hogy még azok a fiatalkori írásai is használhatók – a bennük feldolgozott hatalmas forrásmennyiség miatt –, amelyek akkor születtek, amikor a személyi kultusz miatt Rákosi Mátyást állították be a Tanácsköztársaság legjelentősebb vezetőjének Kun Béla helyett.

Bár Hajdu Tibornál többet senki se tudott az 1918–1919-es forradalmakról, véletlenül lett a téma kutatója, és az 1969-es Tanácsköztársaság-nagymonográfiáját sem akarta eredetileg megírni. Éppen Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom című, 1968-ban megjelenő mesterművén dolgozott, amikor Nemes Dezsőtől érkezett a felszólítással felérő felkérés, hogy hagyja félbe az őszirózsás forradalom történetének megírását, mert a kommün 50. évfordulójára meg kell jelentetni az annyira hiányzó Tanácsköztársaság-történetet.

Hajdu Tibor csak úgy vállalta a feladatot, ha előbb befejezheti az őszirózsás forradalomról szóló könyvet, illetve ha a kommüntörténetben szót ejthet a „közszájon forgó” kényes kérdésekről is: a terrorról, az egyházellenességről és a népbiztosok zsidó származásáról. A vaskos Tanácsköztársaság-könyvet végül alig tíz hónap alatt írta meg, ijesztő tempóban: még az utolsó fejezeten dolgozott, amikor az első fejezet már nyomdában volt. Ennek ellenére sok szempontból máig felül nem múlt nagymonográfia kerekedett belőle, pedig akkor jelent meg, amikor a Rolling Stones Let It Bleed című albuma.

Hajdu Tibor 2018-ban, 88 évesen lett társszerzője a Kérdések és válaszok 1918-1919-ről című kötetünknek, és tanácsaival, észrevételeivel, baráti lektorálással támogatta intézetünk és a Napvilág Kiadó munkáját. 90 éves kora fölött is félelmetes sebességgel szállította az írásokat, többnyire recenziókat, és szerepelt rendezvényeinken. Utoljára idén tavasszal tanulhatott tőle intézetünk közönsége, a Károlyi Mihályról és Jászi Oszkárról tartott konferenciánk ugyanis Hajdu Tibor lényeglátó bevezető előadásával kezdődött – akkor már nem tudta elhagyni otthonát, így videóüzenetben hallgathattuk. Már most hiányzik nekünk, hatalmas történész és remek ember volt.

 

Csunderlik Péter