Ady Endre halálának centenáriuma kapcsán TVERDOTA GYÖRGY és VERES ANDRÁS irodalomtörténészekkel CSUNDERLIK PÉTER történész beszélgetett a 100 éve elhunyt költőről és a magyar sajtónyelvet is megújító publicistáról, valamint kultuszáról és ellenkultuszáról.

„Megvan a költőnk!” – írta Jászi Oszár, miután kezébe vette az 1906-ban megjelent Új versek című kötetet, amelynek minden darabja azt üvöltötte, hogy ami addig volt, az nem mehet tovább, mindegy, hogy az álszemérmes szerelmi líra hazugságairól, a napi megélhetési gondokat elhazudó addigi költőképről, vagy a magyar közélet korrupciójáról van-e szó. A feltűnést keltő Ady-kötet nemcsak a magyar irodalom történetében, hanem eszme- és politikatörténeti értelemben is útelágazásnak bizonyult – nagybetűs túlzásokkal – a „Régi” és az „Új”, a „Tegnapi” és a „Holnapi”, az „Ázsiai” és az „Európai” határán. Az igazi áttörést hozó, 1907-es Vér és arany című kötete pedig végképp szimbolikus vezérévé tette Adyt az országot reformálni akaró polgári radikális körnek.

Helyszín: Politikatörténeti Intézet (1054 Bp., Alkotmány u. 2.)