NEHÉZ A VÁLASZTÁS

„Az egyik jelölt szerint neki azért kell elnöknek lennie, mert az ő alelnöke jobb, mint bárki másé. A másik úgy véli, hogy neki elnöknek kell lennie, mert ő át fog gázolni minden anarchistán, aki a gépkocsija elé fekszik … A harmadik – a legnagyobb favorit – pedig egyszerűen nem hajlandó semmi lényeget mondani. Történetének egy kritikus szakaszában Amerika egy olyan választási kampány végét járja, amelyet minden tekintetben a banalitás és színvonaltalanság ural.”
(Newsweek)
„Az amerikaiak nagy többsége számára a választás az idén szokatlanul nehéz dolog. Tétovázóvá teszi őket a kétoldali nyomás: egyaránt ellenérzésük van Johnson eredményeivel és Nixon személyével szemben. Ezért úgy érzik, hogy el kell dönteniük, mitől félnek jobban. Mindenesetre szeretnének valami – jobbat.”
(Walter Lippmann)
A görög junta képviselői a némileg furcsa módon megtartott népszavazás után lelkendezve közölték, hogy a rezsim – úgymond – abszolút nemzeti támogatást kapott. De amikor egy befolyásos athéni vezetőtől megkérdeztük, hogy vajon a rendszer ezek után hajlandó-e választásokat rendezni, hidegen csak ennyit válaszolt: „Csak a holttestemen át.”
(Time)

ESÉLY

Dr. Werner van Braun, az amerikai rakétakutatás német származású szakértője egyik legutóbbi nyilatkozatában kijelentette: „Az esély hogy 1969-ben amerikai űrhajós száll le a Holdra, mintegy 50 százalékos. Ám egykönnyen meglehet, hogy mielőtt a lábát a Holdra teheti, szovjet vámvizsgálaton kell átesnie.”
(Stern)

SZÍVEDBEN

Goldwater, az 1964-es elnökválasztás hírhedt vesztese, ezúttal ismét megpróbálja megszerezni a szenátori tisztet. Újfent pátriájában, Arizonában indul. Választási hadjáratában nagyvonalú politikusként igyekszik szerepelni. Természetesen hozzájárul a nagystílűséghez Barry Goldwater tömött pénztárcája is, hiszen közismerten ő is milliomos, amellett, hogy komoly támogatói vannak. Goldwaternek 1964-ben az volt a fő jelszava, hogy „szívedben tudod, hogy nekem van igazam”, így próbált apellálni a konzervatív ösztönökre. Mostani hadjáratáról vetélytársa rezignáltan megjegyezte: „szívedben tudod, hogy neki van pénze…”
(Time)

„PARANCSRA TETTEM”

Kurt Thegge hamburgi főállamügyész, a náci bűntettek felderítésével foglalkozó osztály vezetője jelentette ki: „Mindazon személyek közül, akik a háború óta gyilkosság gyanújával perbe fogtunk, legalább 40 százalékuk ellen 1965. május 8-a, tehát az elévülés eredeti lejárta után kezdődött az eljárás. Hetvenhetet ítéltek el közülük. Elképzelhetjük tehát, hogy hány tömeggyilkos járna köztünk büntetlenül, ha 1969. december 31-én minden vétke elévülne. A legmegdöbbentőbb az, hogy eddig egyetlen bűnperben sem állapították meg, hogy annak idején megbüntettek valakit, vagy említésre méltó hátrányt szenvedett, mert gyilkossági parancsok végrehajtását megtagadta.”
(Stern)

PONTOSSÁG

A Duce özvegye tehát nyugdíjat fog kapni. Mindez teljes mértékben megfelel annak az 1911-es törvénynek, amely megszabja mindazon állampolgárok nyugdíjra való jogosultságát, akik „nem kevesebb, mint húsz évig megszakítatlan munkaviszonyban álltak”. Valóban, ebbe a kategóriába beletartozik Benito Mussolini állami alkalmazott is. „Munkaviszonyában” tényleg nem volt semmiféle megszakítás, és ha 1943. július 25-én nem „mentették volna fel” kötelmei alól, nyilván szokott pontosságával ma is rendszeresen bejárna a kormányépületbe.. Ha így megy tovább, a Duce örökösei még felhánytorgatják az olasz nép vétkét, amiért megakadályozta, hogy az oly pontos állami alkalmazott továbbra is bejárjon hivatalába…
(Stumpa)

KOMMENTÁTOR

Ludwig Erhard, 71 éves nyugatnémet exkancellár, aki oly sokáig volt a karikaturisták és kommentátorok kedvenc céltáblája, úgy látszik megirigyelte ezt a szakmát: vállalkozott arra, hogy – lévén lelkes futballdrukker – az egyik kölni mérkőzés után az esti tévé-adásban kommentárt fűz a látottakhoz. Sajnos, nem tudjuk, hogy mit mondott, de bizonyára kemény szavakkal bírálta – a mellélövéseket.
(Spiegel)

A JUNTÁNAK NINCS SZAGA

Athénban mondta ingerülten a rendszer egyik bennfentese az amerikai hetilap munkatársának: „Önök támogatják Francot és Salazart, és nem zavarja magukat a vietnami katonai kormányzat sem. Megtudná mondani, hogy akkor az Egyesült Államok miért bírálja még mindig a mi kormányunkat?”
(US News and World Report)