Az alább közölt vicclap hagyatékból került gyűjteményünkbe és mivel egyedülálló módon reprezentálja a kor humorát, de egyben eszmeiségét is, bemutatásra érdemesnek ítéltük.

(A képekre kattintva a karikatúrák nagyíthatóvá, így olvashatóvá válnak.)

A vicclap megjelenésének történelmi körülményeit elemzi Feitl István tanulmánya az 1949. május 15-i választás kampányáról:

Az első népfrontválasztás kampánya

„A vicclap mindezen kívül megmutatja, hogy ki és mi ellen folyik a szavazás. A külső és belső ellenség, a reakciósok egyaránt feltűnnek a karikatúrákon, sőt nevükön is nevezik őket, de egyházi személy, például Mindszenty József nem tűnik fel közöttük. Rákosi Mátyást a vicclap nem exponálja, csak egy helyen a (nem résen, hanem) erős bástyán látjuk a népfront többi politikusával együtt. Leginkább Gerő Ernő van kiemelve a rajzok között. Nevetségessé van téve a sötét reakció szinte egyetlen és legfontosabb eszköze, a rémhír is. A lap mintegy a határtalan optimizmus, a felfokozott öröm, sőt boldogság pillanatainak ábrázolásával az 1949-es kampány egyfajta sűrített kifejezéseként is felfogható.”

“