AZ EURÓPAI JÁTSZMA

Amerika Európával kapcsolatos politikájának egyik célja, hogy megkönnyítse Washingtonnak a szabad mozgást a globális stratégiában, elsősorban az agresszív vietnami háborúban. Másrészről meg akarja erősíteni európai befolyását, amelyet alaposan megtépázott a NATO-ban végbement dezintegrációs folyamat. A manőver célja végül, hogy az úgynevezett „hídépítési elmélet” segítségével meggyengítsék a szocialista országok egységét. Ennek az amerikai taktikának európai megfelelője a legújabb kiadású bonni „keleti politika”.
(Naszkowski lengyel külügyminiszter helyettesnek a Trybuna Luduban megjelent cikkéből)

BELGRÁD – TIRANA

Az elmúlt húsz évben Albániával való viszonyunk nem a jó és a rossz viszony között ingadozott, mint más szomszédainkkal, hanem a rossz és a kevésbé rossz között. Jugoszlávia a kevésbé rosszból most valóban jóvá szeretné tenni a viszonyt. Az okot, amiért Belgrád ezt kezdeményezi, részben a legutóbbi hónapok balkáni eseményei indokolják. A görögországi katonai puccs ugyanis Tiranában is aggodalmat keltett, s ez talán kiváltja azt a felismerést, hogy Albániának legalább északi szomszédjával rendeznie kellene államközi kapcsolatait.
(A belgrádi Politikából)

KAMBODZSAI FASOROK

Sihanoukville két fasora közül az egyik Kennedy, a másik Mao Ce-tung nevét viseli. Ám korántsem keresztezik egymást, inkább egyenrangú főútvonalaknak minősülnek. A különbség legfeljebb annyi, hogy a Kennedy fasor elnevezés az elhunyt amerikai elnök és politikája előtti tiszteletadás, és nem szól Johnsonnak. A másik fasor Kína vezetőjének szóló gesztus, mindenesetre azzal a többször hangozatott fenntartással, hogy Pekingtől nem tűrnék el, ha az a fasort a hatalom felé vezető ösvénynek nézné.
(A France Soir c. francia lap Szihanuk kambodzsai államfő egyensúly-politikájáról)

MÉLTÁNYOSAN

A palesztinai arab nép nemzeti jogainak megsértése és a menekültek tragédiája áll a közel-keleti válság középpontjában. A menekültek száma megközelíti a kétmilliót, ami megfelel Izrael lakossága négyötödének. Szanaszét vannak elhelyezve különböző arab országokban és az izraeliek által megszállt területeken. Tartós rendezés mindaddig nem lehetséges ebben a körzetben, amíg nem találnak méltányos megoldást e fájó problémára. Az események tükrében könnyebb megérteni, hogy egyesek vitatják az 1947. évi döntést, amely Izrael államot létrehozta. Mindazonáltal, az ország jelenlegi vezetőinek reakciós beállítottságán túl, ez az állam ma politikai és emberi valóság. Jogtiprásra nem lehet jogtiprással válaszolni. És okvetlenül olyan megoldást kell találni, amely szem előtt tartva valamennyi nép jogait, meghiúsítja az imperializmus terveit a világnak ebben a részében.
(René Andrieu cikke a Humanitéban)

NAGY CÉLOK – KIS KÖLTSÉGVETÉS

Az Egyesült Államok nagyvárosain végigszáguldott nyári négerlázadások után Johnson életre hívott egy speciális tervező testületet, amelynek a néger gettók szanálási programját kell kidolgoznia. A testület létszámát most költségvetési okokból megkurtították. A Newsweek kérdése az intézkedés nyomán: Ha már egy hivatal fenntartásához is hiányzik a pénz, akkor hogyan számíthat az ország azokra a milliárdokra, amelyeket elő kellene teremteni a program realizálásához?

AMBICIÓZUS KAPITÁNY

Charles Robb tengerészkapitány, Johnson veje, nem holmi bátortalan ember – ha a küzdelem szalonméretekben folyik. Legénybúcsúján apósa tréfálkozva azt mondta neki: sajnálom, Charles, hogy a vietnami tengerész hadosztály parancsnokát éppen most neveztem ki, s az új parancsnok nem te lettél. A fiatalember válasza: semmi baj, tudok még egy betöltetlen katonai posztot, s ez a hadügyminiszter állása…

BERLINI TRÜKK

A bonni kormány Nyugat-Berlinre támasztott hatalmi igényeit hosszú évek óta azzal is demonstrálja, hogy nagy gazdasági kedvezményeket biztosít a frontvárosnak. Ez néha egészen fantasztikus formákat ölt. Január elsejével például felemelték az NSZK belföldi légijáratain a viteldíjakat, de nem terjesztették ezt ki a nyugat-berlini vonalakra. Az eredmény: Hamburgból Münchenbe utazva 298 márkáért kell jegyet venni. De ha valaki Berlinen át teszi meg az utat, megússza 240-ből. A különbséget az adózó polgárok ajándékozzák neki.
(A Spiegel nyomán)