1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának.

Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolását követően még egy hónapig tartott a diplomáciai huzavona, végül aztán nemcsak a közös hadsereg indult meg dél felé, hanem a nagyhatalmak is sorra hadat üzentek egymásnak. Az eredmény: négy hosszú év állóháború nyugaton, a cári birodalom hatalmas területeinek megszállása keleten, szögesdrót-labirintusok az Isonzótól Gallipoliig, Palesztinától Mezopotámiáig és Örményországig, hadjáratok Afrikában és Kínában. Az egész világra kiterjedt háborút már vívtak európai hatalmak kis létszámú hadseregei korábban is, világháborút – amelyben a Föld minden részéről milliók mentek a frontra, ahol addig elképzelhetetlen mértékben gépesített, iparosított gyilkolás várt rájuk és aminek a végén birodalmak omlottak össze, forradalmak söpörték el a monarchiákat – még soha.

Az első világháború azonban nem csak a hadszíntéren, hanem a hátországban, az egész társadalomban gyökeres változásokat hozott. Új munkaszervezés, a férfiak helyét a gyárakban átvevő nők egyenjogúsága, a parasztkatonák földéhségét kielégíteni szándékozó földreformok, az állam gazdasági beavatkozása (pl. jegyrendszer, a termelés és elosztás ellenőrzése), kiterjedt szociálpolitika (pl. rokkant- és árvagondozás), az erőszak kultuszának politikai szerepe, az avantgárd művészi kifejezésmód, sok minden más mellett, szorosan kötődik a háborúhoz. Ennek ellenére a háború és főként a hozzá köthető társadalmi átalakulás, a rövid huszadik század kezdetének emlékezetét beárnyékolja a rákövetkező, még szörnyűbb háborút és diktatúrákat hozó időszak.

A Politikatörténeti Intézet az első világháború centenáriuma alkalmából egy átfogó projektet indít, ami széles körben lehetővé teszi a társadalmi emlékezet közös formálását. Ebben segítségünkre van az intézet levéltári és könyvtári gyűjteménye, elismert kutatói, főképp azonban arra számítunk, hogy a közönséget, a társadalmat is bevonjuk programjainkba, lehetővé téve az első világháború helyi, sőt akar családi emlékezetének bekapcsolását a szélesebb közösségi emlékezetbe.

A projektről, programjainkról bővebben itt olvashat…

* * *

Ady Endre: Emlékezés egy nyár éjszakára

Az Égből dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt,
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendő
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyúság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden ősének titkos sorsa,
Véres, szörnyű lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S, íme, mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsüllyesztő
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.

Juhász Gyula: Csodálatos napok!

Csodálatos napok! Magára lelt a lelkünk,
Mely meddő és beteg békében veszni tért,
Ó első, legnagyobb és tiszta győzedelmünk,
Meglelte a magyar szavát, szívét, hitét!

Rákóczi-induló! Ott zeng ma lelkeinkben,
Mint föltámadt erő, mint újult diadal
S békülten néz reánk az égből a nagy Isten:
Ez áldott nép enyém, e hű, e szép, magyar!

Ó hol van már a bús, fásult és léha szellem,
A fanyar Budapest, a már-már idegen?
Az ország szíve ma a világ szíve, melyben
Ott dobban a dicső Világtörténelem!

Fenséges nagy napok! Új csillagok születnek
S a régi csillagok új lánggal fénylenek.
Vonuljatok dalos, harcos, népregimentek,
Új törvényt vés Klió és új történetet!

Ma forróbb lett a csók és fénylőbb a tekintet,
Ma zengőbb az ige és a világon át
Egy igazabb Jövő érctrombitái zengnek
S e Jövő őrei ti vagytok, Katonák!

Dicső nehéz napok! Virasszunk és vigyázzunk!
Legyen mindenki egy és föl a sziveket!
Egész világ reánk, sorsdöntő népre, bámul
S Hadúr figyel reánk a csillagok felett.

* * *

“