Elhunyt Jemnitz János (1930–2014) a történettudomány doktora.

Tudományos munkásságát az intézet jogelődjében kezdte, de 1956 után politikai okok miatt eltávolították. Az ötvenes évek végétől az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott, itt szerzett 1964-ben kandidátusi tudományos fokozatot, majd 1974-ben megvédte nagydoktori disszertációját. Tudományos tanácsadóként ment nyugdíjba.

Kutatási területe a nemzetközi munkásmozgalom maradt. Főbb művei: Az 1926. évi angol általános sztrájk (1961), A háború veszélye és a II. Internacionálé (1966), Tom Mann, Jean Jaures (1970), A nemzetközi munkásmozgalom az első világháború éveiben (1975), Szerette az igazságot. Károlyi Mihály élete (Litván Györggyel, 1979), Fordulat a világháború történetében és a nemzetközi munkásmozgalomban (1983), Május elseje születése (1986), Karl Kautsky und die Sozialdemokratie Südosteuropas 1893–1938 (társszerző, 1986), München 1938 (társszerző, 1988), A II. Internacionálé kongresszusi jegyzőkönyvei (1989), Léon Blum (1993), James Keir Hardie (2007).

Az intézettel való kapcsolata mindvégig szoros maradt. Haláláig részt vett a nemzetközi munkásmozgalmi évkönyv szerkesztésében, és a kilencvenes évektől rendszeres szerzője volt folyóiratunknak, a Múltunknak. Fontos szerepet játszott a Károlyi Mihály társaságban, amelynek alelnöke volt. Része volt hagyatékok levéltárunkba kerüléséhez is.

Halálával egy nagy műveltségű, széles látókörű kollégát, barátot veszítettünk el.

Egyik utolsó írása:

Jemnitz János: 1914 – centenárium – némi tanulsággal

(Ezredvég, XXIV. évf., 2014. július-augusztus)

“