A PÁRIZSI ELŐKÉSZÍTŐ TÁRGYALÁSOKRÓL

„Az a mód, ahogyan ezeket a tárgyalásokat folytatjuk, azzal járhat, hogy szükségtelen diplomáciai vereséget szenvednünk. Álláspontunk defenzív, falatonként teszünk engedményeket… Természetesen vannak nehézségei annak, hogy a pozitív diplomácia útjára lépjünk. Az egyik az, hogy ez felfordulást keltene Saigon politikai köreiben. Mert az az egyszerű igazság, hogy a dél-vietnami politikusoknak kevés, vagy semmi jövőjük sincs Vietnamban, és biztosan távozniuk kell, ha Amerika visszavonja onnan erőit… A másik nehézsége a pozitív diplomáciai stratégiának Johnson elnök megrögzött politikai szokása, hogy azzal igyekszik megszerezni a hazai közegyetértést, hogy mindenkinek juttat egy keveset. Így azután nem hagy fel a bombázással, hanem csökkenti azt, remélvén, hogy egyaránt kedvében jár a galamboknak és a héjáknak. Lehet, hogy ez a legjobb módja a belpolitikának, de nem a legjobb módja a hadviselésnek vagy a diplomáciai tárgyalásoknak. Nem bölcs dolog a háborúban cseppenként elvesztegetni a bevetni szánt erőket; nem jó diplomácia engedni, hogy az ellenfél kényszerítse ki belőlünk azt, amit úgyis meg akarunk adni.”
(Walter Lippmann a Newsweek-ben)

SAIGON „ÁLLÁSPONTJA”

„A dél-vietnami vezetőknek hirtelen eszükbe ötlött, hogy nincs álláspontjuk a fegyvernyugvás kérdésében. Egyikük szerint: ’nem tudjuk pontosan, mit akarunk tenni, vagy mit vagyunk hajlandók tenni, ha ennek az időpontja bekövetkezik, és szembe kell néznünk a háború realitásaival s az amerikai kísérletekkel azok rendezésére’. A dél-vietnami nép zavarodottan várja, mit hoz számára a jövő. Egyet azonban tudni lehet a vezetők szándékairól. Hongkongi bankárok jelentése szerint Dél-Vietnamból háromszor annyi pénz folyik hozzájuk, mint egy évvel ezelőtt, s állítólag a saigoni kormánytisztviselők állnak azok élén, akik biztosítani akarják pénzügyi jövőjüket.”
(U. S. News and World Report)

A FRANCIAORSZÁGI HELYZETRŐL

„Franciaország az első nyugati ország, amely azt demonstrálja, hogy a két évszázaddal ezelőtt kialakított társadalmi mechanizmus nem felel meg többé a mai követelményeknek. A forradalmi akció hírül adta, hogy a munkások maga-intézte társadalma a Nyugat gazdag ipari országainak kapuin dörömböl.”
(Borba)
„Lehetséges, hogy a francia társadalom túl fogja élni ezt a felfordulást, annak leckéit azonban gondosan tanulmányozni kell majd, s nemcsak Franciaországban. Az ipari társadalmak potenciális robbanékony nyugtalanságnak adtak életet, s a régi módszerek már nem alkalmasak annak fékentartására. A francia munkások és diákok most már tudatában vannak erejüknek, s az utóbbi hetek tapasztalatai megmutatták nekik, hogy lehetségesek a mélyen járó társadalmi változások.”
(K. S. Karol, a New Statesman-ben)
„Az az ország, mely az elmúlt hónapokban, sőt években egyetlen alkalmat se mulasztott el, hogy erejével demonstráljon, az elkövetkező hónapokban nagyon is rá fog szorulni partnerei segítségére, mert a másik öt közös piacbeli ország támogatása nélkül gyógyulása el sem képzelhető. Emellett természetesen Franciaország közös piaci partnerei is érdekeltek a bizonytalan helyzet tisztázásában. Mert minden ellentét dacára, a gazdasági közösség olyan stádiumba jutott, melyben az egy-egy ország gazdaságának testében mutatkozó betegségek csírái valamennyi többi országra is veszélyesekké válhatnak.”
(Salzburger Nachrichten)

ANGLIÁBAN IS?

„Az elégedetlenség, mely a kétségbeesés apátiájában vagy erőszakos tiltakozásban fejeződik ki, valamennyiünket vérrel boríthatja el. Nincs értelme azt mondani, hogy ilyesmi nálunk nem fordulhat elő. A jelenlegi szorongás, kiábrándulás és elégedetlenség a mai parlamenti struktúra ellen irányul. Az emberek nagyobb beleszólási jogot követelnek. Az iparban mutatkozó nyugtalanság a döntésekből való kirekesztettség érzéséből fakad. Gyorsan haladunk egy olyan helyzet felé, melyben a politikai hatalom újrafelosztására irányuló nyomás nagy fontosságú politikai problémává válik.”
(Anthony Wedgewood Benn angol technológiai miniszter beszéde az Observer-ből)

AZ ÉNEKESNŐ ÉS AZ ELNÖK FELESÉGE

Eartha Kitt-et, a világhírű amerikai néger énekesnőt néhány hónappal ezelőtt, jó néhány neves amerikai hölggyel egyetemben löncsre invitálta Johnson elnök felesége, hogy megtanácskozzák, miként lehetne Amerika szegényeinek figyelmét elterelni égető gondjaikról. Eartha Kitt ezt az alkalmat arra használta fel, hogy erélyes szókimondással figyelmeztesse a szegények iránti kötelességeire az elnök feleségét. Az énekesnő nem érte be a parázs közéleti botránnyal, amely ebből keletkezett: most híre jött, hogy kaliforniai farmján egész éves iskolát és szakmai tanfolyamokat szervezett teljes ellátással szegénysorsú gyermekeknek. Johnsonék texasi farmjáról nem jött efféle hír.
(Az International Herald Tribune nyomán)