Friedrich Ebert és a német szociáldemokrácia a pacifizmus és militarizmus malomköve közt, 1918–1925

„Már nem látok pártokat, csak németeket!” – kiáltott fel II. Vilmos császár, amikor azok a német szociáldemokraták is megszavazták a Reichstagban a hadihiteleket – ezzel áldást adva a háborúra –, akiktől elsősorban a világháború kitörésének megakadályozását várták oly sokan. Az 1863-ban alapított SPD (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – Németország Szociáldemokrata Pártja) ugyanis a Bismarck-korszak kezdeti szocialistaüldözései ellenére – vagy talán éppen ezért – a nemzetközi munkásmozgalom legerősebb és legszervezettebb pártjává nőtte ki magát rövid idő alatt. A Második Birodalom előremutató munkásjóléti intézkedéseit is a „vörös rémtől” való félelem magyarázta. Az 1912-es szövetségi választás után a szociáldemokraták már a birodalmi parlament legnagyobb frakcióját alkották, azonban mégse vertek láncot a német militarizmusra, hiába bíztak bennük a magyar pacifisták is. Az antimilitarizmus elárulása volt ez? Vagy a soviniszta tömegpszichózis kényszere? A félelem a „nemzetellenesség” gyilkos vádjától, amely megbénította a baloldalt?

És miképp ítélhetjük még a 100 éve elhunyt szociáldemokrata pártvezető, Friedrich Ebert (1871–1925) szerepét a világháborús vereséget követő, 1918–1919-es forradalmi időszakban? A Német Birodalom utolsó kancellárjaként és a Weimari Köztársaság első elnökeként sikerrel vezette át a császárságot a polgári demokráciába. A szociáldemokraták konszolidálták a forradalmat – és közben megtagadták a párt forradalmi-munkásmozgalmi hagyományait. Sebastian Haffner Az elárult forradalom című 1969-es, szenvedélyes könyvében amellett érvelt, hogy 1918–1919-ben nem a demokrácia és a diktatúra, hanem a forradalom és az ellenforradalom voltak alternatívák a német történelemben. Valóban?

Bodó Béla, a Bonni Egyetem történészprofesszora ismerteti előadásában Friedrich Ebert és szociáldemokrata párttársai szerepvállalását a német történelem Európa sorsát is meghatározó éveiben, majd a vitaindítót Bodó Béla, Egry Gábor és Romsics Gergely beszélgetése követi Csunderlik Péter moderálásával.

IDŐPONT: 2025. február 27., csütörtök, 17:00

Helyszín: Politikatörténeti Intézet (1114 Budapest, Villányi út 11–13., I. emelet 200.)

Facebook esemény