A SAIGONI CSATA

„Negyvennyolc óra sem kellett hozzá, hogy eloszoljanak az Egyesült Államok vietnami politikájáról koholt mítoszok. Noha voltak értesüléseik, az amerikaiak végeredményben nem tudták megakadályozni, hogy a DNFF behatoljon Saigonba és sok vietnami nagyvárosba, sőt: az ország legfontosabb amerikai bázisaira is. Összességükben a támadások általános offenzíva képét mutatták s ez a tény felettébb alkalmas a hitetlenkedők meggyőzésére és az illúziók eloszlatására.”

„Jó lenne tudni, mit szándékoznak tenni a jövőben az amerikaiak, hogy a nagyvárosok népi negyedeibe behatolt és ott megkapaszkodott partizánokat visszavessék. Parancsot adtak ki egyes külső területek kiürítésére, hogy a légierő be tudjon avatkozni. Vajon ezek után le kell majd rombolni a városokat, hogy ellenőrizni tudják őket? Saigon bombázása az amerikaiak által új lépés lenne az öldöklés útján, de egyben kudarcuk ékesszóló bizonysága is.”
(A Monde vezércikkéből)

„Ha Amerikának és szövetségeseinek sikerülne csatát nyernie Vietnamban, ez még a közelgő választások propagandájának nyomása alatt sem keltheti az Egyesült Államokban azt a tévhitet, hogy Vietnamban kifejezett katonai győzelem egyáltalán elképzelhető. Vietnamban nincs és nem is lehetséges tisztán katonai megoldás.”
(Times)

EZ MAJD SEGÍT

A hiányérzet, hogy Johnson bölcsességei összegyűjtve sehol sem hozzáférhetők, cselekvésre késztette az amerikai Look Magazin két szerkesztőjét: összegyűjtötték és katalogizálták „L. B. J. elnök szavait”. A meggyőző antológiában ilyen aranymondások lelhetők: „Egyetlen elnöknek sem volt még olyan tehetséges törzskara, mint nekem. Egyetlen play-boy sem akad köztük. Nem üldögélnek tétlenül és 11 óra után nem isznak whiskyt.” A bölcsesség teteje pedig: „Csak egy elnökötök van, az pedig én vagyok.”

„RÁÉREK ARRA MÉG”

Harold McMillan volt angol miniszterelnök keresetlen szavakkal nyilatkozott az amerikai televízióban a brit felsőházról. Az NBC riportere azt kérdezte tőle, hogy 1963-as lemondása után miért hárította el magától a főnemesi címet, s ezzel együtt a Lordok Háza tagságát. Mire McMillan: „Negyven évig voltam az alsóház tagja. Sok ember arra vágyik, hogy mauzóleumba temessék. Én nem érzem szükségét, hogy erre már életemben vállalkozzam.”

ÍGY MÉG ÉRTHETŐBB

A görögországi hazafias front kijuttatta Angliába az ezredesi junta nagy garral meghirdetett „demokratikus” alkotmánytervezetét. A tervezet nemcsak hogy kíméletlen nyersességgel elnyomja az egyéni szabadságjogokat, hanem egyetlen célja, hogy megakadályozza az ellenzéket abban, hogy valaha is legális módszerekkel küzdhessen a hatalomért. Így még jobban érthető, miért hivatkozott az Egyesült Államok és Anglia a görög diktatúra állami elismerésekor erre az alkotmánytervezetre, mint a törvényesség garanciájára.
(A New Statesman nyomán)

CSENGETÉS ELŐTT

A náci hatalomátvétel 35. évfordulóján a nyugat-németországi szocialista diákunió kiterjedt akcióhoz kezdett az ex-nácik leleplezésére, különös figyelemmel a szövetségi fővárosra, ahol jó néhány egykori náci éldegél, gondosan ápolgatva a dicső múlt anyagi hagyatékát és erkölcsi hagyományait. A szocialista diákok az évfordulón az előkelő bonni várkertben vaskos füzetet osztogattak, melynek ez a címe: „Barna füzet a prominens bonni fasiszták neveivel, életpályáikkal, lakcímeikkel.” Mint a diákok tudtul adták, a közeljövőben be is csengetnek a prominens egykori fasiszták ajtaján és elbeszélgetnek velük. A csendes Bonnban tehát előreláthatóan megélénkül a szellemi élet. Aligha van más hátra: le kell szerelni a csengőket.
(A hamburgi Zeit nyomán)