2025. július 23.

 

Johannes Gutenberg a Rajna mentén fekvő Mainz városában született 1400 körül. A pontos évet sem tudjuk utólag meghatározni, hát még a napot: mégis június 24-ére szokás tenni születésnapját, mivel az Keresztelő Szent János ünnepnapjára esik, s a középkorban elterjedt szokás volt a gyermek születése napjának védőszentjét névadóul választani. Gutenberg gazdag családba született, apja textilkereskedő volt, aki egy időben a városi pénznyomdát is vezette. Az ötvösmesterséget kitanuló Johannes 1440 körül fejlesztette ki nyomdagépét, amely mozgatható ólomötvözetből készült betűkkel, olajbázisú tintával a korábbinál jóval hatékonyabb technikát ígért. Találmánya néhány évtized alatt egész Európában elterjedt. Érthető, hogy Gutenberget a nyomdászok nemcsak tisztelték, hanem körükben bizonyos kultusza is kialakult.

1860-ban a pesti nyomdászok első ízben János napi Gutenberg-ünnepet ültek[1] – nem az akkori Pest-Budán, hanem a Duna mentén. A derék nyomdászok ugyanis nem egy pesti vendéglőben mondtak beszédeket, hanem a Nádor gőzhajón utaztak Visegrádig – a korabeli tudósítás szerint 350-en. (A Nádor ekkor már a dunai gőzhajózás veteránjának számított: a Dunai Gőzhajózási Társaság gőzöse 1836-ban tette meg első útját.) Persze ne öntudatos munkásgyűlést képzeljünk el, hanem egy harsány társasági eseményt, amelyre együtt utaztak a nyomdaüzemek tulajdonosai és (sokszor egyben) mesterei, írók, szerkesztők, hölgyek és zenészek – és persze a nyomdai munkát végzők is.

Három nyomdász-betűszedő mondott beszédet, Kovács, Rothberger és Sólymosy – a középső német nyelven, ami jól jelezte, a pest-budai nyomdászok jelentős része ekkor – s még egy jó ideig – németül értett jobban. A hajón pedig a 15. századi német feltaláló arcképét a nyelvújító Kazinczy Ferenc és az akadémia-alapító Széchenyi István portréja közé helyezték el. Utóbbinak ekkor nem kevés aktualitása és egyfajta ellenzéki, illetve függetlenségi éle is volt (Rákóczi-nótát is énekeltek), hiszen a rendőri zaklatásoktól megviselt gróf az év áprilisában lett öngyilkos a Bécs Döbling nevű kerületében fekvő elmegyógyintézetében. A visszaúton pedig az ünnepelt színész – az akkor már 52 éves, 1848-ban a Nemzeti Színházban a Nemzeti dalt elszavaló – Egressy Gábor mondott verseket.

Visegrád nem számított Gutenberg-emlékhelynek, de hogy valami mégis legyen, két magyar nemzeti zászló kitűzése mellett a várrom falába Gutenberg nevét is bevésték. Megemlékeztek az „első magyar nyomdászról” is, vagyis Hess Andrásról, aki Itáliából érkezett Budára, ahol 1472-ben állított fel nyomdát.

„A nap órái úgy voltak felosztva, mint midőn ünnepet szoktunk tartani. A reggel a szellemé volt, a délután felderítő mulatságokra lett szánva.” – összegzett a Vasárnapi Újság. A mulatság helyszíne pedig a Duna bal partján Verőce volt, az elhagyatott Migazzi-kastély parkja. (A kastély névadója és építtetője Migazzi Kristóf váci püspök – és bécsi érsek – volt, akinek közel húszéves püspöksége idején nemcsak kastély épült, hanem templom, papnevelde és árvaház is.) Az ünnepléshez és tánchoz csatlakozott a verőcei elit is.

A magas presztízsű szakmunkásokkal kiegészült előkelő társaság nemcsak szórakozott, röptetett léghajót, s élvezte a csárdást a kastély udvarán, valamint a tűzijátékot a Dunán, jótékonykodott is. Tombolán mintegy száz nyereményt sorsoltak ki, s a bevételt – 120 forintot (mai értékén több mint félmillió forintot[2]) – a beteg nyomdászoknak ajánlották.

Az alkalomra a nyomdászok két kiadvánnyal is készültek. A magyar könyvnyomdászat történetét Szabó József nyomdász írta, s a szöveget az akkor a Lipcsei Egyetemen tanuló ifj. Emich Gusztáv saját kezűleg szedte ki, a kötet pedig apjának neves nyomdájában készült el.[3] A szerzők saját koruk pesti nyomdaviszonyait így jellemezték: „Buda-Pesten jelenleg 14 nyomda működik mintegy 300 nyomdásszal, 42 gyorssajtóval (a kézi sajtókat nem is számítván), és számos segéd-munkással, s ha tekintetbe vesszük, hogy mindegyik gyorssajtó egy órában 1000 példányt nyomtat, akkor az összes gyorssajtók naponkint (10 órát számítva), 420,000 ívet nyomhatnak.”[4] A másik kiadvány – Kalauz a pesti nyomdászok kirándulásához Visegrádra, írta Ray G. – pedig magának az ünnepségnek állított emléket.

 

Források:

A pesti nyomdászok Gutenbergünnepe tegnap (vasárnap) végbement. Pesti Napló, 1860. június 26. 2.

y: Guttenberg, s a Velenczéből behívott első magyar nyomdász. Vasárnapi Újság, 1860. július 1. 327.

 

[1] A két legfőbb beszámoló: A pesti nyomdászok Gutenberg ünnepe tegnap (vasárnap) végbement. Pesti Napló, 1860. június 26.; y: Guttenberg, s a Velenczéből behívott első magyar nyomdász. Vasárnapi Újság, 1860. július 1. 327.

[2] Lásd Danyi Pál: Magyar pénzértékindex – árak és devizák alapján 1754-től. Forrás: https://artortenet.hu/magyar-penzertekindex-arak-es-devizak-alapjan-1754-tol/ (Letöltve: 2025. 07. 01.)

[3] Ifj. Emich Gusztáv–Szabó József: A könyvnyomdászat története Magyarországon. Budapest, 1860. 5–6.

[4] Uo. 26.

 

---

 

A projektről

 

A Politikatörténeti Intézet a Britih Library The Endangered Archives Programme (EAP) (Veszélyeztetett Levéltárak Program) keretében 2024 augusztusában induló kétéves projektje során a nyomdaipari szakszervezetek 1848 és 1951 közötti levéltári anyagainak digitalizációját végzi el. A projekt során hangsúlyt fektetünk arra, hogy – korabeli dokumentumok bemutatásával – közelebb hozzuk a közönséghez a szakszervezetek és a munkásmozgalom levéltárunkban őrzött irataikhoz kapcsolódó történetét.