AZ ERŐSZAK ÁLDOZATA…

„John Fitzgerald Kennedytől Martin Luther Kingig ugyanaz a tragikus kötelék fűzi össze azokat az embereket, akik ugyanannak a harcnak szentelték magukat. Paradox sors, hogy King, az az ember, aki egész életét a békés megoldások keresésének szentelte, éppen ezzel tette ki magát halálos csapásnak, s hogy halála az erőszakot szabadítja el. Híven a cselekvéseit irányító elvekhez, utolsó befejezetlen tette is a béke gesztusa volt. De a béke az ő számára csak egy magasabb eszmény szolgálata volt, melyről azt kell kérdezni, elérhető-e vajon valaha is? Martin Luther King halálával a bizonytalan remény is megsemmisüléssel fenyeget.”
(Le Monde)

…ÉS AZ ERŐSZAKMENTESSÉG TESTAMENTUMA

„Az erőszakmentesség – hatalom, de a hatalom helyes és jó használatát jelenti. Pozitív értelemben alkalmazva ez éppúgy megmentheti a fehér embert, mint a feketét. A bűntudattól üldözött fehér kisebbség attól fél, hogy a néger, ha hatalomra kerül, gátlás és részvét nélkül jár el majd, hogy megbosszulja a hosszú évek alatt felhalmozódott igazságtalanságokat és brutalitásokat. A négereknek meg kell mutatniuk, hogy a fehér embernek nincs mitől félnie: mert a néger kész a megbocsátásra. Annak a tömegmozgalomnak, mely az erőszakmentességet gyakorolja és a fegyelmezett hatalmat demonstrálja, meg kell győznie a fehéreket arról, hogy ha a mozgalom megerősödik, hatalmát alkotó módon és nem a bosszúállásra fogja felhasználni.”
(Martin Luther King utolsó cikksorozatának befejező része a Neue Zürcher Zeitungban)

JOHNSONRÓL

„Johnson visszavonulási elhatározását szélesebb összefüggéseiben kell értékelni, egyben kételyeket kell támasztani, intencióinak végső hatályával szemben… Johnson mentalitása abban az értelemben egészen egyszerű, hogy nem könnyű vesztő, nem adja fel pozícióit megfontolatlanul és sohasem lenne hajlandó beismerni, hogy tévedett kormányzása kulcskérdéseiben.”
(Rudé Pravo)

„Johnson hadmozdulata éppúgy lehet politikai mesterfogás, mint államférfiúi tett. Ha tovább ment volna eddigi útján, legfeljebb abban reménykedhetett volna, hogy egy kétségbeesett országgal sovány győzelmet ér el. Most tisztesebb visszavonulást remélhet – vagy éppenséggel győzelmes visszatérést.”
(Daily Mail)

RUSK KÖVETKEZIK?

„Egyik-másik Fehér Ház-beli vezető ember nem lepődnék meg ha Dean Rusk külügyminiszter még az augusztusi demokratapárti konvenció előtt kilépne a kabinetből. A cél: megszüntetni a politikája körüli kontroverziákat és könnyíteni az elnök politikai problémáin. A kontroverziális személyiségek lassacskán a háttérbe szorulnak.”
(US News and World Report)

GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYEK

„Hosszú távon csak a nemzetközi pénzrendszer megváltoztatásával lehetne elérni, hogy a világ szegényebb országainak megfelelő rész jusson a világkereskedelemből. A fejlődő országok kilátásai mindaddig sivárok maradnak, míg ezt az életfontosságú áttörést sikerül végrehajtani. Hogy mennyire sivárak e kilátások, azt a gazdag és szegény népek között a méltányosabb kereskedelmi lehetőségekről és hatékonyabb segítségnyújtásról két hónapon át folyt tárgyalások lehangoló kudarca mutatja az UNCIAD – az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája – most befejeződött New Delhi-i tanácskozásán. A létfontosságú megbeszélések sírfeliratát a brazil delegáció vezetője fogalmazta meg: »a fejletlen országok helyzete ma rosszabb, mint 1964-ben volt«. A gazdag országoknak szégyenkezniük kell a konferencia katasztrofális kimenetele miatt, melynek egészében negatív eredményei szenvedéseket és reményvesztettséget hoznak az emberiség nagyobb részének.”
(The Observer)

MADARAT TOLLÁRÓL

„Roosevelt elnök azt mondta egyszer egy latin-amerikai diktátorról: ’gazember ugyan, de a mi gazemberünk’. Erre a szállóigévé lett megjegyzésre kell gondolnunk amikor Alfredo Stroessner paraguayi elnök fényes washingtoni fogadtatásáról olvasunk. Strossnert a legmagasabb államfői tiszteletadásban részesítette Johnson, aki persze nagyon jól tudja, hogy a véres zsarnok hazafiak ezreit záratta koncentrációs táborokba és sokukat tárgyalás nélkül kivégeztette. Legközelebbi tanácsadói között pedig – a Pentagon és a CIA embereit leszámítva – ott találni a hitleri harmadik birodalom jólfizetett menedéket élvező ’szakembereit’. De hát Washington manapság nem válogat a barátaiban. Inkább elhúzatja az amerikai himnuszt – az ő emberüknek.”
(A Novoje Vremja nyomán)

ADÓS FIZESS!

Az amerikai kongresszus 176 képviselője revansot követel de Gaulle dollár-ellenes akciója miatt. Határozatot terveznek, melyben felkérik Johnson elnököt, hogy hajtsa be Párizson azt az ötmilliárd dollárt, mellyel még az első világháborúban nyújtott amerikai katonai segítségért tartozik. Fowler, amerikai pénzügyminiszter már december óta csak kedvező alkalomra vár, hogy Franciaországon behajtsa az adósságot. Legközelebb talán már arról hallunk, hogy Párizs viszont az amerikai forradalom segítésére végzett La Fayette expedíció költségeit számlázza le Amerikának.
(A Spiegel alapján)

ELŐNYÖS AJÁNLAT

Kiesinger nyugatnémet kancellár levélbeli ajánlatot kapott a Niagara Falls ingatlanforgalmi társaság frankfurti fiókjától, hogy vegyen értékes telkeket a Niagara félszigeten („tíz mérföldnyire az Egyesült Államoktól”). A kanadai ajánlat igen kedvező: a telekár négyzetméterenként 59–90 pfennig. Az előzékeny ajánlat így kezdődik: „Sok ember azon töri a fejét, hogyan készülhetne fel legjobban a jövőre.” Gunyoros ugratás-e ez vajon, politikai helyzetfelismerés, vagy baráti tipp?
(A Stern alapján)